A német katonák számára is váratlanul érkezett a Vörös Hadsereg brutális ereje és kegyetlensége.

Fóris Ákos "Erőszakhullám az Alföldön - Az 1944. őszi magyarországi harcok atrocitásainak dokumentálása a tengelyhatalmi haderők részéről I. rész" című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 24. évfolyamának 4. kiadásában látott napvilágot. A mű részletesen elemzi az adott időszak eseményeit, és a teljes szöveg elérhető az alábbi linken.

A pusztai harcok során, melyekben a frontvonal hol ide, hol oda mozdult, a helyi lakosságnak is szörnyű megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie. Katonáink tanúi voltak a bolsevista csapatok rémtetteinek, amikor az ellenséges erők által elfoglalt településeket újra megszállták. Az erőszakos cselekmények, kifosztott otthonok és üzletek, valamint a brutális atrocitások mindenütt jelezték a vörös „felszabadítók” nyomvonalát. Johannes Friessner, a Dél Hadseregcsoport volt parancsnoka, így emlékezett vissza az 1944. októberi tiszántúli harcokra. A német katonai szakirodalom gyakran visszatérő témája, hogy a magyarországi küzdelmek során a német katonák milyen szembesültek az itt elkövetett nemi erőszak és egyéb szovjet atrocitások borzalmaival.

Ezek a feljegyzések azonban nem csupán a német katonák magánforrásaiban maradtak nyomaik, hanem a háború kitörésétől kezdve a német oldal folyamatosan dokumentálta az ellenfél jogsértéseit is.

A Lengyelország elleni hadjárat negyedik napján, 1939. szeptember 4-én, Wilhelm Keitel vezérezredes, a Véderő Főparancsnokság (OKW) vezetője egy rendeletet adott ki, amely keretében létrehozta a Wehrmacht Jogi Osztályának III. csoportján belül a Wehrmacht Nemzetközi Jog Megsértését Vizsgáló Irodáját (Wehrmacht-Untersuchungsstelle für Verletzungen des Völkerrechts, röviden WUSt). Ezen intézmény célja az volt, hogy a katonai igazságszolgáltatás keretein belül összegyűjtse, rendszerezze és értékelje az ellenséges erők által elkövetett háborús jogsértéseket. A Wehrmacht-Untersuchungsstelle tehát egyfajta jogi megfigyelő szervként működött, amelynek feladata a háborús bűncselekmények dokumentálása és elemzése volt.

A mintát az első világháború időszakából vették, magának az irodának az élére azt a Johannes Goldschét állították, aki a Porosz Hadügyminisztériumban 1914 októberében felállított Hadijog Megsértését Vizsgáló Irodában dolgozott a világháború során.

Fontos megjegyezni, hogy az NS-Staat polikratikus felépítésében a Wehrmacht-Untersuchungsstelle nem tudta betölteni az egyedüli szerepét a szövetséges hatalmak által elkövetett bűncselekmények felderítése és összegyűjtése terén. Ebben a komplex struktúrában különböző intézmények, mint az OKW, a német szárazföldi haderő főparancsnoksága (OKH), az Abwehr, valamint a Külügyi Hivatal, különféle nemzetközi jogi, egészségügyi és propaganda osztályaikkal párhuzamosan foglalkoztak a témával. Ez azt jelenti, hogy egy adott parancsnokságon belül is több szálon haladtak a vizsgálatok, ami tovább bonyolította a helyzetet.

A különböző nemzetközi jogsértések feltárására a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő keretein belül körülbelül kétezer bírót osztottak be. A helyszíni nyomozás feladatát a német fegyveres erők hírszerző és kémelhárító Ic osztályai végezték. A nyomozati eredmények a szolgálati hierarchián keresztül jutottak el a magasabb szintű seregtestparancsnokságokhoz, a hadszíntér helyzetétől függően pedig az OKH nyugati vagy keleti osztályához (Fremde Heere West/Ost) is eljuttatták azokat.

A Szovjetunió elleni hadba lépéssel összefüggésben további intézményekhez is eljuttatták a jelentéseket. Ilyen volt például a Wehrmacht-Untersuchungsstelle, illetve a külügyminisztérium hadseregekhez rendelt képviselői, továbbá az OKW, amelynek élén Gerhard Buhtz állt – ő vezette azt a különleges parancsnokságot, amelyet a bolsevik atrocitások és a nemzetközi jogot sértő cselekmények feltárására hoztak létre. Az átvitt források az OKH Keleti Idegen Hadseregekre (Fremde Heere Ost) vonatkozó iratanyagában maradtak fenn.

A Reinhard Gehlen irányítása alatt működő szervezet főként a szovjetellenes hírszerzés terén szerzett hírnevet. Emellett a német katonák és civil személyek ellen elkövetett bűncselekményeket különböző kategóriákba sorolták és dokumentálták.