Az Európai Unió auditorai egy meglepő és figyelemfelkeltő felfedezést tettek a civil szervezetek finanszírozásával összefüggésben.

Az Európai Számvevőszék legfrissebb jelentése rámutatott, hogy a civil szervezetek uniós támogatása körüli folyamatokból hiányzik a kellő átláthatóság és elszámoltathatóság.
Az uniós ellenőrök legfrissebb jelentése szerint az európai civil szervezetek (NGO-k) 2021 és 2023 között összesen 7 milliárd eurónyi uniós támogatásban részesülnek. Azonban a finanszírozás módja nemcsak hogy átláthatatlan, de elszámoltathatósága is kérdéses.
Az Európai Unió pénzügyeit felügyelő számvevőszék friss, sokkoló értékelése akkor került nyilvánosságra, amikor Brüsszelben heves diskurzus zajlik a civil szervezetek uniós támogatásának jelentőségéről. A jelentés rámutat arra, hogy a helyzet súlyossága messze meghaladja a korábban feltételezett mértéket – számolt be róla az Euractiv.
"Megállapítottuk, hogy a nem kormányzati szervezeteknek nyújtott uniós finanszírozás túlságosan ködös, és az átláthatóság hiányától szenved" - mondta a vizsgálatot vezető auditor, Laima Andrikienė.
A Bizottság "nem megfelelően tárta fel az EU által támogatott bizonyos érdekérvényesítő tevékenységeket, mint például a lobbizást", és "nem végez aktív ellenőrzést annak biztosítására, hogy a finanszírozott civil szervezetek tiszteletben tartják az uniós alapelveket" - nyilatkozta a jelentésért felelős számvevőszéki tag az újságíróknak, hozzátéve, hogy ezek a hiányosságok "veszélyeztetik az EU jó hírnevét".
A friss jelentésben felfedték, hogy az ellenőrök bizonyítékokra bukkantak a visszaélések kapcsán, azonban nem fogalmazták meg, hogy ez a helyzet mögött strukturális problémák állnának.
Andrikienė elmondta: "Két különálló esetet azonosítottunk, ahol a LIFE program keretében nyújtott működési támogatásokat a politikai döntéshozókkal folytatott érdekérvényesítési tevékenységekkel kombinálták."
A további "megdöbbentő" példák között említhető egy névtelen nagy kutatóintézet, amelyet civil szervezetként azonosítottak, holott valójában csupán kormányzati képviselőkből állt. Ezen kívül egy másik, uniós támogatásban részesülő állítólagos NGO, amely szintén a kereskedelmi érdekeket szolgálta, szintén felkeltette a figyelmet.
A jelentés rámutat arra, hogy a probléma egyik gyökere az, hogy a szervezetek önkéntes alapon határozzák meg, hogy az NGO kategóriába tartoznak-e, és a bizottság gyakran nem végez alapos ellenőrzéseket annak érdekében, hogy megerősítse függetlenségüket, illetve azt, hogy nem állnak-e kormányzati vagy üzleti érdekek befolyása alatt.