Cannes-ban történt a búcsúzás Tom Cruise legendás szerepétől, hiszen a fesztivál keretein belül debütált a Mission: Impossible sorozat utolsó epizódja.

Szerda este több száz lelkes rajongó gyűlt össze a cannes-i fesztiválpalota előtt, hogy üdvözölje Tom Cruise-t, aki a legújabb Mission: Impossible-film világpremierjére érkezett, immár a teljes szereplőgárdával a háta mögött. Az amerikai akciósorozat nyolcadik, egyben befejező epizódját a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos programjában, versenyen kívül mutatták be, ezzel pedig egy új mérföldkőhöz érkezett a filmsorozat.

A 62 éves hollywoodi ikonnak, Tom Cruise-nak a Cannes-i visszatérése ezúttal csendesebb és visszafogottabb volt, mint három évvel ezelőtt, amikor helikopterrel érkezett a Top Gun: Maverick világpremierjére. Most az autóból kiszállva, a stábtagokkal és színészkollégáival együtt lépett a vörös szőnyegre, ahol a fesztiválpalota előtt egy zenekar és DJ keverékének kíséretében felcsendült a sorozat legendás főcímdala. A megjelenés eleganciája és a zene varázslata együtt teremtették meg a pillanat különlegességét.

A sorozat, amely 1966-ban a televízió képernyőin indult, 1996-ban Brian De Palma rendezésében lépett a mozivászonra, és mostanra eljutott a legújabb, izgalmas epizódjához. Tom Cruise ismét a főszerepben tűnik fel, és a hírek szerint újra lenyűgöző kaszkadőrmutatványokkal örvendezteti meg a közönséget. Az első információk alapján a filmsztár ezúttal egy kisrepülőgép szárnyára kapaszkodva szeli át a levegőt, valamint a tenger mélyébe merülve próbál bejutni egy tengeralattjáróba. Az izgalom garantált!

"Erre a világon senki más nem képes, csak Tom Cruise" - jelentette ki Christopher McQuarrie szerdai délutáni mesterkurzusán. McQuarrie, aki a 2010-es évek közepén vette át a filmtörténet egyik legnagyobb kasszasikerét hozó akcióthriller-sorozat rendezését, az utolsó rész költségvetését több mint 400 millió dollárra becsülte.

Szerda délután a fesztivál színpadán egy másik amerikai ikon, Robert de Niro tartott nyilvános mesterkurzust. A 81 éves színész, aki az előző esti megnyitón a rangos tiszteletbeli Arany Pálma-díjat vehette át életművéért, most egy sokkal személyesebb oldalát tárta fel a közönség előtt. A beszélgetést JR, a neves francia videóművész vezette, aki nemrégiben egy intim dokumentumfilmet készített De Niróról. A filmben a világhírű Oscar-díjas színész elsősorban szüleihez és családjához fűződő kapcsolatáról osztotta meg gondolatait, ezzel egy különleges bepillantást nyújtva életébe és értékrendjébe.

"Rettenetesen tartok a haláltól, de tisztában vagyok vele, hogy nincs más opcióm" – fogalmazott Robert de Niro. "Amint az ember realizálja, hogy a választási lehetőségei korlátozottak, elkezdhet elmerengeni azon, hogyan is birkózzon meg ezzel a helyzettel (...) miközben az élet örömeit élvezi" – tette hozzá.

Elsőként a német Mascha Schilinski második nagyjátékfilmjét (Sound of falling) láthatta a fesztiválközönség, amely egy évszázad családi traumáit mutatja be négy különböző korszakban négy nő életén keresztül egy észak-németországi kis faluban. A film elsősorban azt vizsgálja, milyen összetetten és kibogozhatatlanul adják át az anyák lányaiknak a szenvedést. "Olyan nők érdekeltek minket, akik csak túlélnek, ahelyett, hogy élnének, illetve az, meddig kell elmenni ahhoz, hogy megtörjön ez a vágy a túlélésre" - mondta a rendező az 1900-tól a 2000-es évek elejéig tartó történetről.

A női alávetettség évszázados történetét a kamera szinte észrevétlen, de mégis megkapó jelek révén tárja elénk. A kezek remegése, a jelentéktelennek tűnő pillanatok mind-mind nyomasztó atmoszférát teremtenek, amely végigkíséri a nézőt. A film, amely két és fél órán át a magánéleti eseményekre fókuszál, csupán finom utalásokkal érinti a huszadik századi német történelem meghatározó eseményeit, mint a nácizmust vagy az ország kettéosztását és későbbi újraegyesítését. Ezzel a megközelítéssel a néző saját élményein keresztül tapasztalja meg a múlt árnyait, miközben a hétköznapi élet apró részletei révén bontakozik ki a nagyobb történet.

"A film cselekménye bármely más helyszínen a világban kibontakozhatott volna. (...) Elsődlegesen a testek által hordozott emlékezet mélységeit szerettük volna feltárni. Csak azokat a pillanatokat ragadjuk meg, amelyek a lányok életében valóban fontosak a mindennapok során. Ezen keresztül pedig felfedezzük, hogy mi is valójában a történelem" - osztotta meg gondolatait a rendező.

A másik versenyfilm az ukrán Szergej Loznyica Két ügyész című drámája, amely francia-német-román-lett-holland-litván koprodukcióban orosz nyelven készült. A történet 1937-ben a Szovjetuniójában, a sztálini tisztogatások idején játszódik, és kafkai módon meséli el egy igazságérzettől vezérelt fiatal bolsevik ügyész szükségszerű bukását.