A szalagavatós tánc egy olyan különleges esemény, amely életre szóló emlékeket teremt. Ez a pillanat nem csupán egy tánc, hanem egy felejthetetlen élmény, amely összeköti a barátokat, családtagokat és az ifjú végzősöket. A zene ritmusára való mozgás, a gy

Apa mindig így bánt vele, velem is sokszor így viselkedett, mintha ott se lettem volna, mintha ő csak egy árnyék lenne a háttérben.

Anya mindig egy fokkal hangosabban beszélt, mintha a szavainak súlya lenne, ami mindenki figyelmét magára vonja. Kellemetlen megjegyzései sosem maradtak el, és a balhéknak is ő volt a mestere, mindig a megfelelő idő előtt robbantva ki a feszültséget. Ne tegyetek úgy, mintha nem vennétek észre, most is elszakadt a cérna, és Kakas csodás, színes taraját rángatta meg, mintha csak egy festményt akarna megbolygatni. Gyertek, mulassunk együtt! Húzott be minket a szobába, ahol a levegő már tele volt feszültséggel. Itt éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom; tudtam, hogy itt kezdődik a rock 'n' roll, a mi nappalinkban.

Gondolom, a szalagavatóról is beszéltetek, jaj, de izgalmas, te, Kakas, hosszan beszélgettem ma a mamáddal, mondta az anyám, hogy az Anna gimijében vendég-táncolsz a keringőben, mert náluk nem volt elég fiú. Kakas anya háta mögött mutatta, hogy anyámnak tuti elmentek otthonról, ami azért is volt hihető, mert anya már szaladt is a lejátszóhoz, betolta a Neotont, és elkezdte a csábtáncát.

Hé, uram, gyere velem, vonaglott, és azt mondta, nélküle üres a Place Pigalle, miközben egy édes mosolyt villantott. Jobb keze a bal vállán pihent, bal keze pedig a saját jobb csípőjén pászított. Imádkoztam, hogy ez ne folytatódjon, de sajnos ment tovább. Anyám lassan rátapadt Kakasra, akinek az arca már halovány vörös színben játszott, de táncolt vele, és egy pillanatban azt vettem észre, hogy talán élvezi is. Basszus, az anyám egy vén szélhámos, futott át az agyamon, aztán ez a gondolat, hogy basszus...

az anyám még nincs negyven és körülzsongjak a férfiak.

Ez tényleg nem valami különleges tánc, úgyhogy leállítottam a zenét. Komolyan, anyám azt képzeli, hogy mindenki úgy mozog, ahogy ő fütyül. Te meg, Kakas, csak bámultál rám, mire kedvesen megkértem, hogy inkább menjen haza.

Másnap reggel elkértem anyámtól a pénzt a három táncórára, amit a Kakassal együtt egy szuszra el is szórakoztattunk. A ruhakölcsönzés sajnos nem volt olyan sima ügy, mert anya valamiért emlékezett, hogy az már benne volt a megemelt osztálypénzben. Minden hétfőn azonban tovább maradtam el otthonról, pretextálva, hogy még gyakorolni kell. Valójában az egész kerületben mi voltunk a legbénább osztálytáncossal, hiszen egy skót népi táncot adtunk elő, ahol a fiúk és lányok vegyesen pörögtek skót szoknyában, mintha már a délelőtti órákban is berúgtak volna.

Természetesen, nálunk is felcsillantak grandiózus álmok, a salsától kezdve az extravagáns tangókon át egészen a Dirty Dancing ikonikus záródala szívhez szóló ritmusáig. Az út azonban nem volt zökkenőmentes: hatalmas összecsapások és szenvedélyes viták előzték meg a végső döntést. Amikor végre elkezdtek elcsitulni a hangos érvek, és az osztály egyetértett abban, hogy a Hotel Mentholal való menőzés mellett kötelezzük el magunkat iszonyatosan menő rockabilly dalokkal, rájöttünk, hogy a tánctanárok mind elfoglaltak.

így nekünk csak az osztályfőnök tesója, a falábú Laci bá jutott.

Ekkorra már a jelmezkölcsönzők polcai is üresen tátongtak. Laci bá megjegyezte, hogy milyen klassz lenne egy duplatriplán ironikus kacsatánc koreográfia, és én ekkor végleg megadtam magam. A skót jelmezek viszont még mindig ott sorakoztak az egyik kölcsönzőben, ami végleg eldöntötte a dolgot.

El sem mentem volna amúgy a béna bálunkra, ha nem áll elő a vészhelyzet: az egyik fiú megbetegedett. Könyörögve hívott az ofő, hogy simán megtanulom egy délelőtt, csak ugrabugrálni kell, egy bakkecske is meg tudná csinálni. Hát, este sírva azt gondoltam, hogy egy bakkecske legalább az irányt nem rontotta volna el. Mert amikor bevonultunk már a keringő előtt a takarásba, akkor láttam meg Kakast.

Vandával, a régi szerelmemmel találkoztam. Keringőruhájában tündökölt, és ahogy pörgött velem a táncparketten, úgy éreztem, mintha a terem körülöttem forogna. A gyomrom is egyre inkább izgatottan forrt, és az időtlen időt is furcsán érzékeltem. Mi érkeztünk, de a tekintetem az ajtó felé vándorolt, ahol Vanda és Kakas lépkedtek, mint akik hipnotizált állapotban bukkantak fel. Egyfajta pánik kerített hatalmába, és szinte ösztönösen rohantam utánuk. A skót dudák hangos dallamai zúgtak a levegőben, és akárcsak rajtam, a többieket is magával ragadta az izgalom, hiszen azt hitték, valamiféle változás történt a zenében. Mielőtt azonban utolérhettem volna őket, az üvegablak hirtelen megállított minket.

Ki táncol, és ki fütyül – ez a gondolat azóta is sokszor felbukkan a fejemben. Akkor sem értettem, és most sem tisztázódott. Egy biztos, a kakassal azóta nem találkoztam többé.