A Velencei Filmfesztiválon felbukkantak Nemes Jeles László sötét tónusú motorosai – élménybeszámoló a rangos eseményről.

Egyedülálló élményben volt részünk, amikor a velencei közönség előtt bemutatkozott az Árvát, az Oscar-díjas magyar rendező harmadik játékfilmjét. Közvetlen közelből figyelhettük meg, ahogy egy köztársasági elnök, akinek meglepő határozottsága van, reagál a filmre. A Tetovált Lány pedig olyan lenyűgözően alakította Teréz anyát, hogy mindenki lélegzetvisszafojtva követte a történetet. Ugyanakkor érkezett egy váratlan csalódás is: George Clooney, a hollywoodi szívtipró, láthatóan teljesen elveszett önmaga bűvkörében. Helyszíni beszámolónk a Velencei Filmfesztiválról tele van izgalmas pillanatokkal és meglepetésekkel.

Európa történetének és a magyar filmvászonnak sötét fejezetei között számos olyan eset található, amikor árván maradt gyermekek várták vissza szüleiket. Az elhagyatottság és a remény érzése egy örök téma, amelyet a művészet tükrözni igyekszik. Például nemrégiben Tóth Barnabás „Akik maradtak” című filmjében egy 16 éves lány tölti napjait abban a reményben, hogy újra együtt lehet családjával. Hasonlóképpen, Nemes Jeles László „Árvában” a fiatal Andor sorsa is a szülők hiányáról szól, miközben a gyermek- és felnőttkor határvonalán egyensúlyozik, és kitartóan várja hazatérő apját. Ezek a történetek mélyen megérintik a nézőt, felidézve a családi kötelékek fontosságát és a várakozás fájdalmát.

A kis Hirsch sosem találkozhatott a nagy Hirschtel; a gyerek számára az apja emléke csupán egy távoli kép, hiszen azt mesélték neki, hogy az ő érkezése után nem sokkal vitték el. Nemes Jeles harmadik játékfilmje azonban nem mélyed el hosszasan a háborút követő évek feszültségeiben, csupán annyi időt szán rá, hogy egy rejtélyes jelenet keretében láthassuk, ahogy a kisfiú az árvaház falain kívül az anyjához talál vissza.

A fonalat egy másik, későbbi időpontban, 1957-ben ragadjuk meg, és talán nem szükséges részletezni, hogy mire utalunk. Képzeljük csak el, hogy éppen a grundon tartózkodunk, a magyar film és irodalom legendás hátsóudvarában, ahol a csellengő fiatalok összegyűlnek. Itt bukkannak fel a már nem is olyan kicsi Hirscht, valamint a 12 éves Andor is.

Rövid időn belül megismerjük a fiú világát és kapcsolatait: kiben bízik, mit titkol, és hogyan éli napjait az anyjával, aki mindig komor és távolságtartó. Általánosságban véve, mit is vár az élettől? Az apját várja. Makacsul és kétségbeesetten. Szívében él a remény, hogy egy nap visszatérhet hozzá. Addig is, a házuk pincéjében fordul az idősebb Hirschhez, a képzeletbeli apjához; ahogyan ezt megteszi, az a film egyik visszatérő és szívszorító pillanata, bár talán egy kicsit túl gyakran is megjelenik.

Andor titkos pincéje nem bújna meg a Tűzoltó utca 25. szám alatt, Szabó István húsz évvel később játszódó város- és országtörténeti etűdjében, és a Megáll az idő című filmben is remekül megállná a helyét.

Bár a múlt feldolgozása nem éppen a legnagyobb erősségünk, mégis mindennapjainkban ott élünk a történelem nyomai között. Fővárosunk tele van varázslatos régi bérházakkal, amelyek a múlt hű tanúi. Elég csak a modern kapurácsokat eltüntetni a képről, és máris visszarepülünk az időben, akár 1957-be, vagy még korábbra.

Az első képsoroktól kezdve nyilvánvaló, hogy Nemes Jeles és állandó operatőre, Erdély Mátyás mindent megtettek annak érdekében, hogy valóban 1957-ben érezzük magukat. Átható utcaszaga van a filmnek, a kilincsek is hitelesnek tűnnek, az illúzó majdnem tökéletes. Ilyen volt, vagy ilyen is lehetett Budapest 1957-ben, az élmény szempontjából a volt és a lehet között nincs nagy különbség. Nemes Jeles mozgásba hozza ezt a komor, örömtelen, kussoló korszakot, a kamera technikásan bejárja az elnyomás tereit, szűkeket és tágakat egyaránt, és Andor személyes drámáját követve leugrunk vidékre is. Ott több a hús, ám ettől kicsit sem vidámabb az élet.

Az új hús egy különös hentessel robog be a történet színterére, és ez korántsem csupán képzelet szüleménye: egy titokzatos alak bukkannak fel motorján Andor nyugtalan életében, és olyan hatalmas húst tesz az asztalra, amilyet a levert forradalom utáni bérház lakói már régen nem láttak. A motoros foglalkozása szerint hentes (és természetesen mészáros), de szándékai alapján inkább egy hirtelen haragú vadállat, aki alig parkol le a motorról, máris jogot formál a férj és apa szerepére. Bárdja is ott lóg az oldalán, és bár a karaktere fokozatosan árnyaltabbá válik, megjelenése csak fokozza Arnold elszigeteltségét. A fiúval együtt szépen bejárjuk az árvaság fokozatait: az árva, az árvább, és végül a legárvább állapotokat.

Csehov óta tudjuk, hogy ha egy pisztolyt felfedezünk a történetben, az előrevetít valami fontos eseményt. De vajon milyen hatással van a csehovi elvre, ha egy óriáskerék is megjelenik a drámai színpadon? A magyar film eddig inkább a körhinták és céllövöldék világában mozgott, ám Nemes Jeles merész lépést tesz, amikor ezt a csodálatos és talán elhanyagolt vurstlikelléket az egyik legfontosabb jelenet díszletévé avatja. A korszak, amelyben a történet játszódik, annyi szenvedést és traumát hordoz, hogy minden egyes kabinra jutna egy-egy történet. A filmesek most egy családi drámát tárnak elénk, amely részben a rendező saját élményei által formálódott, és egy bőségesen kínálkozó múltból merít.

Andor arca talán nem ragadja meg annyira a figyelmet, és a jelenléte sem olyan erőteljes, mint Saulé volt a rendező Oscar-díjas debütálásában. Ugyanakkor nem lehet minden Nemes Jeles-filmben Röhrig Gézát várni, hiszen a szerephez egy 12 éves kisfiú már túlságosan felnőtt. Az viszont biztos, hogy Barabás Bojtorján valószínűleg jobban megállja a helyét a karakter bőrében.

A több mint tízezer gyerek közül kiválasztott főszereplő igazi egyenrangú partnere a felnőtt színészeknek, mint például az anyát megformáló Waskowics Andreának és a motoros hentest alakító Grégory Gadebois-nak. Andor, akárcsak a többiek, pontosan a helyén van ezen a sötét hangulatú vásznon, még ha kicsit távolinak és sterilnek tűnnek is az alakok a gondosan megkomponált háttérben. Az nemzetközi közönség számára sem jelenthet gondot, hiszen mindenki könnyedén értelmezni fogja, mi zajlik a képernyőn.

Az Árvát Velencében vegyes érzelmekkel fogadták a nemzetközi kritikusok.