A világ lángokban áll, de a színek csodásan ragyognak az Insta-falon.

Vincenzo Latronico "A tökéletesség" című regénye egy fiatal európai pár életén keresztül festi meg a generációnk árnyékos portréját, amely a migráció és a szabadság ígérete után a szépség illúziójában ragad. A Magvető Kiadó által megjelent könyv nem csupán egy éles társadalmi diagnózis, hanem egy mélyen érzékeny irodalmi tükör is, amely korunk elidegenedését és az azt kísérő válságokat tárja fel.

Vincenzo Latronico regénye éleslátó precizitással ábrázolja a digitális világ komplex működését. Nem csupán generációs kritikát fogalmaz meg, hanem az egyes szereplők, a különböző helyszínek és a vizuális elemek ellentmondásaira épülő, sokrétű narratívát kínál. A történet középpontjában egy fiatal tervezőpár áll, Anna és Tom, akik Berlinbe költöztek. Stabil munkahelyük, zöldellő, otthonos környezetük van, kreatív projekteken dolgoznak, és lelkesednek a gasztronómiai kalandokért, valamint a progresszív politikai eszmékért. Nyitott kapcsolatban élnek, felfedezik szexualitásuk határait, és gyakran térnek haza hosszú, bulizással teli éjszakák után. Egyszerűen fogalmazva: élvezik az életet.

Ez a szabad életmód, amely elsőre vonzóan tűnik, az idő múlásával egyre inkább sablonossá válik, és a fiatalok gyakran úgy érzik, hogy csapdába estek, vágyva egy hitelesebb létezésre. Latronico ezzel a témával egy olyan generáció életébe enged bepillantást, amely folyamatosan álmodozik, még ha ezek az álmok sokszor kiábrándítóak is. A szerző ügyesen leleplezi a szereplők önámítását, de nem ítéli el őket; Tomra és Annára úgy tekint, mintha saját magát kérdőjelezné meg, ezzel az olvasót is bevonja ebbe a mély önreflexióba. Ez a megközelítés sajátos irodalmi feszültséget teremt a regényben, amely elkerüli az olcsó empátiát, és inkább mint egy tükör, segít újraértelmezni kapcsolatunkat a saját korunkkal.

Latronico korábban említette, hogy műve szoros szálakkal kötődik Georges Perec 1965-ös regényéhez, a Things: A Story of the Sixties-hez. Az inspiráció forrása ez a klasszikus mű. Míg Perec univerzuma a tárgyak világát a legapróbb részletekig érzékletesen ábrázolja – legyen szó ezüst fülbevalókról, karórákról vagy jáde hamutartókról –, addig Latronico egy új, modern korszak dilemmáit tárja elénk. Ebben a világban a vágyott tárgyak sokszor már nem is léteznek a fizikai valóságban. Anna és Tom életében a dolgok és azok digitális képei szinte egybefonódnak: az Instagramon fellelhető, gondosan megkomponált enteriőrök és testképek válnak a referencia alapköveivé, miközben a való élet csupán egy halvány árnyékot vet a mögöttük rejlő valóságra.

Ez a különbség nem pusztán esztétikai jellegű, hanem mélyen gyökerezik az egzisztenciális tapasztalatokban is: a fiatalok identitásuk alakulását szoros kapcsolatban érzik a vizuális világukkal. Talán ez a regény egyik legmarkánsabb aspektusa: a képek és a valóság közötti feszültség, amely folyamatosan ott lebeg, és az ebből eredő állandó szélhámosságérzés, amely fokozatosan felemészti Anna és Tom életét. A történetet nyitó, idealizált berlini lakás leírása valójában nem más, mint gondosan összeválogatott fényképek sorozata – egy digitális háttér, amely a valódi élet kaotikus valóságát rejti el a kíváncsi szemek elől.

A regény stílusa szándékosan távolságot teremt a szereplők és az olvasó között, ami egyrészt irodalmi tisztaságot, másrészt érzelmi távolságtartást eredményez. A szöveg tudatosan zárja el az olvasót a szereplők belső világától, így hiányzik az a fajta empátiához vezető híd, amely segíthetne mélyebben megérteni az egzisztenciális frusztrációikat. Ez a kettősség egyszerre tűnik bátor szerzői döntésnek, és egy tudatos elidegenítő eszköznek, amely provokálja az olvasót, hogy saját érzéseit és értelmezéseit kényszerítse rá a szöveg által teremtett távolságra.

A migráció és a kiváltságos expat-lét közötti feszültség A tökéletesség egyik kulcsrétege. A 2015-ös menekültválság megjelenése a regényben nem csupán aktualitás, hanem irodalmi eszköz is, amely révén Latronico rámutat a főszereplők önámítására és felszínes politikai érzékenységére. Amikor a válság eléri Berlin "buborékát", Anna és Tom valami olyasmit éreznek, amit nem akarnak kihagyni - reakciójuk sokkal inkább geopolitikai FOMO (attól való félelem, hogy lemaradunk a nemzetközi politika fontos eseményeiről - a szerk.), mintsem valódi empátia. Ez a jelenet különösen erősen tükrözi,

Latronico egy interjú során kifejtette, hogy regénye a politika hiányán keresztül tárgyalja a politikát: "A politikai diskurzus ebben a műben a hiány érzékeltetésével valósul meg, mivel a szereplők nem politikai nézőpontból szemlélik a világot." Az aktivizmus közös dimenziója szinte teljesen eltűnt, és ez a hiány mélyen áthatja a karakterek mindennapjait. A betelepült életforma – bár első pillantásra a szabadság szimbóluma – valójában e narratívában inkább az elidegenedés és a felelősség elkerülésének színhelyévé válik.

A regény elnyerte a Nemzetközi Booker-díj zsűrijének elismerését, különösen amiatt, hogy merészen boncolgatja a közösségi média és az önábrázolás összetett problémáit. Anna és Tom két párhuzamos életet élnek: egyet a kézzelfogható világban, és egy másikat az Instagram csillogó univerzumban. Az utóbbi tökéletes képeit valósággá szeretnék formálni, miközben saját életük kurátoraként egyre inkább belemerülnek a csalás érzésébe, amely a tökéletesség és a valóság közötti mély szakadékból ered.

Latronico műveihez a tartalmi gazdagság mellett merész stilisztikai megoldások is társulnak. A leírások mindig részletesek és precízek, így Todero Anna kiváló fordításának köszönhetően a magyar olvasók számára is maradéktalanul élvezhetők. A tökéletesség nem csupán egy korszak könyörtelen diagnózisát nyújtja, hanem az önmagába szerelmesedett világ kritikáját is. A regény nem csupán szatirikus vagy panaszáradat, hanem egy mélyebb emlékeztető is: a felszín mögött mindig ott lüktet valami valóságos, még akkor is, ha a tökéletesség csupán illúzió marad.

Vincenzo Latronico "A tökéletesség" című művében a tökéletesség keresésének mélyebb rétegeit tárja fel. A történet főszereplője egy olyan világban navigál, ahol a hibátlanság elérése szinte elérhetetlen cél. A szerző szuggesztív stílusával és éleslátásával rávilágít arra, hogy a tökéletesség utáni vágy gyakran ellentétes eredményeket hoz, és a karakterek belső vívódásai révén a hibák és gyengeségek elfogadása válik a valódi erőforrássá. Latronico mesterien egyensúlyozik a filozófiai mélységek és a mindennapi élet apró részletei között, így a mű nem csupán egy történet, hanem egy elgondolkodtató reflexió is arról, hogy mit jelent embernek lenni a tökéletlenség világában.

A Magvető Kiadó lenyűgöző műve 128 oldalon keresztül kalauzolja az olvasót egy különleges irodalmi élménybe.

Persze, szívesen! Itt van egy egyedi szöveg 2023-ról: "2023 egy új kezdet és lehetőségek éve, amikor a technológia és a kreativitás határvonalai folyamatosan elmosódnak. Az emberek egyre inkább összekapcsolódnak, és a fenntarthatóság iránti elkötelezettségünk egyre fontosabbá válik. A világ számos pontján innovatív megoldások születnek, amelyek nemcsak a mindennapi életünket, hanem a bolygónk jövőjét is formálják. Ez az év arra ösztönöz minket, hogy álmainkat valóra váltsuk, és közösen építsünk egy jobb holnapot."