Brüsszelhez kötődve - Milyen újdonságokat hozhat a lengyel elnökség?

A cikk megosztásához egyszerűen kattintson ide, vagy másolja ki ezt a linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/brusszelhez-ragasztva-937277/.

Boldogabb időkben elképzelhető lett volna, hogy a két ország elnöki ciklusa zökkenőmentesen kövesse egymást. De mi a helyzet ma? A lengyel elnökség a január 28-i tanácsülésén az első és legfontosabb napirendi pontként a magyar igazságszolgáltatás, a korrupció és a médiaszabadság állapotára, valamint a fékek és ellensúlyok kérdésére összpontosít. Ezek a jogállamiság alapvető elemei. Ez valószínűleg válasz arra, hogy Magyarország nemrég politikai menedékjogot biztosított Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek, a PiS prominens tagjának. Közben a liberális Donald Tusk már régóta hangoztatja Brüsszelben, hogy ő lenne az, aki rendet teremt a lázadó magyarok között, különös figyelmet fordítva Orbán Viktorra, akit a 2022-es választási kampány során egyszerűen csak nácinak titulált.

Már most érezhető, hogy a lengyel elnökség a magyar vezetéshez képest nem fogja megállni a helyét. Orbán Viktor békemissziója, amely a magyar elnökség kezdetét jelentette 2024 júniusában, valóban figyelemre méltó és meglepő indulás volt. A magyar elnökség emellett sikeresen előmozdította a schengeni övezet régóta várt bővítését, a uniós adminisztráció leépítését legalább negyedével, valamint a közös agrárpolitika forrásainak növelését. Mindezek mellett Brüsszel éppen ellentétes lépéseket tervezett, például a mezőgazdasági támogatások uniós költségvetésbe való bevonását és a kifizetések jogállamisági feltételekhez kötését. Az első lépés ennek érdekében a földalapú támogatások eltörlése lett volna. Azonban a 27 tagállam egyetértett abban, hogy nemcsak meg kell őrizni az agrárbüdzsé függetlenségét, hanem azt növelni és erősíteni is szükséges.

Varsó a következő időszakra kiegyensúlyozott és Brüsszelhez igazodó elnökséget ígér, hangsúlyozva, hogy ez a ciklus éles ellentétben áll a magyar kormány korábbi politikájával. Az új lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki a német támogatás segítségével nyerte el a posztját 2023 őszén, nagy figyelmet fordít Ursula von der Leyen iránymutatásaira, ami a munkáját jelentősen befolyásolhatja. A Tusk-kormány magyarellenes lépései miatt egyre több elemző említi, hogy a lengyel miniszterelnök az uniós politikai játszmákban aktívan részt vesz, és hogy egy esetleges Tusk-Leyen paktum is a háttérben formálódik. Varsó tehát nemcsak saját érdekeit képviseli, hanem a brüsszeli elvárásoknak is igyekszik megfelelni, ami új irányokat nyithat meg az uniós politikában.

A lengyel társadalom egyre inkább polarizálódik, a konzervatív és liberális csoportok közötti szakadék pedig folyamatosan mélyül. Donald Tusk és csapata a konzervatív intézményrendszer, mint például iskolák, kulturális központok, médiaplatformok és egyházi szervezetek lebontására összpontosít, miközben a Jog és Igazságosság Párt, más néven Kaczyński-párt felszámolására törekszik. Tusk nyíltan kijelentette, hogy Lengyelország demokratikus átalakulása és jogállamiságának helyreállítása érdekében néha elengedhetetlen, hogy a törvényesség határait átlépjék. Az ilyen intézkedések jellemzője a koncepciós perek, letartóztatások, valamint a politikai foglyokkal való "különleges bánásmód", ami magában foglalja az élelem és ivóvíz megvonását, amit a nemzetközi jog kínzásnak tekint. E körülmények között menekült Magyarországra Marcin Romanowski, a volt igazságügyminiszter-helyettes is. Ironikus módon a lengyel uniós elnökségi program egyik kiemelt célja a jogállamiság megóvása.

A lengyel soros elnökségre benyújtott tervezet valójában nem más, mint a Brüsszel által már régóta hangoztatott üres frázisok újabb variációja. Az általános célkitűzések mögött szinte mindenütt ott rejtőzik az oroszokról alkotott félelmetes kép, amely a lengyel identitás ezeréves reflexeiből táplálkozik. Talán túlzásnak tűnik, de ez a kép jelenleg összetartja a lengyel társadalmat. Ugyanakkor a közvélemény is reagál a pillanatnyi politikai helyzetekre. Míg korábban a lakosság 69-71%-a támogatta az oroszokkal szembeni esetleges katonai fellépést, ma ez a szám csupán 30% körül mozog. A Tusk-kormány azonban nem hagyja magát; továbbra is a háborúpárti tagállamok hangadója, uniós elnökként pedig arra ösztönzi az EU-t, hogy még több pénzt és fegyvert juttasson Kijevnek. Ez új adókat, pénzügyi átcsoportosításokat, kifizetések visszatartását vagy akár újabb hiteleket vonhat maga után, ami nem éppen kedvező kilátásokat jelent. Lengyelország kétségtelenül az élen jár a katonai kiadások terén, hiszen már az öt százalékot is eléri a hadikiadások aránya. „Biztonság, Európa!” - Varsó most ezt a jelszót tűzte elnökségi zászlajára.

Bár a biztonság kérdése fontos, a lengyel kormány programjában meglehetősen korlátozott teret biztosított a migrációval kapcsolatos ügyeknek. A hangsúly csupán annyira terjed ki, hogy fel kell lépni a migráció manipulálása ellen. Ez lényegében azt jelenti, hogy nem szabad a szomszédos országok nyakába varrni a migránsokat csupán azért, hogy ott feszültség keletkezzen. Ezzel a belorusz helyzetre, Lengyelország keleti határára, valamint Moszkva sötét befolyására utal a dokumentum. Ezzel szemben a Németországból érkező migránsok más megítélés alá esnek, hiszen Tusk nekik befogadó központokat tervez kialakítani.

Az orosz érdekek újra felszínre kerülnek ott, ahol a lengyel program sürgeti az EU energetikai átalakulását. A cél egyértelmű: lemondani az olcsó orosz energiahordozókról és áttérni a sokkal drágább amerikai LNG gázra, valamint a megújuló energiaforrásokra. Lengyelország helyzetét figyelembe véve talán könnyen beszél, hiszen az áramellátásának 60-70 százalékát saját szénkitermeléséből biztosítja. Varsónak lehetősége lett volna folytatni a magyar elnökség által megkezdett erőfeszítéseket, hiszen Orbán Viktor béketörekvései nem csupán humanitárius missziók: a béke megszüntetné az Európát sújtó energetikai válságot, felszámolná a szankciók értelmetlen rendszerét, és az olcsó energia lehetőséget adna arra, hogy az unió gazdasága ne csak stabilizálódjon, hanem fejlődni is tudjon.

A lengyel elnökségi program kapcsán számos kérdés merül fel, amelyekkel a tervezők óvatosan bánnak. A program hangsúlyozza az ellenálló európai mezőgazdaság fontosságát, a gazdálkodók jövedelmének stabilizálását és az élelmiszer-biztonság megteremtését. Azonban ez a megközelítés meglehetősen általános, és nem hasonlítható a magyar agráriumban elért konkrét eredményekhez, amelyek sikeresen megakadályozták az uniós mezőgazdaság leépülését. Ráadásul a magyar stratégia határozottan szembeszállt a Brüsszelben készülő Mercusor egyezménnyel, amely az olcsó, de ellenőrizetlen dél-amerikai élelmiszerek importját célozta. A lengyel program erős európai agráriumról szóló ígérete tehát nem tűnik elegendőnek; itt valódi harcra van szükség. A lengyel tervezet azonban igyekszik megnyugtatni a szereplőket, hangsúlyozva, hogy nem kíván tilalmakkal és túlzott terhekkel sújtani ezt a szektort.

A lengyel kormány háborúpárti orientációja komoly következményekkel járhat. Az ukrán küzdelem támogatásának fokozása minden szinten érezhető hatásokat gyakorolna, miközben a lengyel vezetés által szorgalmazott ukrán EU-tagság jelentős terhet róna az unió költségvetésére. Varsó valószínűleg már Trumpnak próbál udvarolni Ukrajna terheinek átvállalásával. A lengyel politikai elit számára mindegy, ki ül éppen az Egyesült Államok elnöki székében; az a fontos, hogy Amerika ne szakadjon el tőlük. Tusk ugyanakkor hirtelen a béke üzenetével állt elő, alkalmazkodva az új amerikai elnök politikájához, ám ez csupán a felszínt simítja el, a lengyel-orosz kapcsolatok mélyén továbbra is feszültség húzódik. Lengyelország katonai költségvetése már az öt százalékot is eléri, ami óriási teher a gazdaság számára. Varsó a béketárgyalásoktól is azt várja, hogy Putyin hatalmát korlátozzák, és biztosítsák a lengyel állampolgárok biztonságát. Éppen ezért a lengyel uniós elnökségi program is sürgeti az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok elmélyítését.

A programpontok egyike direkt arra játszik, hogy az eddiginél is szélesebbre tárja az ajtót Soros György és alapítványai előtt, miközben Tusk feloszlatott számos civil egyesületet, főként amelyeknek nemzeti karakterük volt. Uniós szinten viszont még nagyobb szerepet adna az NGO-knak, bevonva őket a döntéshozatalba. Merthogy a civil csoportok a jogállamiság leghűségesebb őrei, figyelmeztet a Tusk kormány.

Nem marad el mindettől az az elképzelés sem, hogy az unióban élő fiatalok figyelmét az egyetemes értékek felé kell fordítani. Amúgy ez már nagyüzemi léptékben zajlik Lengyelországban. A folyamat egy LMBTQ-műsorral erősödött fel igazán a tévé közszolgálati csatornáján. Aztán folytatódott a történelemtanterv átalakításával, amelyből kikerült például a magyar forradalom is. Majd az irodalomoktatás került sorra a lengyel nemzeti eposzok megkurtításával és zanzásításával, hogy az iskolai hittanórák drasztikus csökkentéséről ne beszéljünk. Cserébe négynapos munkahetet ígér mindenkinek a liberális lengyel kormány.

Tusk Brüsszel hatalmi ambícióinak szolgálatába állítja Lengyelországot. A legújabb hírek szerint a magyar érdekek ellen irányuló támadása, amelyben meg akarja fosztani nagykövetünket, Íjgyártó Istvánt a posztjától, csupán egy újabb megnyilvánulása a stréber politikai játszmáknak. Donald Tusk olyan hozzáállást javasol nekünk, amely inkább a behódolást és a dörgölődzést tükrözi, mintsem a visegrádi szövetség szellemiségét.