Ahol a múlt emlékei és a kulturális kincsek összefonódnak.

Nagybányát valamikor a 13. század második felében alapíthatták a király által betelepített német bányászok és aranymosók. A település első okleveles említése - 1327 - után megsokasodnak a rá vonatkozó írott források. A Szatmár vármegyei Asszonypataka a pápai tizedlajstrom szerint plébániával rendelkező település volt. Nagy Lajos király 1347-ben megerősítette Rivulus Dominarum és Zazarbánya vendégei szövetségének privilégiumait, és az oklevél a város templomára is utal. A polgárok szabadon választhatnak plébánost, a búza és a bor tizedének fele a plébánost illette, másik fele a plébániát. A fizetendő járulékot a templom építésére, majd befejezése után a karbantartására kellett fordítani. Gyanítható tehát, hogy ekkor a templom közel állt már a befejezéshez.

Az értékes műemlék, amely a régió történelmi örökségének szimbóluma, nem más, mint a Szent István-torony. Ez a lenyűgöző építmény nemcsak a múlt emlékét őrzi, hanem a város identitásának szerves részét is képezi. A torony impozáns architektúrája és gazdag története minden látogatót magával ragad, miközben a helyi közösség büszkeségeként is szolgál. A Szent István-torony nem csupán egy műemlék, hanem egy élő tanúja annak a kulturális örökségnek, amely generációkon keresztül formálta a környék életét.

A középkori plébániatemplom fennmaradt tornya nem a piactéren áll, hanem az attól délre eső, Cinteremnek nevezett kis téren. A Cintermet szinte körbefogják a templomok. Nyugati végén áll a Szent István-torony, déli oldalán a régi Szent Márton-templom helyén épült jezsuita templom, kolostor és iskola, amelynek tornatermét az 1920-as években ortodox templommá alakították át, majd később e templomot újjáépítették. Az árnyas, öreg fákkal, padokkal ellátott park hangulatos környezetet biztosít az értékes műemlék számára.

A Szent István-torony egy különleges kiképzéssel és gazdag történelemmel bíró templom maradványa. Ez a négyszögletű, impozáns építmény falait a pálcatagos oldalbejáratok, a nyugati körablak, valamint a résablakok és csúcsíves lándzsaablakok díszítik. A déli fal mellett, a lépcsőtorony szomszédságában a középkorban Roland-domborművet helyeztek el, amely a városi pallosjog jelképe. A nyugati falon pedig a 19. században két címerpajzsot adtak hozzá, így a torony még gazdagabbá vált történelmi jelentőségével.

Weisz Attila kutatásai révén értesülünk arról, hogy a csigalépcső a déli falhoz kapcsolódik, és az első toronyemellet köti össze. Az északi pálcatagos bejárat, amely a toronyaljban kialakított kőtárhoz vezet, valószínűleg a 19. században készült el. Érdekesség, hogy a kőtárban még mindig fellelhető a gyönyörű bordás keresztboltozat.

A torony falain látható nyomokból valamelyest fogalmat alkothatunk az István-templom belső teréről, melyről biztosan tudjuk, hogy kéthajós volt, és a hajókat két külön tető fedte.

A keleti és az északi toronyfal földszinti, ma már elfalazott árkádja alapján a toronyalj a templom belseje felé nyitott volt.

A torony folytatásaként, a templom nyugati végén egy karzat helyezkedett el. Érdekes módon azonban a torony emeletéről nem érhető el bejárat a régi nyugati karzathoz. Ezzel ellentétben a keleti toronyfalon fellelhető egy emeleti ajtónyílás, amely úgy tűnik, egy déli karzat irányába vezet.

Ennek az építménynek egyéb nyoma nem maradt, csak egy 19. század közepe tájáról származó rajzon vannak olyan elemek, amelyek e karzat létét alátámasztják.

A Mészárosok bástyája a nagybányai bástyák között különleges helyet foglal el, mivel napjainkban is épségben áll. 2011-ben fejeződött be ennek a város egyik ikonikus szimbólumának számító bástyának a felújítása, amely nemcsak a történelem, hanem a helyi közösség számára is fontos értéket képvisel.

A település történelmi központját körülvevő városfalak, melyek többsége a Mátyás-kor időszakában épült, számos alkalommal estek áldozatul a rombolásnak, majd újjáépítésre kerültek. A vár impozáns tornyai és kapui a korabeli védelem szimbólumaiként emelkedtek a város fölé, tanúskodva a hely jelentős múltjáról.

A tornyokat különböző céhek tartották karban, amelyek közül a Mészárosok tornya, a Vörös torony, a Szűcsök tornya, a Kádárok tornya és a Fazekasok tornya kiemelkedő szerepet játszottak. Ezek a struktúrák nemcsak a mesterségek büszkeségét jelképezték, hanem a város történetének fontos részét is képezték.

Ma már a vár nyomvonala sem állapítható meg könnyen, egyetlen épségben fennmaradt tornya pedig a Mészárosok bástyája. A bástya története Mátyás király idejére nyúlik vissza. Az ő idejében épült városfal része volt, mai formáját a 17. század elején kapta.

Eredetileg lőportoronynak használták. Nevét onnan kapta, hogy ostrom esetén a bástyát a mészárosok céhe védte. A 2011-ben befejeződött restaurálás során kiemelték a bástya régi építészeti elemeit.

A templom építése szorosan összefonódik a jezsuiták 1687-es nagybányai letelepedésével. Hittérítő munkájukat jelentősen hátráltatta, hogy nem rendelkeztek megfelelő templomi vagy egyéb épületekkel. Az 1711-ben visszaszerzett Szent Márton- és Szent István templomok sajnos újra a villámcsapások áldozataivá váltak. 1714-ben azonban a jezsuiták megkapták Matyasovszky László nyitrai püspök alapítványát, amely mellett több más adomány is segítette őket. Ennek köszönhetően 1717-ben megkezdték a Szentháromság-templom és a Residentia rendház alapjainak lerakását az egykori Szent Márton-templom helyszínén.

A jezsuita rend eltörlése után a Szentháromság-templom Mária Terézia kegyéből átadatott a híveknek, plébániatemplom rendeltetéssel.

A Szentháromság-templom a korabeli építészeti ízlésnek megfelelő, kéttornyú barokk épület.

A templom a barokk stílus spanyol verziójának szellemében készült, ami különleges karaktert kölcsönöz neki. Masszív falpillérei és a párkányokkal díszített, tömör, alacsony tornyai bástyaszerű szilárdságot sugallnak. Homlokzata minden egyes részletében a jól megtervezett struktúra, a biztonság és a harmónia érzését kelti, mintha a múltnak egy darabját őrizné.

A bejárat feletti díszes márványtábla a templom alapítására és építésére utal. A homlokzat külső szobordíszei embernagyságú szenteket ábrázol.

Barokk pompa, széles, gazdag profilú koronázópárkányok, kifinomult ornamentika, elegáns fejezetű falpillérek özöne fogadja a templomba belépőt.

Az oltárképek a 19. század közepe táján - Mezey József alkotásai -, míg a szentély nagy falfestménye és a keresztút képei 1930 körül készültek, Kiss Károly alkotásai.

A hegyi beszédet megjelenítő freskó a nagybányai szabadiskola színpompás világát idézi fel, s szinte árad belőle Jézus Krisztus boldogságról szóló tanításának mélysége.

A hat mellékoltár lenyűgöző képei között található Szent István, a Madonna, Nepomuki Szent János, Szent József, a Golgota és Loyolai, amelyeket 1853-ban festett a művész. Ő, aki a negyvennyolcas események következtében kényszerült elhagyni a fővárost, több mint ötven oltárképre kapott megrendelést a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyétől, ezzel gazdagítva a helyi vallási művészetet.

Ugyancsak Mezey József nevéhez kapcsolódik a szentélyben látható Szentháromság oltárkép is, melyet 1863-ban festett, egyidőben a szentély jobb oldalán elhelyezett Szent Pétert ábrázoló ovális alakú festményével, míg a bal oldalon látható Immaculata képet 1854-ben festette, Bertóti Franciska megrendelése alapján.

A hárommanuálos, negyven regiszteres, 2480 sípból álló pneumatikus orgonát 1939-ben a pécsi Angster orgonaépítő mesterei alkották meg. E monumentális hangszer 1998-ban új életre kelt, amikor a cég örököse, Budavári Attila gondos kezei között teljes körű felújításon esett át.

A felújított hangszer, amely Románia egyik legimpozánsabb műemlékorgonái közé sorolható, ismételten visszanyeri régi fényét és funkcióját.

Nagybánya gyönyörű középkori épületei mellett, amelyek nagy része a régi központ környékén felújítva látható, ez a közel háromszáz éves barokk templom is a város egyik legértékesebb műemléke és Erdély legrégebbi barokk temploma.

Nagybánya a protestantizmus irányába tett lépéseit Kopácsi István prédikátor 1547-es munkássága révén kezdte meg, ami jelentős változást hozott a város vallási táját illetően. E folyamat következtében a település három katolikus temploma hamarosan a református közösség birtokába került, ezzel új fejezetet nyitva Nagybánya vallási életében.

Amikor a katolikus vallás újra megerősödött, a református közösségnek elkerülhetetlenné vált egy új templom felépítése, amelyet a város határain kívül kellett kialakítaniuk.

Két korábbi fatemplomot követően, 1792 és 1809 között emelték a mai templomot. A karcsú tornya, amely ötven méter magasra nyúlik, 1836-ra készült el, és három harangját 1814-ben, 1815-ben, valamint 1847-ben öntötték.

Három harangot rekviráltak az első világháborúban, a ma is meglévő huszonegy mázsás harangot 1892-ben Budapesten öntötték; az 1150 kilogrammos harangot 2010-ben.

A karzatra oldalbejáratokon keresztül juthatunk fel. A hajó belső terének lenyűgöző méreteit egy rendkívül széles boltozatsor öleli körül. A karzataljban felfedezhetünk egy 1786-ban készült, festett papi széket, amely a 18. századi fatemplom örökségeként őrzi múltját.

Az orgonát Andreas Eitel 1828-ban alkotta meg, majd 1891-ben Országh Sándor frissítette és gazdagította. A jelenleg látható úrasztala pedig 1873-ban készült el.

1869-ben villámcsapás következtében tetőzete és belső faszerkezete leégett, helyreállítása során érte el jelenlegi kinézetét.

A Szent István-torony mellett emelkedő, rézkupolás fedéllel és élénk vörös rézgombbal díszített, impozáns vitorlás torony Nagybánya ikonikus jelképe.

Nagybánya főterének keleti peremén emelkedik a híres Hunyadi-ház, más néven Erzsébet-ház, amely számos legendával és történettel övezi magát. Ez a különleges kiszögellésű épület nemcsak építészeti értékével, hanem varázslatos atmoszférájával is lenyűgözi a látogatókat.

Egy 1472-es adat alapján a város utcáit kőlapok borították, ami már akkor is a fejlődés jele volt. A Mátyás- és Ulászló-kor gazdasági és társadalmi fellendülése mély nyomot hagyott a város arculatán. Az utóbbi években végzett kutatások során felfedezett késő gótikus épületsor igazi különlegesség, hiszen hasonló, együttesen megőrzött példákat eddig csak Besztercén és Nagyszebenben találhattunk. E házsor egyik legfontosabb mérföldköve a híres Hunyadi-ház, amely a város történetének gazdagságát tükrözi.

A főtér keleti oldalán hosszú ideig ez volt az egyetlen jelentős középkori emlékeket idéző épület, és csak az utóbbi évtized kutatásai derítették ki, hogy a szomszédos épületek homlokzatai - Bay-, Schreiber-, valamint a 17. számú ház - is késő gótikus kereteket rejtettek, köztük három igen látványos, átmetsződő tagozatos kapukeretet.

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy az északi házsor keleti részének egyik saroképületéről is kiderült, hogy mindkét homlokzata az emeleten is rendelkezik gótikus kőkeretekkel.

Az ismert főtéri pincék mindegyike tartalmaz középkori elemeket, kereteket, és valószínűleg a további kutatások még fel fognak tárni más középkori földszinti vagy emeleti részleteket a főtér házaiban.

A Hunyadi-ház tehát a főtér keleti sorának a közepén áll, az onnan kiágazó Kispénzverő - a mai Dacia - utca déli oldalán, tehát saroképület. Az átellenben álló házzal három árkád köti össze.

A pincével, földszinttel és emelettel rendelkező ház majdnem teljesen elfedi a telket. A hosszanti telken két középkori, közel egykorú házat lehet látni, melyek eredetileg is egymáshoz tapadtak. Mivel a Kispénzverő utcából a két háznak külön bejárata volt, bizonyos, hogy eredetileg nem voltak ugyanazon tulajdonos birtokában.

Csupán a nyugati, főtéri épület elegánsabb megoldásai sejtetik, hogy az volt a Hunyadi-ház.

Weisz Attila az Adatbankban publikált tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a földszinti helyiségeket egy utólagosan kialakított folyósón keresztül érhetjük el, ami azt jelzi, hogy a jelenlegi helyiségelrendezés nem a középkorra jellemző. Ezen kívül a földszinten jól megfigyelhető, hogy a két ház későbbi összeépítése történt.

A keskeny, íves folyósón elhelyezkedő helyiségek többsége elegáns dongaboltozattal büszkélkedik, és ezek közül néhány kőből készült, lenyűgöző formákkal.

A pinceboltozat hossztengelyével merőleges irányban helyezkednek el ezek a boltozatok, ami arra utal, hogy nem egy időben készültek el.

Mivel a földszinti helyiségek válaszfalait utólagosan alakították ki, nem terhelték a pinceboltozatra, hanem elegáns ívekkel helyettesítették őket. Ezek az ívek a helyiségek padlózatának megbontásakor kerültek elő, felfedve a múlt titkait.

A feltárult középkori házsor nem csupán a Hunyadi-ház emlékét idézi, hanem szervesen beilleszkedik a városközpont késő középkori történetébe is. A helytörténet általában Hunyadi János 1446-os nagybányai tartózkodásához köti az épület keletkezését, ám e dátum és az épület stílusjegyei, amelyek a 15. és 16. század fordulójára datálhatók, között feszültség tapasztalható. Az épület sajátos arculata és a korabeli építkezési gyakorlatok árnyalt képet festenek a kor társadalmi és kulturális viszonyairól.

Weisz hangsúlyozza, hogy a Hunyadi-ház történetének kutatása során az egyik legnagyobb kihívás, hogy a rendkívül gazdag nagybányai levéltári forrásokban alig található nyomaik. Pedig a birtoklástörténet alaposabb megértése jelentősen hozzájárulna az építési fázisok precíz elkülönítéséhez és időbeli meghatározásához.

A múltunk árnyai elől csak a jövő felé lépdelhetünk. Erre kitűnő példát nyújt Nagybánya esete, amely már a középkor óta folyamatosan változó határok között ingadozik. Volt idő, amikor királyi terület volt, máskor pedig az erdélyi fejedelmek birtokában állt, sőt, a lengyelek is birtokolták egy időre. Így fest egy határváros sorsa, amely a mai napig nem mentes a változásoktól és kihívásoktól.

A város feletti gerinceken találkozik a történelem, találkoznak a kultúrák, találkozik Máramaros és Erdély. Parádi Ferenc szerint "a két különböző jelleg összeütközését nemcsak az emberek, de a növények, állatok, szelek és hegyek is megérzik. A nagybányai hegyek a kétféle világnak örökös elválasztói. Azoknak pedig, akiknek titkos útjai akadtak a múltban is, ma is összekötői.".

Szeptember 20-án lesz 678 éve, hogy városalapítási királyi oklevelet kapott. Meg is őrizte középkori városszövetét, főterét és onnan kiinduló utcatorkolatait, még sejlő sarokbástyás, négykapus várrendszerét. Nem kell bizonyítani a múltját, 1446 óta áll Hunyadi János városi palotája, halála után egy ideig még itt lakott özvegye. Ebből hajdani, sarki lakótornyos, alápincézett, földszintjén kápolna és cselédlakásos, emeletén lakosztályos és központi báltermes kőházból indult Kolozsvárra Szilágyi Erzsébet, hogy egy biztonságosabb környezetben adhasson életet magyar történelmünk legnagyobb és igazságszerető királyunknak. A krónikák feljegyzése szerint,: "...szülé Mátyást Kolozsvárott Erdélben, mikoron írnának Krisztus urunk születése után 1443, bőjt második havának huszonhetedik napján, reggel három órakort.". Hát ez is a viharos múltú város egy darabja. Van jelene is.

Cinterem a város legszívmelengetőbb központi része, ahol egykor hat templom adta meg az alaphangot a magyar nyelvű liturgiának. Ma csupán a jezsuiták Szentháromság temploma áll még büszkén, és mellette ott magaslik az árva Szent István-torony, amely már régóta istenháza nélkül tengődik. Az igazság azonban árnyaltabb: a Szent Miklós templom, egykori görög-keleti imaház, immár ortodox templomként hirdeti a múlt emlékét. Ennek a helynek a története igazi erdélyi kultúrsors, amely tragikomikus elemekkel átszőtt bohózatot érne. A jezsuita plébániához tartozó rendház és iskola mellett egykor egy önálló tornaterem is működött az István-torony hűvös árnyékában, színesítve a hely szellemiségét.

A Nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium története 1926-ban vett egy új fordulatot, amikor a helyi, egyvallású oláhság megvásárolta a régi tornatermet, és az épületet templommá alakította át. Évtizedekkel később, bő ötven év elteltével, a közösség igényei miatt a régi épületet kinőtték, és helyére egy impozáns, kéttornyú bazilika emelkedett. Ezalatt a magyar tannyelvű alsó- és felső osztályok a helyi önkormányzat 2020-as rendelete nyomán elköltöztek a volt rendházi főgimnázium Residentia épületéből. Ezzel a lépéssel véget ért egy több évszázados magyar kultúrsziget, amely a város szívében húzódott. Így Nagybánya mára a sokszínűség szimbólumává vált, gazdagítva történelmét és kulturális örökségét.