A "Jobban Tudás" Akadémia: A tudomány és a kreativitás találkozása. Itt nem csupán ismereteket szerzünk, hanem a gondolkodás új dimenzióit is felfedezzük. Az oktatás során bátorítjuk a diákokat, hogy merjenek kérdezni, innoválni és saját utakat járni a tu
A mai világban a tudáshoz való hozzáférés szinte gyerekjáték, hiszen a "Google a barátunk", és sokan már a különféle chatrobotokat is segítségül hívják, hogy eligibilis információkat kapjanak a világról. Azonban ez a tudás nem csupán áldás, hanem egyfajta átok is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hiába tartogatjuk zsebünkben a legfrissebb és legmegbízhatóbb adatokat, a társadalom jelentős része mégis az álhírek, a meg nem erősített információk és a hamis tudásanyagok után kutat. Mindezt sokszor alátámasztás nélkül teszik, ami komoly kihívások elé állítja a kritikus gondolkodás és a tájékozottság fontosságát.
Az internet mára olyan lett, mint egy óriási ruhásszekrény, ahol mindenféle darabot elérhetünk, de gyakran anélkül válogatunk, hogy alaposan átgondolnánk, vajon illik-e hozzánk, kényelmes-e, vagy éppen a hangulatunkhoz passzol-e. Az információkat és a ruhákat egyaránt próbáljuk magunkra szabni, hogy illeszkedjenek a saját világképünkhöz, azonban ez gyakran súlyos torzulásokhoz és téves meggyőződésekhez vezet. Az online térben könnyen elveszíthetjük a kritikai érzékünket, és így olyan nézetekkel találkozhatunk, amelyek messze állnak a valóságtól.
Ez a végtelen adatforrás paradox módon egyre komolyabb kihívások elé állítja a társadalmi interakciókat és a szakértelembe vetett bizalmat. A jelenség, amelyet napjainkban tapasztalunk, azt mutatja, hogy az emberek úgy érzik, már mindenhez értenek, és gyakran felülmúlják a szakértők vagy embertársaik tudását. Gondoljunk csak bele! Ha fáj a fejünk, az első lépésünk a Google-hoz fordulni. "Dr. Google" szinte azonnal diagnózist állít fel, sokszor komoly betegségeket sugallva, mielőtt még eljutnánk az orvoshoz. Amikor pedig a valódi orvosunk tájékoztat minket, sokan hajlamosak megkérdőjelezni a szakvéleményét, hiszen "én már utánaolvastam". Ez nem csupán az orvos-beteg bizalmi viszonyát ássa alá, hanem felesleges szorongást és feszültséget is generál. Nincs is frusztrálóbb, mint amikor szakemberként el kell magyarázni egy laikusnak, hogy bízzon bennünk, mert értünk a szakmánkhoz. Én is nap mint nap szembesülök azzal, hogy az előadásaimra néhányan úgy érkeznek, mintha egy vizsgára készülnének, folyamatosan ellenőrizve a mondandóm hitelességét, mintha rajtakapni próbálnának. Ilyen körülmények között nagyon nehéz szívvel-lélekkel végezni a munkánkat, bármilyen területről is legyen szó.
Amikor a telefonunk vagy bármilyen digitális kütyünk problémákkal küszködik, hajlamosak vagyunk hosszú órákat eltölteni az internet mélyén, videók nézegetésével és fórumok böngészésével, abban a reményben, hogy magunk találunk megoldást. Aztán, amikor végre eljutunk a szolgáltatóhoz vagy a szervizbe, sokszor előfordul, hogy a szakember szavait megkérdőjelezzük, vagy éppen hogy megpróbáljuk kijavítani őt, mert "az interneten olvastam, hogy...".
Ez a magatartás nemcsak időt rabol, de a szakember munkáját is megnehezíti, és sokszor még nagyobb hibákhoz vezethet.
Vegyük sorra a mindennapi élet apróbb, de annál jellemzőbb pillanatait. Gondoljunk csak egy elegáns vacsorára egy fényűző étteremben! Mennyire elterjedt, hogy már mindannyian tudjuk, mi a legmegfelelőbb módja az étel elkészítésének, hiszen láttunk egy tizedik epizódot a legújabb gasztro-reality show-ból. Építkezés? Az ismerős YouTube-videók segítségével már szinte mindenki szakértővé válik, és tudja, hogyan kellene a kőművesnek végeznie a dolgát. Sőt, extrém esetekben még a szülés során is előfordulhat, hogy egy kismama a neten szerzett információk alapján vitatkozik a szülészorvossal vagy a bába szakértelmével, megkérdőjelezve ezzel a hosszú évek alatt felhalmozott tapasztalatot.
Úgy vélem, hogy ez a viselkedési minta a tökéletesség hajszolásának eredménye. Félünk attól, hogy a hatalmas információáradatból téves vagy nem megfelelő választ kapunk. Ez a jelenség egy mélyebb probléma gyökereit tükrözi: a másik emberbe vetett bizalom hiányát. Mintha a digitális világban fellelhető, sokszor felületes vagy félrevezető információ valahogy értékesebb lenne, mint a másik személy tapasztalata, tudása vagy jó szándéka. Ez a bizalmatlanság feszültségeket okoz a személyes kapcsolatokban, legyen szó barátról, családtagról vagy kollégáról. Egy párkapcsolatban is jelentős hatással bír, és komoly sebeket ejthet az egészséges kapcsolódásban. Az "a legjobbat akarom kapni" mentalitás miatt gyakran a már létező kapcsolatokban is folyamatosan kereső üzemmódban vagyunk, ami megakadályozza, hogy tiszteletben tartsuk egymást, és felfedezzük az "egyetlent" a partnerünkben. Emellett a folyamatos kekeckedés, versengés és okoskodás is éket verhet a két ember közé, nem is beszélve a bizalom teljes hiányáról.
Pszichológiai szempontból ez a "mindent jobban tudás" a kontrollvesztéstől való félelemből is eredhet.
A bizonytalan világunkban az információ birtoklása gyakran hamis biztonságérzetet teremt, mintha mi irányítanánk a dolgokat. Közben a közösségi média folyamatosan sugallja a tökéletes, filterezett valóságot, ahol mindenki a legjobb oldalát mutatja, hibátlan életeket és ragyogó eredményeket tálalva. Ez a nyomás beszivárog a mindennapjainkba is, és azt az elvárást támasztja, hogy mindent azonnal, tökéletesen kell elérnünk.
