7 lenyűgöző film, amit érdemes megnézni az autista büszkeség világnapján Az autista büszkeség világnapja kiváló alkalom arra, hogy felfedezzük azokat a filmes alkotásokat, amelyek érzékeny és hiteles módon mutatják be az autizmus spektrum zavar sokszínűs

Kezdjük a klasszikusokkal: sok csodálatos dolgot mondhatunk Tom Cruise és Dustin Hoffman világszerte elismert filmjéről, amely a mai napig a legismertebb ábrázolását nyújtja az autizmusnak Hollywoodban. A történet középpontjában Hoffman által megformált autista Ray Babbitt áll, aki hosszú évek után újra találkozik testvérével, Charlie-val (Cruise). A két testvér közös autós kalandja során a kezdetben önző és anyagias Charlie fokozatosan felfedezi és megszereti Ray különleges világát.

Hoffman karaktere az autizmus egyedülálló, extrém formáját képviseli, de Barry Levinson rendező és a forgatókönyvírók, Barry Morrow és Ronald Bass, rendkívül érzékenyen és empatikusan formálják meg ezt a komplex figurát. Az igazi feledhetetlenséget azonban a színész Oscar-díjas teljesítménye adja, amely mélyen megérinti a nézőket. A készítők számára különösen hasznos volt, hogy Raymond karakterét egy valós személy inspirálta: viselkedésében és képességeiben is párhuzamok vonhatók a való életben létező zseni, Kim Peek sajátosságaival.

Habár a klasszikus animációs film során sosem mondják ki nyíltan, számtalan jel mutat arra, hogy Lilo valahol a spektrumon van. Nem is csoda, hogy a Disney filmje máig olyan népszerű az autista közösség tagjainak körében. A hawaii kislány és a földönkívüli barátságáról szóló történet nemcsak kiváló szórakozás az egész családnak, de

Lilo számára rendkívül nehéz a kapcsolatokat kialakítani hasonló korú társai között, mivel az érzelmeit nehezen tudja kezelni, és bizonyos viselkedési formákhoz makacsul ragaszkodik. Emellett olyan rendkívül specifikus érdeklődési köröket is mutat, amelyek gyakran jellemzőek a magasan funkcionáló autistákra. Sokan a film elemzésekor arra a következtetésre jutottak, hogy Stitch figurája metaforaként az autizmus állapotát jelképezi: ő egyfajta kényszerítő erő, akit a film elején csupán azért zárnak el, mert más, mint a többiek. Nem meglepő, hogy a film során ilyen erős köteléket alakít ki a kislánnyal, hiszen a történet üzenete az, hogy az egyén értéke meghaladja a külső körülményeket.

Sok szülő számára rendkívül megterhelő és fájdalmas lehet szembesülni azzal a ténnyel, hogy gyermekük valamilyen értelmi fogyatékossággal él, vagy esetleg autista. Ezzel a nehéz helyzettel találkozik a „Miracle Run” című megható dráma főszereplője, Corrine (Mary-Louise Parker), akinek orvosai közlik, hogy ikrei mindketten autista spektrumzavarral küzdenek. Az orvosi diagnózis szerint valószínű, hogy életük jelentős részét különböző intézményekben kell majd eltölteniük, ami szívszorító kihívás elé állítja őt és családját.

A film, mely hosszú éveken átível, egy érzelmekkel teli utazást mutat be: egy édesanya küzdelmeit, ahogyan a düh és a tagadás útvesztőjéből eljut gyermekeinek fogyatékosságának elfogadásáig. Közben számos nehézség nehezíti meg a család mindennapjait: Corrine párja elhagyja őt, a gyerekek iskolai helyzete bizonytalanná válik állapotuk miatt, és a tinédzserkor újabb kihívásokat hoz számukra. Mindezek ellenére végül megtalálják a közös utat, és az édesanya ráébred, hogy gyermekeinek állapota nem egy végzetes teher, hanem csupán egy újfajta kihívás, amely lehetőséget ad a szeretetre és a fejlődésre.

A film egy különös és szívhez szóló levelezés történetét tárja elénk, amely két eltérő világot köt össze: az egyedül élő ausztrál lány, Mary és az Asperger-szindrómával küzdő amerikai férfi, Max kapcsolatát. Évtizedeken átívelő leveleik révén felfedezzük a barátság, a megértés és az emberi kapcsolatok mélységeit, miközben a két karakter felnőtté válásának és önmagukra találásának izgalmas útját követhetjük.

Ez a film egyszerre idéz fel nevettető és mélyen megindító pillanatokat, miközben a leveleken keresztül bontakozik ki a két különc lélek kapcsolata. Ők ketten, minden igyekezetük ellenére, nem találják a helyüket a világ zűrzavarában. A "Mary és Max" rendkívül érzékenyen tárja fel a segítségnyújtás és a kihasználás közötti hajszálnyi különbséget, az emberi gyengeségeket és a magány fájdalmát. Ne felejtsük el, hogy érdemes az eredeti nyelven megnézni, hiszen így teljes mértékben átélhetjük Philip Seymour Hoffman és Toni Collette kiváló teljesítményét a főszerepekben.

Claire Danes értő, felkészült alakítása emeli ki a Temple Grandint az életrajzi filmek, valamint az autizmust bemutató alkotások sorából is, amit tovább erősít, hogy a valós történetet feldolgozó forgatókönyv is elképesztően érdekes és hiteles. Az autizmussal élő feltaláló története adta magát ahhoz, hogy értő feldolgozás szülessen belőle, hiszen a nő az egyik első autista ember volt, aki részletesen és tudományos igénnyel dolgozta fel írásaiban azt, hogy pontosan milyen érzés ezzel a kondícióval élni.

Még így is hatalmas kihívás volt bemutatni, miként alakul az etológusként dolgozó nő kapcsolata a haszonállatokkal, hiszen ő nemcsak hogy több humánus módszert dolgozott ki azok tartására és levágására, hanem figyelemfelkeltő tevékenységeket is folytatott az autizmus témájában. Mick Jackson rendező és a kiváló színészgárda maximálisan kihozzák a sokoldalú feltaláló történetéből, aki a mai napig nélkülözhetetlen szereplője számos tudományterületnek.

Naoki Higashida egy nagyrészt néma, autista japán férfi, aki rendhagyó, feledhetetlen könyvet írt tapasztalatairól, melyet David Mitchell, a Felhőatlasz szerzőjének angol fordításában ismert meg a világ. Ebből készült aztán 2020-ban egy film, amit jobb híján dokumentumfilmnek lehet nevezni. Valójában azonban egy nem fikciós, megrázóan személyes utazás egy különleges ember elméjébe, amelyet elképesztően nehéz besorolni.

A dokumentumot a kritikusok "alkímiának" titulálták, míg a Screen Daily értesülései szerint...

Mindezt mindössze 82 perc alatt valósítja meg - kevés olyan film létezik, amely ilyen hatékonyan képes magával ragadni a nézőt.

Ezúttal egy lenyűgöző dokumentumfilm került a látókörünkbe, amely egy igazán különleges történetet mesél el – olyan események sorozatát, amelyek a valóságban történtek, és nem csupán a képzelet szüleményei. A film címe „Being Michelle”, és a középpontjában Michelle Romaine Ricks áll, akinek élete drámai fordulatokat tartogatott: ő egy süket autista nő, akit a börtön falai közé zártak. Az amerikai büntetőjog és börtönrendszer sajnos nem volt felkészülve arra, hogy figyelembe vegye az ő speciális szükségleteit, ami súlyos kérdéseket vet fel a társadalom és az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban.

Michelle élete új irányt vett, amikor barátságot kötött Kim Law-val, egy vak önkéntessel, aki órákat tartott a börtön lakóinak. A film izgalmasan mutatja be, hogyan állnak össze a két nő erői, hogy közösen szembeszálljanak az igazságszolgáltatás méltánytalanságaival. Michelle fokozatosan felfedezi saját hangját, és a művészetén keresztül kezdi el feldolgozni gyermekkori traumáit. Az alkotás érzelmekkel teli, nyers és sokkoló, igazi kihagyhatatlan élmény a nézők számára.