Egy friss kutatás alapján kiderült, hogy a szülőknek gyakran vannak kedvenc gyermekeik.

Egy friss kutatás rávilágít arra, hogy a szülők hajlamosabbak előnyben részesíteni a lányokat és azokat a gyerekeket, akik barátságosabb természetűek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az eredmények csupán bizonyos demográfiai csoportokra vonatkoznak.

Számos szülő ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy soha nem választanak kedvenc gyermeket, ám egy friss kutatás ezt az állítást kétségbe vonja. A vizsgálatban közel 20 ezer ember vett részt, és az eredmények azt mutatták, hogy a szülők hajlamosabbak a lányaikra nagyobb figyelmet fordítani, mint a fiaikra. A kutatás továbbá arra is fényt derített, hogy a szülők inkább azokat a gyerekeket részesítették előnyben, akiket kedvesnek és lelkiismeretesnek tartottak. Fontos megjegyezni, hogy az elemzéshez felhasznált vizsgálatok túlnyomórészt Észak-Amerikában és Nyugat-Európában zajlottak, és jellemzően fehér résztvevőket vontak be, így az eredmények nem biztos, hogy más etnikai vagy demográfiai csoportokra is érvényesek.

A tanulmány megállapítja, hogy a gyermekek előnyben részesítése nem mindig utal arra, hogy a szülőknek vannak "kedvenc" gyermekeik. Sokkal inkább a döntéseik tükrözik, hogy bizonyos gyerekek kedvezőbb bánásmódban részesülnek testvéreikhez képest. Ezt a következtetést a kutatók a Psychological Bulletin című folyóiratban közzétett tanulmányukban fogalmazták meg.

"Nem arról van szó, hogy a szülők az egyik gyermeküket jobban szeretik, míg a másikat elutasítják. Inkább arról van szó, hogy az egyik gyermekhez erősebb érzelmi kötelék fűződik, mivel velük több időt töltenek" - mondja Alexander Jensen, a tanulmány társszerzője, aki a Brigham Young Egyetem Családi Élettudományi Karának docense.

Elengedhetetlen, hogy alaposan megértsük a szülő-gyerek kapcsolatok sokszínűségét, mivel a kedvezőbb bánásmódban részesülő gyermekek körében gyakrabban tapasztalható a jó mentális egészség, a kiemelkedő tanulmányi teljesítmény és a szorosabb, egészségesebb családi kötelékek. Ezzel szemben a hátrányosabb bánásmódban felnövő gyerekek esetében a helyzet éppen ellenkezőleg alakul; ők gyakran küzdenek a fenti területeken.

"Egy korábbi kutatás azt mutatta, hogy ha a gyerekek megértik, miért bánnak velük eltérően, akkor a különbségek kevésbé zavarják őket" – nyilatkozta Jensen. Másképp fogalmazva, ha egy gyermek úgy érzi, hogy a bánásmódja megalapozott, nagyobb eséllyel fogadja el azt. Például egy idősebb testvér kirekesztettnek érezheti magát, ha az anyja több időt szán a kisebb testvérre a házi feladatok során, de amint rájön, hogy a testvérének különösebb támogatásra van szüksége, a helyzet más megvilágításba kerülhet.

"Remélem, hogy a szülők katalizátorként használják tanulmányunkat annak mérlegelésére, hogyan bánjanak a gyermekeikkel, és azon dolgoznak majd, hogy ezek a különbségek igazságosak legyenek, amit gyermekeik is megértenek" - mondta Jensen.

Az új elemzésben Jensen és munkatársai 30 tudományos közlemény és 14 adatbázis adatait vizsgálták meg, amelyek 19 469 ember családdinamikáját vették figyelembe. Ezeknek az alanyoknak körülbelül 67 százaléka az Egyesült Államokból származott, a többiek Nyugat-Európából és Kanadából.

A kutatók arra keresték a választ, hogy a gyermekek egyedi jellemvonásai miként kapcsolódnak a szüleik nevelési stílusához. Ehhez széleskörű adatgyűjtést végeztek, amely magában foglalta az interjúkat, kérdőíveket és a családi környezetben végzett megfigyeléseket is.

A gyerekek egyediségét számos tényező befolyásolja, többek között a születésük időpontja a testvéreikhez viszonyítva, nemük, temperamentumuk, valamint személyiségjegyeik, mint például az extraverzió, kedvesség, lelkiismeretesség és neuroticizmus, amely a negatív érzelmek megélésére való hajlamot jelenti. A szülők nevelési stílusát pedig olyan szempontok alapján értékelték, mint a kommunikáció módja a gyermekeikkel, a rájuk fordított anyagi befektetések mértéke, és az általuk alkalmazott szabályok szigorúsága vagy engedékenysége.

A kutatás kizárólag a gyermekekre jellemző tulajdonságokat és a szülői nevelési stílusok közötti kapcsolatokat elemezte. Ennek következtében az eredmények nem nyújtanak választ arra, hogy miért vonzódnak a szülők inkább a lányokhoz és a barátságosabb gyermekekhez, míg a fiúkkal és a kevésbé kooperatív gyerekekkel szemben más preferenciát mutatnak.

A kutatás szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy a barátságos és kedves gyerekek valószínűleg hajlamosabbak teljesíteni a kéréseket, ami megkönnyíti a szülők dolgát. Ennek következtében a szülők pozitívabb reakciókkal válaszolnak a gyermekek viselkedésére.

A jövőbeni kutatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy mélyebben megértsük, vajon ezek a szülői preferenciák különböző kultúrájú családok esetében és az élet különböző szakaszaiban is megjelennek-e. Érdemes lenne például azt is feltárni, hogyan viszonyulnak a szülők felnőtt gyermekeikhez, és milyen hatással vannak a korábbi nevelési minták a felnőttkorra.