Izgatottan várják, hogy a villám csapjon beléjük, hiszen ezt követően a különleges fák 14-szer több utód létrehozására válnak képessé.
A villámcsapás igen veszélyes dolog, és nem csupán az emberre, hanem például a fákra, amelyeket szerencsétlen esetben végleg tönkre is tehet. Vannak viszont olyan fák, amelyekre kifejezetten pozitív hatással van e riasztó égi jelenség.
A termése után gyakran csak brazíliai dióként emlegetik a Kolumbiában, Costa Ricában, Panamában, Hondurasban és Nicaraguában őshonos Dipteryx oleifera fát. A babérfélék családjába tartozó, általában 20-30 méter magasra megnövő, nagy összetett levelű fákról derítettek ki valami nagyon érdekeset amerikai kutatók: nemcsak hogy elviselik a villámcsapást, de még profitálhatnak is belőle.
A Milbrookban működő Cary Institute of Ecosystem Studies kutatói már évekkel ezelőtt elkezdték kutatni, hogy a villámlás milyen hatással van a biodiverzitásra és a szén-dioxid megkötésére Panama trópusi erdeiben. A villámcsapások általában komoly sérüléseket okoznak a fáknak, így meglepetésként érte őket, amikor rábukkantak egy különleges Diperyx oleifera fára, amely alig szenvedett sérüléseket egy olyan villámcsapás után, amely több mint egy tucat szomszédos fát romba döntött.
A tudósok már korábban is gyanították, hogy egyes fák úgy fejlődtek, hogy tolerálják a villámcsapást, ám hiányoztak az ezt alátámasztó bizonyítékok. A Cary Institute kutatói, Evan Gora erdőökológus vezetésével, egy különleges villámlokalizációs rendszer segítségével nyomon követték 93 olyan fa sorsát, amelyekbe villám csapott. A villámcsapást követő 2-6 évig a csapat mérte a fák túlélési arányát, a korona és a törzs állapotát, a parazita szőlő vagy liánok számát, valamint a szomszédos fák elhullását. A vizsgálatban kilenc közvetlenül érintett D. oleifera fát is figyelembe vettek, és összehasonlították azokat 84 másik olyan fával, amelyet villámcsapás ért.
Mind a kilenc D. oleifera egyed kisebb sérülésekkel vészelte át a közvetlen villámcsapást, míg más fafajok súlyos károkat szenvedtek el. E fajok koronájukból sokkal több levelet vesztettek, és körülbelül kétharmaduk két éven belül elpusztult. A D. oleifera fák számára azonban kedvező volt a helyzet, mivel a villámcsapások következtében 78%-kal csökkent a parazita liánok által okozott fertőzés, ami lehetővé tette számukra, hogy könnyebben hozzáférjenek a fényhez és a tápanyagokhoz. A kutatók az elmúlt négy évtizedben a fák pusztulásának tendenciáit is vizsgálták, és megállapították, hogy a D. oleifera fák szomszédságában lévő fák 48%-kal nagyobb valószínűséggel pusztulnak el, mint az erdő többi fája, ami valószínűleg a villámcsapások következménye.
Ezután a kutatók drónok segítségével 3D-s lombkoronamagasság-modelleket készítettek, amelyekből kiderült, hogy a D. oleiferák általában körülbelül négy méterrel magasabbak, mint legközelebbi szomszédaik, valószínűleg azért, mert a villámcsapás megölte magasabb "versenytársaikat", ami ismét csak előnyt jelentett a fényért és a helyért folytatott versenyben.
Mindezen előnyök miatt a csapat úgy véli, hogy a D. oleifera fák speciálisan alkalmasak arra, hogy vonzzák a villámokat. A kutatók számításai szerint jellegzetes magasságuk és szokatlanul széles lombkoronájuk miatt akár 68 százalékkal nagyobb eséllyel kapnak áramütést, mint más átlagos magasságú és lombkoronás fa. Az a képességük viszont, hogy túlélik a villámcsapásokat, és hasznot húznak a liánok és a versenytársak eltávolításából, jelentős előnyt jelent számukra más fákkal szemben. Olyannyira, hogy a tudósok számításai szerint a villámtűrés 14-szeresére növeli a faj utódnemzési képességét.
A kutatók a közeljövőben arra összpontosítanak, hogy feltérképezzék, mely elektromos és szerkezeti tulajdonságok segítik elő a fák villámcsapások átvészelését. Ezen kívül arra is kíváncsiak, hogy más fafajok esetében megfigyelhető-e hasonló villámtűrés, ezzel is bővítve a jelenség megértését és elterjedtségének feltérképezését.
