A londoni Természettudományi Múzeum szakértői 2024-ben 190 új faj felfedezéséről számoltak be, amelyek gazdagítják a biológiai sokféleség világát. A kutatás során a tudósok számos izgalmas és eddig ismeretlen élőlényt azonosítottak, hozzájárulva ezzel a t
A legújabb felfedezések között találkozhatunk vegetáriánus pirájákkal, a mohaállatok lenyűgöző sokaságával, üvegszárnyú lepkékkel, és egy különleges kopoltyúparazita hallal is. Ráadásul, a híres színész, Leonardo DiCaprio nevét viselő kígyófaj is felkerült az újonnan felfedezett élőlények listájára.
A Londoni Természettudományi Múzeum évről évre bemutatja az előző évben felfedezett és tudományos leírást nyert fajokat, amelyek felfedezéséért a múzeum kutatóinak köszönhetjük. Ez a beszámoló lehetőséget ad arra, hogy bepillantást nyerjünk a biológiai sokféleség izgalmas világába, és megismerjük azokat az új élőlényeket, amelyek gazdagítják bolygónk ökoszisztémáját.
Ez a rendkívül sokszínű lista nem csupán a ma élő lényeket öleli fel, hanem ősi maradványokat is tartalmaz, így indulhatunk is a felfedezésre a Comptonatus chaseivel, egy lenyűgöző dinoszaurusszal, amelyet már bemutattunk. A fosszíliák világában találkozhatunk például egy 330 millió éve élt magvaspáfránnyal, az Anisopteris shuteanával, vagy éppen a Micimackó híres szerzőjéről elnevezett titokzatos Alococopros milnei fajtával, amelyet csupán megkövült ürülékének, azaz koprolitjának nyomai alapján ismerünk. A kutatók szerint ez a koprolit arra utal, hogy a kréta időszak végén élt állat egy krokodilféle vagy teknős lehetett.
A kihalt fajok közt igen népes az újonnan felfedezett mohaállat is, amelyekből egyetlen ausztrál kőzetformáció 50 különböző fajt tartalmazott - ezek a korallszerű állatok is a kréta időszak végén éltek. Azonban a mohaállatok közül ma élőket is felfedeztek, Kamcsatka közelében. A mohaállatok egészen mütyüri, fél milliméter körüli lények, amelyek telepeket alkotnak - ebben is hasonlítanak a korallokhoz. Azonban a mohaállatok nem közvetlenül építik lakhelyüket mészből, hanem az általuk kiválasztott, az apró állatka testét körbefogó nyálka meszesedhet el hosszú idő alatt.
A ma élő állatok között különösen figyelemre méltó egy kígyófajta, amelyet a Himalája déli lejtőin fedeztek fel, és érdekes módon Leonardo DiCaprio nevét viseli. Ez az elegáns, aranybarna színű kígyó a siklófélék családjába tartozik, és hossza körülbelül 55-60 centiméter. Továbbá egy másik érdekes felfedezés is történt: két vegetáriánus pirájaféle közül az egyik, a Myloplus sauront is egy híres karakter után nevezték el. E hal testén végighúzódó fekete sáv és vörös uszony a Szauron szemére emlékeztet, így nem meglepő, hogy a fantázia világának rajongói számára különösen vonzó lehet. Nyitóképünk ennek a különleges halnak a látványát tárja a szemünk elé.
A piráják a veszélyes és vérszomjas halak hírében állnak, azonban nem minden rokonuk követi ezt a hírnevet. A pakuk, akik szintén a piráják családjába tartoznak, sokkal barátságosabb táplálkozási szokásokat mutatnak, hiszen vegyes vagy akár növényi étrendet is fogyasztanak – köztük található Szauron hala is. Sajnos, ennek a különleges halfajnak a jövője kérdésessé válik, mivel egy gát építése fenyegeti a folyót, ahol él, ezzel pedig az élőhelyét is komoly veszélybe sodorva.
A Xingu-folyó, amely az Amazonas egyik fontos mellékága, különleges kincseknek ad otthont. Egy nemrégiben végzett kutatás során a tudósok felfedeztek egy kis szakaszán 70 olyan halfajt, amelyek máshol a világon nem találhatók meg. A szakértők becslése szerint ennek a csodálatos vízfolyásnak otthont adó ökoszisztémában több száz halfaj élhet, ami körülbelül annyi, mint amennyivel egész Európa büszkélkedhet. Érdemes megemlíteni, hogy Dél-Amerika édesvízi halfajainak 42 százaléka még mindig ismeretlen a tudomány számára, ami újabb bizonyítéka a régió biológiai sokféleségének és felfedezésre váró titkainak.
A halkutatók Brazíliában felfedeztek egy különös parazita fajt, amely más halak kopoltyújában rejtőzködik, és azok véréből táplálkozik. E titokzatos élőlényekről elterjedt egy mítosz, amely szerint az óvatlan úszók sebezhető testüregeibe is bejuthatnak. Az ilyen esetekről szóló történetek azonban erősen vitathatók, így érdemes fenntartásokkal kezelni őket.
Az egyik legizgalmasabb tudományos felfedezés egy különleges lepkefajhoz köthető. Az üvegszárnyú lepkék (szitkárok) csoportjába tartozó rovar Walesben bukkant fel, holott eredetileg a dél-amerikai Guyana trópusi erdőinek lakója. Két példányuk egy walesi nappaliban tűnt fel, mintegy 7000 kilométerre otthonuktól, és a tudomány szerencséjére éppen a megfelelő emberek kezébe került.
No de hogyan került Nagy-Britanniába az állat? Amint azt kiderítették, egy hivatásos fotós cipőtalpába tapadt bele az a növényi magház darabka, amelyen a lepke két bábja is átutazta az óceánt. A fotós lánya Walesben kikelt lepke fotóját kitette az instagramjára, és ott bukkantak rá a lepkész szakemberek. Miután hamar kiderült, hogy nem brit fajról van szó, felvették a kapcsolatot a Londoni Természettudományi Múzeummal, akik azt javasolták, kutassák át a házban lévő szobanövényeket.
A kutatás végül nem hozott várt eredményeket. Miután a múzeumban alaposan megvizsgálták a lepkét, a genetikai elemzés feltárta, hová tartozik a faj. Ekkor a fotós figyelme a szoba sarkában heverő táskára terelődött, amelyben a guyanai túrája során viselt bakancsait tárolta. Kinyitva a táskát, egy kis sárdarabkát talált, amelyben rejtőzött egy magház – ez a lepke tápnövénye volt, és a magházon jellegzetes hernyórágásokat is felfedeztek. Ráadásul a lepke bábjainak üres tokja is előkerült. A nagy felfedezőről kiderült, hogy egy olyan fajról van szó, amely eddig ismeretlen volt a tudomány számára, így a Carmenta brachyclados nevet kapta.
Bár nem minden tudományos felfedezés mögött húzódik izgalmas kaland, a fajok megismerését lehetővé tevő kutatás rendkívül precíz és mélyreható feladat. Ennek a munkának a jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen a természet nem emberi lakói számára alkalmas élőhelyek folyamatosan csökkennek. Ezért sok olyan faj tűnhet el a szemünk elől, amelyet még meg sem ismerhettünk.
