Az állatok képesek felfogni a növények rejtett kommunikációját, amelyet mi gyakran észrevétlenül hagyunk.
Egy két évvel ezelőtti kutatás feltárta, a növények az emberi fül számára érzékelhetetlen hangokat adnak ki, most az is kiderült, az állatok nemcsak hallják ezeket a hangokat, hanem reagálnak is rájuk. A Tel-avivi Egyetemen végzett vizsgálatokban megfigyelték, a nőstény molyok nem rakják le petéiket a paradicsomra, ha az szorongásra utaló hangokat ad ki.
Egy friss kutatás rávilágított arra, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a növények által kibocsátott hangokra, ami talán egy rejtett, de komplex ökoszisztémát jelez a környezetünkben. A Tel-avivi Egyetem tudósai különleges kísérleteket végeztek molyok és paradicsomok bevonásával, és megfigyelték, hogy a nőstény molyok nem választják a peték lerakására azokat a paradicsomokat, amelyek szorongásra utaló hangokat produkálnak, jelezve ezzel, hogy a növények nincsenek a legjobb állapotban. A molyok számára kulcsfontosságú, hogy olyan egészséges növényt találjanak, amely megfelelő táplálékot biztosít a fejlődő lárváik számára. Amennyiben azonban a növény valamilyen módon jelzi, hogy stresszes vagy kiszáradt, a molyok valószínűleg elkerülik azt, így védve a jövőbeli utódaikat.
Két évvel ezelőtt a tel-avivi kutatócsoport úttörő eredményeket ért el, amikor felfedezte, hogy a növények képesek síró hangokat kibocsátani, amint veszélyt vagy megbetegedést észlelnek. Noha mi, emberek nem halljuk ezeket a hangokat, a természet más lakói, mint a rovarok, denevérek és néhány emlős, érzékenyen reagálnak rájuk.
Ha stresszt érzékelnek, fokozzák a szag- vagy illattermelődést, megváltoztathatják alakjukat és színüket. Így értesítik a növénytársakat, hogy baj van/jön, de akár az állatokat is, amelyek képesek megvédeni őket.
Két évvel ezelőtt a kutatók alapos vizsgálat alá vették a paradicsompalánták viselkedését. Az első lépésben egy nyugodt, stresszmentes környezetet teremtettek, ahol rögzítették a növények által kibocsátott hangokat. Ezt követően, amikor a kiszáradás vált a stresszfaktorrá, a palánták reakcióit figyelték meg. A harmadik szakaszban pedig a metszés fenyegette őket. Megfigyelték, hogy a békés állapotban lévő palánták csendesek maradtak, míg a stresszes helyzetekben óránként körülbelül negyven pattogó hangot produkáltak.
Az új kutatás azonban egy lépéssel tovább lépett: kiderítette, hogy az állatok nem csupán érzékelik a növények által kibocsátott hangokat, hanem aktívan reagálnak is rájuk.
A tel-avivi kutatók új felfedezései szerint az állatok döntéseiket a növények által kibocsátott hangok alapján is meghozhatják. Például lehet, hogy a rovarok mérlegelik, hogy beporozzák-e a növényeket, míg a kisebb állatok inkább elbújnak a szirmaik között, a növényevők pedig esetleg arra az elhatározásra jutnak, hogy falatoznak belőlük. A kutatók több kísérletet folytattak annak érdekében, hogy bizonyítsák: a molylepkék valóban a növények panaszos hangjaira reagálnak elkerüléssel, nem csupán azok megjelenésére. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy bár a molylepkék nem érzik a veszélyt a klasszikus értelemben, mégis mindig reagálnak a fenyegetésre.
Amikor egy növényt stresszhelyzet ér, a többi növény szinte intuitívan érzékeli ezt, és reagálnak az aggódására. Ez a folyamat nem csupán egyszerű másolás; a növények különféle módokon fejezhetik ki a válaszreakcióikat, attól függően, hogy milyen körülmények alakultak ki körülöttük. Minden egyes növény saját egyedi módján reagálhat, így a válaszok sokszínűsége gazdagítja a természet e titokzatos kommunikációs hálózatát.
A legújabb kutatások azt sugallják, hogy a hangok nem csupán az állatoknak szolgálnak kommunikációs eszközként, hanem a növények és más élőlények számára is hasznosak lehetnek, amennyiben képesek érzékelni őket. Az azonban még mindig nyitott kérdés, hogy a növények képesek-e hangjelzéseken keresztül információt megosztani egymással, és ha igen, hogyan reagálnak az így szerzett tudásra.
Lehetséges, hogy a növények és az állatok egyfajta együttműködés keretein belül fejlesztették ki a hangok előállításának és érzékelésének képességét, mindezt a kölcsönös előnyök érdekében. Az evolúció csodájaként a növények olyan finom, szinte suttogó hangokat bocsátanak ki, melyek csak számukra és állati partnereik számára hallhatóak. Ha a hangosabb kommunikáció lett volna előnyös, akkor valószínűleg hangosabbá tették volna a növények „zenéjét”, de a jelenlegi, csendes formájuk tökéletesen elegendő az információk hatékony továbbításához a megfelelő címzettek számára. Jelenleg kutatók azt tanulmányozzák, hogy a különböző növényfajok milyen eltérő hangzásokat produkálnak, és hogy ezek a hangok hogyan befolyásolják más fajok döntéshozatali folyamatait.
