A Loch Ness-i szörny észlelései tudományos felfedezésekhez vezetettek – Üdvözlet Magyarország!

Nessie szobor Skóciában. Fotó: StaraBlazkova at Czech Wikipedia

Egy kutatócsoport friss eredményei azt mutatják, hogy a Loch Ness-i szörny legendájával kapcsolatos anekdoták tudományos szempontból is érdekesek és érdemesek a mélyebb vizsgálatra.

A Loch Ness tó a festői Skócia Highland tanács területén helyezkedik el, mélysége eléri a 240 métert, míg hossza körülbelül 36 kilométert tesz ki, így Nagy-Britannia legnagyobb édesvízi tórendszerének számít. A Glen Mor, más néven Great Glen völgyében található, amely a Felföldet kettévágja, ahogy azt a Britannica is említi. Ám nem csupán természeti szépsége miatt vált híressé, hanem a legendás Loch Ness-i szörny, közismert nevén Nessie miatt, aki a tó mélyeiben élhet, és folyamatosan foglalkoztatja a kíváncsi elmék fantáziáját.

A Loch Nessben történt észlelésekről szemtanúk beszámolóinak hatalmas gyűjteménye áll rendelkezésre. A legkorábbi írásos feljegyzés Kr. u. 565-ből származik, amikor Szent Columba állítólag visszahajtott egy fenevadat a vízbe, írja a Visit Inverness Loch Ness. Ezt követően ritkán, az 1500-as és 1800-as évek között 21 észlelést jegyeztek fel. Ezeket a legkorábbi anekdotákat a Loch Ness környékén élő emberek jegyezték fel, egy olyan időszakban, amikor a mitológia és a babona még nagyobb szerepet játszott az emberek életében.

Az anekdoták olyan egyedi történetek, amelyek személyes élményeken alapulnak. Éppen ezért nem meglepő, hogy a tudományos kutatások világában nem igazán aratnak osztatlan sikert. Gyakran úgy vélik, hogy ezek a narratívák hajlamosak lehetnek pontatlanságokra, szubjektív elfogultságra, sőt, akár teljesen hamis információkra is. Ennek következtében a tudósok, különösen a statisztikai szakemberek, igyekeznek távol tartani magukat az anekdoták alkalmazásától, amennyire csak lehetséges.

A Journal of Statistics and Data Science Education folyóiratban nemrégiben publikált kutatás szerzői azt állítják, hogy az anekdotikus bizonyítékok nem csupán szórakoztató mesék, hanem komoly eszközök lehetnek az oktatásban. A kutatók egy különleges adatbázist állítottak össze, amely szokatlan anekdotákat tartalmaz, és ezt használták fel egyetemi óráikon. Céljuk az volt, hogy a hallgatók elgondolkodjanak azon, milyen kérdéseket érdemes feltenni az adatokkal kapcsolatban, és mit is jelent valójában az "adat" fogalma. Az eredmények azt mutatják, hogy ha a populációt és a mintavételi egységet alaposan figyelembe vesszük, akkor még az anekdotikus bizonyítékok is rendkívül értékes betekintést nyújthatnak a statisztikai elemzések világába.

Ennek demonstrálására a csapat a Loch Ness-i szörnnyel kapcsolatos jelentéseket elemezte, hogy mintákat azonosítson. Az adatbázisban több mint 1800 jelentés szerepelt, és mint a csapat írja, ezek "szinte biztosan elfogultak voltak a tapasztalt jelenségek tekintetében". De miért is? Szerintük mindig a legszaftosabb pletyka marad fenn - ezt persze tudományosabban fogalmazták meg. Az unalmas és "túl valóságos" beszámolók kevésbé ragadják meg az emberek figyelmét a kiszínezett történetekkel szemben.

Tehát az elemzett jelentésmintát valószínűleg torzítottnak ítélték, de az egyes változókat is. Például a hosszabb ideig tartó látszólagos találkozások jobban megmaradhattak, valamint a nagyobb Loch Ness-i szörny állítólagos észlelésével kapcsolatos jelentések is inkább, mint a kis szörnyekről szóló történetek.

A jelentések között számos olyan található, amely nem áll valódi függetlenséggel. A Loch Ness-i szörnyről készült beszámolókban több szemtanú is megjelenhet, vagy egyesek akár többször is megoszthatják élményeiket, ami idővel torzításhoz vezethet. Ráadásul a szemtanúk egymás között is kommunikálhatnak, így az ugyanarra az eseményre vonatkozó több beszámoló nem tekinthető önállónak.

Miután a kutatók alaposan átvizsgálták a beszámolók adatait a legértékesebb információk szempontjából, 1433 elvileg független, első kézből származó beszámoló maradt, amelyeket 1850 óta gyűjtöttek össze.

"Ezekből az összegyűjtött beszámolókból nem tudunk következtetéseket levonni a Loch Ness-i szörnyről, de a Loch Ness-i szörnyről szóló beszámolók szélesebb populációjára vonatkozóan következtetéseket vonhatunk le" - magyarázta a tanulmány társszerzője, Dr. Charles Paxton, a St. Andrews Egyetem Ökológiai és Környezeti Modellezés Kutatóközpontjának munkatársa egy nyilatkozatban.

A Drumnadrochitban található Loch Ness Project csapatával, köztük Adrian Shine-nal és a St Andrews Egyetem neves kutatójával, Dr. Valentin Popovval együttműködve, a kutatók izgalmas tendenciákat fedeztek fel.

"A Nessie-ket főként a nyári hónapokban jelentik, nappal, szemben az éjszakával - az ebédidőben való visszaeséssel - és kiváló időjárási körülmények között" - magyarázta Paxton.

A másodkézből származó beszámolók általában hajlamosak eltúlozni az eseményeket az első kézből származó információkhoz képest. A szörnyek gyakran nagyobbnak és fenyegetőbbnek tűnnek, mint amilyenek valójában. Ezek a torzítások nemcsak a szemtanúk képzeletének szüleményei lehetnek, hanem inkább a beszámolók során előforduló elérhetőségi problémák és a történetek felnagyítására való hajlam eredményei.

Nyilvánvaló, hogy a kutatás nem szolgáltat bizonyítékot a feltételezett szörny létezésére, viszont rávilágít arra, miként alkalmazhatjuk a statisztikai gondolkodást az anekdotikus információk elemzésére. Ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy értékes következtetéseket vonjunk le különböző jelenségekről. Például ebben az esetben izgalmas felfedezéseket tehettünk az emberek pletykálási szokásairól.