Ma 172 éve látta meg a napvilágot Csontváry Kosztka Tivadar, a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek művészete és víziója máig inspirálja a művészetkedvelőket.

Csontváry Kosztka Tivadar, a modern magyar festészet egyik legkreatívabb és legmeghatározóbb személyisége, 1853. július 5-én jött világra, ezzel is gazdagítva a művészet történelmét, hiszen már 172 éve inspirálja sokunkat.

Kosztka Mihály Tivadar a felvidéki Kisszebenben (ma Sabinov, Szlovákia) született, egy lengyel ősökkel büszkélkedő gyógyszerész gyermekeként. Érdekes módon a "Kosztka" név a szláv nyelvekből származik, és csontot jelent, ami magyarázatot ad festői nevének eredetére, amelyet ő csupán 1900-tól kezdett el használni.

Az Ungváron letett érettségi után Eperjesen kereskedősegéd lett, majd édesapja patikájában dolgozott. 1873-ban gyógyszerész-gyakornoknak Lévára került, ahol általános gyógyszerkönyvet is írt.

A budapesti orvosi egyetemen 1875-ben szerezte meg gyógyszerész diplomáját, emellett jogi tanulmányokat is folytatott. Önkéntes katonai szolgálatot vállalt, majd 1879-ben részt vett a nagy szegedi árvíz idején a mentőszolgálatban. Ezt követően Iglón dolgozott patikussegédként.

1880. október 13-án, a patika küszöbén, egy fiatal művész egy recept hátoldalára ökrösszekeret skiccelt. Ekkor váratlanul egy mennyei hang csendült fel: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, még Raffaelnél is híresebb!"

Úgy érezte, végre rátalált életének céljára, ezért levélben fordult Kelety Gusztávhoz, a Mintarajziskola igazgatójához, segítségért. Azonban a válasz, amit kapott, csalódást okozott: a csatolt rajzok "csupán egy 10-12 éves gyermek első próbálkozásainak szintjén mozognak".

Ez a kihívás nem csökkentette a kedvét; Rómába indult, ahol Raffaello műveit tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy ennél is felemelőbb alkotásokra képes. Hazatérve Eszéken, majd Szentesen kezdett el dolgozni rokonai gyógyszertárában. 1884-ben megnyitotta saját gyógyszertárát a Losonc közelében található Gácson, amit később bérbe adott, és ezzel megkezdődtek izgalmas utazásai.

Negyvenedik születésnapján döntött úgy, hogy belevág a művészetek tanulmányozásába. 1894-től Hollósy Simon müncheni iskolájában kezdte meg képzését, majd Karlsruhéban Friedrich Kallmorgennél, végül Párizsban a Julian Akadémián folytatta tanulmányait. 1896-tól azonban már csak a természetet tekintette mesterének; hátára kötözött festőládájával bejárta a világot, és folyamatosan ecsettel a kezében örökítette meg a látottakat.

"Életnagyságú tájképeinek" sorát a Selmecbánya látképe nyitja, melyet 1903-ban a Vihar a Nagy Hortobágyon követett. 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt, itt alkotta a Kocsizás újholdnál Athénban című képét.

Kairóban a naplementét tanulmányozva rátalált a színek világításbeli fokozatainak törvényeire, sajátosan értelmezett plein air megoldására, amelyet Napút festészetnek nevezett el.

A jeruzsálemi Siratófal megfestése után a művész a Nagy-Tarpataki-vízesés megörökítésébe kezdett. 1904 és 1905 között készült el A taorminai görög színház romjai című alkotása. 1906-ban, Libanonban teremtette meg legnagyobb, közel 7×4 méteres festményét, amelyet fő művének tekintett: a Naptemplom Baalbekben című képet.

1907-ben festette a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusfához, 1908-ban a Mária kútja Názáretben című kompozícióját, 1909-ben Nápolyban készült utolsó befejezett festménye, a Sétalovaglás a tengerparton.

Csontváry magányos alkotó volt, nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, az emberi lét egyetemes kérdései, a belső és a külvilág ellentmondásai nőttek kozmikussá művészetében. Festészetét varázsos színvilág, mágikus-realista hangvétel és szuverén szimbólumteremtő erő jellemzi.

Első kiállítását 1905-ben Budapesten rendezte, majd ezt követően 1907-ben Párizsban mutatta be munkáit. 1908-ban a városligeti Iparcsarnokban, 1910-ben pedig a régi Műegyetemen volt lehetősége bemutatni alkotásait.

Az excentrikus festő alkotásait idehaza gúny és értetlenség fogadta, sokan skizofrénnek tartották, furcsállották, hogy élete végén már nem dohányzott, nem fogyasztott alkoholt, főleg gyümölcsöket és zöldségeket evett - holott valószínű, hogy inkább naiv, különc és hóbortos ember volt.

1912-től kezdte írni kultúrával és művészettel foglalkozó műveit (Energia és a művészet, A kultúrember tévedése, Ki lehet és ki nem lehet zseni?), melyekben igazát bizonygatta. Az első világháború idején beadványokat készített a minisztériumok számára, csataképeket és történelmi tablókat tervezett. 1915-től egészségi állapota folyamatosan romlott, 1916-ban IV. Károly koronázását már nem is tudta végignézni, így megfesteni sem.

Hadikölcsönökbe fektetett vagyonát elvesztette, 1919. június 20-án, két héttel 66. születésnapja előtt teljesen elszegényedve halt meg a budapesti Szent János Kórházban.

Sírhelyét az Óbudai temetőben harminc év elteltével nem hosszabbították meg, így 1953-ban közös sírba helyezték el hamvait. Később, 1966-ban a Fiumei úti sírkertben újra eltemették, ahol Kerényi Jenő szobra őrzi emlékét. A szobor másolatát Pécsett, a Csontváry Múzeummal szemben állították fel, így tisztelegve az öröksége előtt.

Képei minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a jó minőségű vásznakat anyagárban, kocsiponyvaként akarták fuvarosok számára elárverezni. A fiatal építész, Gerlóczy Gedeon a Bartók Béla út 36-38. szám alatti házban, irodát keresve botlott a tetőtéri műteremben összetekert művekbe, s jelentőségüket felismerve az utolsó pillanatban, 1919 őszén felvásárolta őket. A Gerlóczy gyűjteményében levő képekből jött létre 1973-ban a Csontváry Múzeum Pécsett.

A kortársai által meg nem értett festő műveit először 1930-ban mutatták be, 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon nagy sikert arattak, Magyarországon képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása hozott áttörést.

Az árveréseken ritkán megjelenő művei 2006 óta elképesztő rekordárakkal büszkélkedhetnek, 2021-ben pedig a „Titokzatos sziget” című festménye 460 millió forintért talált új gazdára.

Csontváry életéről 1980-ban Huszárik Zoltán készített egy lenyűgöző filmet. A festő születésének 170. évfordulója alkalmából a budapesti Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum közös kiállítással tiszteleg az életműve előtt. A tárlaton körülbelül 40 különleges műalkotás tekinthető meg, amely július 16-ig látogatható Budapesten, majd augusztus 1-jétől Pécsre is átköltözik.