A vámok következményeként az Egyesült Államok szenvedheti el a legnagyobb hátrányokat.
Darvas Zsolt közgazdász a Portfolio-nak adott interjújában hangsúlyozta, hogy nem célszerű további károkat okoznunk magunknak az amerikai termékek megdrágításával, ezzel érvelve amellett, hogy miért nem érdemes válaszlépésekkel reagálni Donald Trump vámintézkedéseire. A brüsszeli Bruegel Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatójával folytatott beszélgetés során azt vizsgáltuk, hogy van-e racionális gazdasági alapja az amerikai lépéseknek, és milyen hatásokkal járhatnak a világkereskedelem átalakulásai. Darvas Zsolt előrejelzése szerint a felfüggesztett vámtételek többsége nem fog életbe lépni a megállapodások révén, ugyanakkor a már meglévő 10%-os extra vám és a kínai termékekre kirótt magas büntetőtételek lassítani fogják az amerikai gazdaság növekedését, bár recessziót nem vár. Kijelentette, hogy Trump vámháborújának két lényeges következménye lesz, amelyek formálják a globális gazdasági környezetet.
Lehet-e Trump lépései mögött racionális közgazdasági logika és magyarázat? Valóban képes lesz ez helyreállítani a kereskedelmi mérleg hiányát, és gyártótevékenységet az USA-ba terelni, vagy ez csak hiú ábránd és más okokat kell keresni a döntés mögött?
Először is, szeretném világossá tenni, hogy...
miért nincs logika az amerikai külkereskedelmi hiány leépítési szándéka mögött.
A külkereskedelmi hiány azt jelzi, hogy egy országban a fogyasztás és a beruházások szintje meghaladja a hazai termelést. Ez ideálisnak tűnik, feltéve, hogy a helyzet fenntartható, és az Egyesült Államokban éppen ez a helyzet, amely szorosan összefonódik a dollár nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött vezető szerepével. Amennyiben a külkereskedelmi hiány csökken, miközben a termelési szint változatlan marad, az arra utal, hogy az amerikaiak kevesebb lehetőséggel bírnak a fogyasztásra és a beruházásokra. Ezen kívül a magas vámok valószínűleg kárt okoznának az amerikai iparnak is.
A külkereskedelmi deficit kifejezés arra utal, hogy a hazánkba érkező importtermékeket jellemzően külföldi forrásokból, például amerikai államkötvények megvásárlásával vagy közvetlen külföldi tőkeberuházások révén finanszírozzák. Mivel a dollár világszerte meghatározó szerepet játszik, az amerikai államkötvények iránti kereslet jelentős mértékben megnőtt. A nemzeti bankok devizatartalékaiban a dollár arányának eddig kiemelkedő helye volt, de ez a tendencia változóban van.
A kérdés az, hogy a kiszámíthatatlanná váló amerikai politikai helyzet tükrében várható-e bármiféle változás.
A múltban az Egyesült Államok leginkább alacsony kamatozású külföldi forrásokat használt fel, miközben az amerikai befektetők jellemzően magas hozamú tőkebefektetéseket indítottak külföldön. Ennek következtében a külföldi források és eszközök általában pozitív eredményeket hoztak, ami miatt egyes kutatók az USA-t a világ kockázati tőke befektetőjeként emlegetik. Ez a tendencia jelentősen hozzájárult a külkereskedelmi hiány fenntartásához.
A különböző elemzések, amelyeket ismerek, mind a fenntartható kategóriába sorolják az amerikai külkereskedelmi hiányt, és ennek következményeként a folyó fizetési mérleg deficitjét is.
Emellett Trump a kétoldalú külker hiányokra fókuszált az április 2-i bejelentéseiben (amelyek nagy részét időközben felfüggesztette és visszavonta), amely szintén problémás: még ha a tejes külker hiány egyensúlyban is van, a nemzetközi kereskedelem előnyeinek kiaknázásában elkerülhetetlen, hogy egyes országokkal pozitív, másokkal negatív legyen az egyenleg. Minden országgal kiegyensúlyozott külkereskedelemre való törekvés számottevően rontaná az USA gazdasági kilátásait. Emellett az országonként eltérő vámtarifák alkalmazása feltehetőleg ahhoz vezet, hogy a magas vámtarifjú országgokkal szemben csökken az USA külker hiánya, az alacsony vámtarifájú országokkal szemben pedig nő. Így a teljes külker hiány csökkenés jó eséllyel elmaradna a várt értéktől.
Emellett az amerikai import megdrágítása az amerikai exportot is hátráltatná, hiszen az amerikai export termékeknek is van import tartalma, így az amerikai export csökkenése rontaná az USA külker egyenlegét, ezért ez a hatás is arra utal, hogy
A külkereskedelmi deficit várható csökkenése elmaradhat a prognózisoktól, még abban az esetben is, ha az import a vámok következtében csökken.
Mégis, milyen ok-okozati összefüggés rejlik a vámintézkedések mögött?
A vámbevételek alapvető forrást képviselnek az amerikai kormány számára, amelyre Donald Trumpnak szüksége van az általa megígért adócsökkentések fedezésére.
az adócsökkentés nélküli költségvetési hiány, amely a GDP 7%-át túllépi, egyre inkább aggasztó jelenséggé válik az amerikai gazdaságban. E hiány folyamatos növekedése az államadósság robbanásszerű emelkedéséhez vezethet, ha nem történnek költségvetési korrekciók. Érdemes megjegyezni, hogy a vámokból származó bevételeknek is van egy felső határa; ha a vámokat túlzottan megemelik, az nemcsak a behozott termékek mennyiségét csökkenti, de a magasabb vámtarifák mellett a vámbevétel is visszaeshet. Továbbá,
a vámok által előidézett gazdasági visszaesés más adónemek, például jövedelmi és fogyasztási adók csökkenéséhez vezet, rontva a költségvetés helyzetét.
Egy másik hajtóerő a vállalatok amerikai területen történő termelésre való ösztönzése, a külföldi gyártás és import helyett. Azonban a szakértők körében erős kétségek merülnek fel a cél elérhetőségével kapcsolatban, hiszen korábbi amerikai elnökök hasonló kezdeményezései már nem bizonyultak sikeresnek.
A magas vámok bevezetésének egyik lehetséges célja a kedvezőbb tárgyalási pozíció megszerzése lehet, amely révén a tárgyalások során jobb megállapodások köthetőek a partnerországokkal. A reciprokális vámok 90 napos felfüggesztése Kínán kívül szinte minden országot arra ösztönöz, hogy aktívan tárgyaljanak az amerikai féllel, és olyan megoldásokat keressenek, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak a határidő végéig. Elképzelhető, hogy Trump ezzel a stratégiával valóban képes lesz bizonyos engedményeket kicsikarni a partnerországoktól.
Közgazdaságilag milyen hatásai lehetnek ennek a vámpolitikának rövid és hosszú távon a világgazdaság teljesítményére nézve? Kik járhatnak a legrosszabbul, köztük van az USA? Lehet-e recesszió emiatt az amerikai gazdaságban még idén, vagy jövőre?
Az április 2-i bejelentés hatására a tőkepiacok egyértelmű üzenetet közvetítettek:
A részvényárak meredek zuhanása és az amerikai államkötvények kamatainak emelkedése egyértelműen utaltak a várható kedvezőtlen következményekre. Noha a Trump-kormányzat ideiglenesen felfüggesztette a reciprokális vámok jelentős részét, valamint néhány specifikus termékre vonatkozó vámokat, ez a lépés mégis képes volt megnyugtatni a pénzügyi piacok hangulatát.
a megtartott 10%-os extra vámok és a kínai termékekre kivetett gigantikus vámok az infláció emelkedéséhez fognak vezetni az Egyesült Államokban.
Ez a helyzet komoly akadályt jelenthet a monetáris lazítás számára, sőt, akár a szigorúbb intézkedések bevezetéséhez is vezethet. Ráadásul, ha az ideiglenesen felfüggesztett vámok végül életbe lépnek, az inflációs nyomás még inkább fokozódik, ami rövid távon jelentős visszahúzó erőt gyakorol az amerikai gazdaságra. Trump elnök sem tartotta kizártnak a recesszió lehetőségét, ami még inkább aggasztóvá teszi a helyzetet.
Két lényeges ok alapján úgy vélem, hogy az Egyesült Államok kormánya is intenzíven fog dolgozni a szövetséges országokkal való megállapodás megkötésén, ezért...
a felfüggesztett vámok többségében nem fognak életbe lépni.
az amerikai gazdaság jövője bizonytalanabbá válhat. Az április 2-a utáni erőteljes piaci reakció világosan jelezte, hogy a pénzügyi elemzők és befektetők is érzékenyen reagálnak a kereskedelmi feszültségekre. A közvéleménykutatások alapján az amerikai lakosság körében egyre nő a félelem a vámok által kiváltott gazdasági hatásokkal kapcsolatban, ami tovább fokozza a politikai nyomást. Trump elnök, aki eddig is a gazdasági növekedésre és a munkahelyek megőrzésére helyezte a hangsúlyt, valószínűleg igyekszik mérsékelni a népszerűségvesztést, amely a vámok bevezetésének következményeként léphet fel. Ha csupán a 10%-os extra vámok és a kínai termékekre kivetett hatalmas illetékek maradnak érvényben, az komoly kihívások elé állíthatja az amerikai fogyasztókat és vállalkozásokat egyaránt.
Úgy vélem, hogy az amerikai gazdaság növekedése mérséklődni fog, azonban nem tartom valószínűnek, hogy recesszió következne be.
Milyen következményekkel járnak mindezek összességében? Van-e esély arra, hogy recesszió alakuljon ki az euróövezetben?
Ha csupán a 10%-os új vámok érvényben maradnak, akkor a világ többi országának, így...
Az európai uniós országok számára ez valószínűleg nem jelenti a világ végének eljövetelét.
Bár az Európából Amerikába irányuló export terén egyfajta visszaesés valószínű, fontos megjegyezni, hogy az euró és a dollár árfolyama az elmúlt évtizedek során jelentős ingadozásokon ment keresztül, sok esetben meghaladva a 10%-ot. E változások között különösen figyelemre méltó az euró hosszabb távú erősödése, ami ellenére a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok továbbra is dinamikusak maradtak.
A 10%-os új vámtarifa bizonyos mértékben mérsékelni fogja az európai gazdasági növekedést.
azonban az általam ismert modellszámítások szerény hatást jeleznek.
Mennyire felkészült az EU és az eurózóna az intézkedések hatásainak mérséklésére? Milyen eszközökkel rendelkezik, és milyen lehetséges válaszlépéseket fontolhat meg? Ezeknek a lépéseknek a következményeiről mit érdemes tudni? Hogyan csökkenthetné az unió a vámháború következtében fellépő kedvezőtlen gazdasági hatásokat? Az EU és az eurózóna felkészültsége különböző tényezőktől függ, beleértve a gazdasági helyzetet és a politikai akaratot. Az unió rendelkezik számos eszközzel, mint például a monetáris politikai intézkedések, amelyek révén a jegybanki kamatlábak módosításával vagy likviditási támogatásokkal javíthatja a gazdasági helyzetet. Ezen kívül a költségvetési politikai eszközök, mint a közös európai alapok, szintén fontos szerepet játszhatnak a válságkezelésben. A válaszlépések között szerepelhet a kereskedelmi megállapodások újratárgyalása, illetve a védőintézkedések bevezetése, amelyek célja a helyi ipar védelme a külföldi versenytől. Fontos azonban, hogy ezek a lépések ne vezessenek újabb kereskedelmi feszültségekhez. A vámháború negatív gazdasági hatásainak mérséklésére az EU koordinált intézkedéseket hozhat, például a tagállamok közötti szolidaritás erősítésével, közös támogatási programok indításával, valamint a legnagyobb érintett ágazatok, mint például a mezőgazdaság vagy az autóipar, támogatásával. Az ilyen intézkedések nemcsak a gazdasági stabilitást segíthetik elő, hanem hozzájárulhatnak a munkahelyek megőrzéséhez is, ami kulcsfontosságú a társadalmi feszültségek csökkentésében.
A világ országai két fő csoportra oszthatóak a válaszlépések szükségességét tekintve, és az az EU-n belüli vélemények is megoszlanak. A szélesebb tábor határozott válaszlépések mellett érvel, mivel csak válaszlépések esetén várható, hogy az Egyesült Államok meghátrál és előbb-utóbb visszavonja az új vámintézkedéseket. Ez a tábor úgy gondolja, hogy a válaszlépések elmaradása egyfajta gyengeséget tükrözne, csökkentené az adott ország nemzetközi presztízsét. A kisebb tábor szerint nem érdemes válaszlépéseket kivetni, hiszen ezzel csak magunknak ártunk: az amerikai termékekre szükségünk van, azonban esetleges válaszlépések csak megdrágítanánk számunkra ezen termékeket.
Közgazdaságilag én a második állápontot tartom megalapozottnak, mely szerint nincs szükség válaszlépésre. Egyrészt kicsi esély társítok ahhoz, hogy az Egyesült Államok meghátrálna akár határozott válaszlépések esetén. A Kínával való kakaskodás, mely során Kína válaszlépése után 100% fölé emelte az USA a kínai termékekre vonatkozó vámokat, azt jelzi, hogy a Trump csapat meglehetősen eltökélt. Véleményem szerint még
Ha a jelenleg felfüggesztett vámok végül életbe lépnek, az Egyesült Államok számára jelentős hátrányt jelentene.
Az amerikai gazdaság gyengülésével és Trump elnök népszerűségének csökkenésével olyan helyzet alakult ki, amely akár a vámintézkedések visszavonásához is vezethet. Úgy vélem, hogy a válaszlépések elmaradása nem a gyengeség jele, hanem inkább egy tudatos és racionális döntés eredménye. Az Egyesült Államok lassan, de biztosan önmagának árt, és előbb-utóbb rájönnek, hogy ezek az intézkedések valójában hátrányosak voltak számukra.
Nincs szükség arra, hogy tovább súlyosbítsuk a helyzetünket azzal, hogy az amerikai termékek árát feleslegesen megemeljük.
Függetlenül attól, hogy ki milyen nézőpontot képvisel, az Egyesült Államok vámháborújának két alapvető következménye van, amelyeket érdemes figyelembe venni. Először is, elengedhetetlen, hogy az amerikai féllel tárgyalóasztalhoz üljünk, és megpróbáljuk meggyőzni őket a konfliktus feloldásának szükségességéről. Bár Trump második elnöki ciklusa alatt a transzatlanti kapcsolatok meggyengültek, az Egyesült Államok továbbra is számos területen kulcsfontosságú partner Európa számára, így ezek a kapcsolatok a vámháború ellenére is megőrzésre érdemesek.
Másrészt fontos az USA-n kívüli államokkal is leülni és megpróbálni megőrizni a világkereskedelem szabályait legalább az USA-n kívül országok körében.
Megjegyzem, hogy az amerikai vámok minden országra kedvezőtlen hatással vannak, és valószínű, hogy ezek következtében csökkenni fognak az Egyesült Államokkal való kereskedelmi kapcsolatok.
Az Egyesült Államokon kívüli országok kereskedelmi kapcsolatai várhatóan dinamikusan fejlődnek a közeljövőben.
Ebből azonban ezen országok profitálhatnak is, részben ellensúlyozva az amerikai kapcsolatok visszaszorulásából eredő károkat.
Címlapkép forrása: Portfolio
A cikk megalkotásában kiemelkedő segítséget nyújtott a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás, amely jelentősen megkönnyítette a folyamatot.
