Molnár Gusztávot az egyik legkiválóbb hazai rehabilitációs intézményben ápolják és rehabilitálnak.
Molnár Gusztáv október elején lépett be egy pécsi rehabilitációs intézet ajtaján, immáron harmadik alkalommal, hogy szembenézzen alkoholizmusával. Egy ismerőse, aki már több alkalommal is találkozott a színésszel egy önsegítő csoport keretein belül, most megosztotta tapasztalatait arról, hogyan éli meg Gusztáv a bezártságot, és milyen előrelépéseket tett a felépülés útján.
Molnár Gusztáv október elsején érkezett a pécsi rehabilitációs központba, kezében egy sporttáskával és néhány szatyorral, tele személyes tárgyaival. Ezzel egy időben hivatalos nyilatkozatban osztotta meg gondolatait, kiemelve, hogy a körülötte lévő támogatás hatalmas erőt ad számára. Üzenete sorstársainak is fontos volt: hangsúlyozta, hogy "soha nem késő segítséget kérni".
A Borsnak most a színész egy neve elhallgatását kérő ismerőse számolt be arról, hogy Molnár Gusztáv jól viseli a bezártságot a pécsi intézményben, és hogy komolyan koncentrál a felépülésre. Az ismerős már többször is találkozott a színésszel egy önsegítő csoportban, és mint mondta, Molnár Gusztáv olyan, mintha kicserélték volna.
Megjegyezte, hogy a színész nem kesereg a múlt árnyain, hanem tele van vágyakkal és ambíciókkal. Optimistán tekint a jövőbe, remélve, hogy végre sikerül rendeznie az életét.
„Azt mondta nekem, hogy nem volt más lehetősége, csak hogy tanuljon az eddigi tévedéseiből. Az előző terápiájára, Komlóra úgy jutott el, hogy mindent elveszített, és teljesen magára maradt. Idén szeptember végén pedig úgy érezte, hogy azok a barátságok és kapcsolatok, amelyeket Komló óta kialakított, csak akkor maradhatnak meg, ha hajlandó elszakadni egy kicsit, hogy újra a függőségével foglalkozhasson” – mesélte az ismerős.
Kiemelte, hogy a színész remekül kezeli az elszigeteltséget, mivel rendkívül szoros napirend szerint él, így nem igazán marad ideje más tevékenységekre. Arról is beszámolt, hogy van egy lány, akivel Molnár Gusztáv rendszeresen levelezik postai úton. Az ismerős továbbá felfedte, hogy a színész nyolc másik társával osztozik egy családi házon, ahol kölcsönösen támogatják egymást a mindennapokban.
Minden egyes nap különböző foglalkozásokat tartanak, amelyek rendkívül sokszínűek. Főként arra összpontosítanak, hogy megőrizzék józanságukat és új életcélokat tűzzenek ki maguk elé. Gusztávra is személyre szabottan figyelnek, és most végre valóban biztonságban érzi magát. Elmondása szerint a legjobb helyen van, és számos különleges embert ismerhetett meg a terápia során.
- mondta az ismerős.
"Október végén volt a szülinapja, a társai meglepték egy tortával, sőt, állítólag egy titokzatos csomagot is kapott, ami nagy örömmel töltötte el. Annyit tudok még, hogy a sportban is nagy sikereket ér el a rehabon. Újra foglalkozik harcművészetekkel, minden nap edz, hetente egyszer pedig focimeccse van a többi felépülővel. Kiderült, olyan jó a labdaérzéke, hogy beválasztották egy úgynevezett felépülő válogatottba. Ez nagyon jó érzéssel töltötte el" - tette még hozzá.
A színész korábban kilenc hónapot töltött elvonón Komlón, hogy megtalálja a helyét az életben. Akkoriban kijelentette, hogy a 2024-es év célja az önállóságának helyreállítása és a fiával való kapcsolatának megerősítése lenne. Aztán, ahogy az élet néha meglep minket, a szerelem is rátalált, de egy év elteltével újra nehéz időszakokkal kellett szembenéznie. Végül a színész és párja úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják, és augusztusban új kihívásokat keresve kertésznek állt.
Nyáron a Blikk oldalain megjelent egy figyelemfelkeltő cikk, amelyben a színész, Molnár Gusztáv, a Corvin-negyed egyik utcájában, egy kuka mellett pihen, majd később az úttestre félig kilógva hever a járdán. A fotók tanúsága szerint a fején sérülések voltak, amelyek állítólag egy korábbi ütés következményeként alakultak ki, és a beszámolók szerint ittas állapotban tartózkodott. Az esetről Balázsék is beszéltek a Rádió 1 reggeli műsorában, így a téma széles körben felkeltette a közönség figyelmét.
A szomorú képek ugyan ébresztőként szolgáltak a színésznek, és önként vonult be a Semmelweis Egyetem Addiktológiai Osztályára, de amint 11 nap után távozott az intézményből, azonnal visszaesett, ezért is döntő jelentőségű számára, hogy harmadik - és elmondása szerint talán utolsó - alkalommal sikerrel járjon.
