Az anyai szeretet és támogatás hiánya olyan, mintha egy árnyékban élnénk, ahol a láthatatlanságunk válik a mindennapjaink részévé.

Lehet, hogy már mindannyiunkban felmerült az a gondolat, miszerint anyánk esetleg nem érez irántunk szeretetet. Ezt a kérdést azonban gyakran gyorsan elhessegetjük, hiszen az anyaságot körülvevő idealizált és misztikus képek miatt az anyai szeretet megkérdőjelezése szinte tabunak számít. Az ilyen érzések önmagunkban való felfedezése sokszor szégyent hoz ránk, hiszen nehezen tudunk szembenézni azzal, hogy az anyai kapcsolat nem mindig tökéletes, és ezáltal megkérdőjelezzük a társadalmi normákat is.

Másrészt pedig azért, mert gyerekként, a szülőnek teljesen kiszolgáltatva, a saját túlélésünk érdekében nem gondolhattuk azt, hogy az anyánk rossz, ehelyett azt tettük magunkévá, hogy mi vagyunk a rosszak, a felelősek - állítja Susan Forward - számos The New York Times-bestseller, köztük a Mérgező szülők szerzője - nemrégiben magyarul is megjelent, Anyák, akik nem tudnak szeretni című kötetében.

Kiknek az igényeit kell figyelembe venni?

A tökéletes anya mítosza csupán illúzió, hiszen minden anya időnként türelmetlen lehet, és néha elérhetetlen a gyermeke számára. Előfordulhat, hogy nem mindig a legmegfelelőbb módon reagál a helyzetekre. Ezzel szemben az „elég jó” anya jellemzően gondoskodó és figyelmes. Ő ott van, hogy támogassa gyermeke próbálkozásait, dicsérettel és bátorítással ösztönözve őt, anélkül hogy túlzottan rátelepedne. A közöttük lévő kapcsolat rugalmas, nem törik meg a távolság, egy konfliktus vagy különböző igények és vágyak. Ezzel a szülő hozzájárul a gyermek bizalmának, biztonságérzetének és önértékelésének fejlődéséhez.

Ha azonban az anyánkat a saját sebzettsége, szükségletei, vágyai vezették, nem tudott ráhangolódni a mi lényünkre, igényeinkre, érzéseinkre, belehelyezkedni a helyzetünkbe, akkor képtelen volt szeretni minket. Az is előfordulhatott, hogy rendszeresen megalázott, kritizált, rideg volt velünk, bennünket hibáztatott, és azt tanította meg, hogy az érzéseink, igényeink nem számítanak, a szeretetet ki kell érdemelni, mindig eleget kell tennünk az ő kívánságainak, és hogy az ő boldogságáért is mi vagyunk felelősek.

A nemzetközileg elismert pszichoterapeuta legújabb kötetében lebilincselő terápiás eseteken keresztül mutatja be azokat az anyákat, akik bár fizikailag jelen voltak lányuk életében, érzelmileg távol maradtak tőlük. Ezek az anyák tudatlanul, saját megoldatlan traumáik és belső konfliktusaik következtében, a kapcsolatukat a kontroll, az erő és a hatalom eszközeként használták. A könyv mélyrehatóan feltárja, hogyan formálhatta ez a dinamikus viszony a lányok életét és érzelmi fejlődését.

Nem úgy van jelen

A szeretet kifejezése és a gyermek nevelése során egy anya, aki nem képes igazán érezni a szeretetet, gyakran csak akkor reagál a lánya igényeire, amikor azok egybeesnek a saját szükségleteivel. Nem a gyermek igényeinek megfelelően van jelen, hanem inkább saját prioritásait próbálja ráerőltetni. Például egy narcisztikus anya, aki a lánya kamaszkoráig kedves és támogató, élvezi a gyermeke iránti rajongást, ám ahogy a lány elkezd önálló nővé érni, félelmek ébrednek benne. Ekkor a korábbi kedvesség helyét a kritika, a versengés és a féltékeny viselkedés veszi át, mivel retteg attól, hogy lánya túlszárnyalja őt.

Fedezze fel Tanács Eszter pszichológus legfrissebb írását a HVG Extra Pszichológia magazinban! Cikkében a jelenlét és a figyelem mélyebb megértésével foglalkozik, és bemutatja, hogyan befolyásolják ezek a tényezők mindennapi életünket. Olvassa el, és merüljön el a pszichológia izgalmas világában!