Bernáth Lackó: Majd akkor fogjuk elhinni, hogy az egyház valóban progresszív, ha a fejlődés nem korlátozódik a méhnyakra.

Ameddig az egyház arra kényszeríti a legkiszolgáltatottabb híveit, hogy nem kívánatos terhességeket hordjanak ki, nem beszélünk "progresszív pápákról".

A nők önrendelkezése nem csupán egy modern, woke ideológia, hanem az emberi méltóság és szabadság alapvető követelménye. Amíg az egyház nem tesz lépéseket ebben az irányban, addig nehéz komolyan venni más humanista értékek hirdetését is. Miközben a központi teológia a legszigorúbb páncélzatot adja a lengyel Ordo Iuris fanatikusainak, akik a szigorú abortusztörvényeket akár külföldön is érvényesíteni próbálják, addig a háborús zónából menekült nők biztonságos abortuszhoz való hozzáférését is akadályozzák. E körülmények között a pápáról szóló dicséretek nem igazán találják meg a helyüket a világban.

Amíg az egyház arra kényszeríti a legsebezhetőbb híveit, hogy a bántalmazó kapcsolataikból származó, nem kívánt terhességeket végigcipeljék, ezzel saját testük tönkretételét és anyagi helyzetük további romlását vállalva, hogy újabb gyermekek érkezzenek a világra, és folyamatosan ki legyenek téve a jól ismert, életveszélyes vagy súlyosan károsító nemi betegségeknek, addig nem beszélhetünk valódi "progresszív pápákról".

A részleges előrelépés nem igazi fejlődés, ahogyan a tűzoltó, aki lángokat gerjeszt, nem nevezhető valódi tűzoltónak.

Az egyháznak még hosszú út áll előtte, mielőtt bármelyik pápa esetében megjelenhetne a "progresszív" kifejezés.