Danyi László, aki híres arról, hogy rendkívül türelmes és nyugodt természetű, csupán ritkán emeli fel a hangját. Ezen a különleges tulajdonságán keresztül sokan tisztelik őt, hiszen a higgadtság és a megfontoltság megjelenése a kommunikációjában egyedi mó

Egy legendás füleki focicsalád sarjaként indult pályafutása, és volt olyan időszak, amikor egy egész focicsapatot képviselt. Fülekről Rimaszombatba került, és talán ő maga sem sejtette, hogy élete hátralévő részét ebben a városban fogja eltölteni. Hosszú éveken át a csapat kulcsfigurája volt, majd edzőként és sportvezetőként is elkötelezetten szolgálta szeretett klubját. Nemrégiben Zólyomban tiszteletbeli helyet kapott a közép-szlovákiai edzőlegendák panteonjában. Néhány éve még aktívan dolgozott, de az utóbbi években több családi tragédia sújtotta, és az egészségi állapota is megromlott. Így az idén 75. születésnapját ünneplő Danyi László úgy döntött, hogy visszavonul. De szerencsére rengeteg szép emlék és eredmény maradt, amire büszkén gondolhat vissza.

Az élettársa, Ilona, már izgatottan várja a vasútállomáson, és amint beülök a kocsiba, boldogan mesél az elmúlt hétvégéről. Feleden jártak egy ifjúsági focitornán, ahol a csapat hatalmas vastapssal köszöntötte őket. "Látja, ezekért a pillanatokért érdemes volt harcolni az életben" - mondja László, miközben beérünk a lakásba. Büszkén mutat a szekrényre, amely tele van az évtizedek során felhalmozott díjaival. Ott csillog a 2005-ös Év edzője elismerése, és nemrégiben egy újabb rangos elismerést is átvehetett: a Közép-Szlovákiai Labdarúgó-szövetség a legendás edzők csarnokába választotta őt négy kollégájával együtt. De Danyi László nem csupán edzőként érte el a sikereit...

Az édesapja egy 5:1-re megnyert focimeccsről érkezett az esküvőjére, amelyen négy gólt lőtt, s a maga is lelkes drukker lelkész azt kívánta útravalóul, legalább annyi gyereke szülessen, amennyi gólt lőtt aznap. A kívánsága végül nem teljesült, hiszen csak két testvére született, s közülük is csak ő maradt hű a focihoz. Tibor technikusként dolgozott a kultúrházban, évekig volt a Mázik István vezette Zsákszínház egyik mindenese, míg a nála 13 évvel fiatalabb húga, Irén színészként öregbítette a család jó hírnevét, évekig főszerepeket játszott a kassai Thália Színpadon (ő volt A tanítónő címszereplője is), majd hazatérve a füleki Zsákszínházban játszott fontos szerepeket. Ahogy az ő fia sem követte apja fociőrületét, magyar-történelem-német szakos tanár lett.

Mivel apja a pálya mellett lakott, László szinte belenőtt a fociba, s élete egyik legnagyobb élményeként tartja számon, hogy egy fél évadon át 17 évesen együtt játszhatott az akkor 40 éves édesapjával.

De a tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, így középiskolás éveit a helyi gimnáziumban töltötte. Itt egy igazi fociőrült tanár, Tóth Lajos, az orosz-testnevelés szakos osztályfőnöke irányította a diákok életét. De nem ő volt az egyetlen, aki a labdarúgás iránti szenvedélyét megosztotta a tanulókkal; több más tanár is rajongott a sportágért. "Magyartanárom, Princz Ernő, titokban még Salgótarjánba is elvitt minket egy Vasa elleni bajnoki meccsre, ami felejthetetlen élmény volt számunkra."

Abban az időszakban a helyi SBTC az NB1-es bajnokságban szerepelt, míg a Vasas csapatában olyan ikonikus labdarúgók játszottak, mint a későbbi szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán, a Szőke Szikla, vagy Puskás Lajos, valamint az ismert énekes, Ihász Gábor testvére, Kálmán. Az ifjú középhátvéd számára életre szóló élmény volt ez az időszak, hiszen éppen ekkor kezdte bontogatni szárnyait a füleki csapatban. A füleki gimnázium kiváló iskola volt, emlékezik vissza, ahol egy évvel alatta Farkas Ottó, G. Kovács Gyula, valamint élettársa, Geduly Ilona is tanult, aki egy év elteltével Rimaszombatban folytatta tanulmányait a Kereskedelmiben.

Kiderül, hogy Ilona éppúgy rajong a focért, mint a férje, aki ma is elkíséri őt a mérkőzésekre. "Főleg Fülekre járunk" - meséli lelkesen, hiszen ott sokkal barátságosabb a légkör, mint Rimaszombatban, pedig a stadion csupán pár lépésnyire van az otthonuktól. Amikor rákérdezek, mi lehet ennek az oka, őszinte válasz érkezik: Füleken többnyire a helyi tehetségekre építenek, míg Batyiban folyamatosan, félévente átalakul a csapatösszetétel, és a fiatal, ígéretes játékosok többsége inkább a környező focicsapatoknál próbál szerencsét. Sajnos, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, hiszen Gömörben alig maradt aktív focicsapat, a helyi pályák többségét pedig mára elborította a gaz.

1971-ben Danyi László, hosszú mérlegelés után, végül elfogadta a rimaszombatiak ajánlatát, ám abban a pillanatban nem is sejtette, hogy ez a döntés teljes életét meghatározza majd. Aktív játékosként eltöltött évek után fokozatosan emelkedett az edzői pályán, és elérte az UEFA A licencet, ami lehetőséget biztosít neki, hogy akár első ligás csapatot is vezethetne. Habár volt rá lehetősége, Rimaszombatot szinte sosem hagyta el, csupán egy-két vidéki egyesület kedvéért tett kivételt. Éveken át fiatalok ezreit edzette, és az utolsó esztendőkben nem egy olyan tehetséget, akinek az édesapja is nála tanulta meg a labdarúgás alapjait. "Volt olyan serdülőcsapatom, amellyel sikerült bejutnunk az első ligába is" – mesélte büszkén a múltjáról.

Sportigazgatóként ő irányította a felnőtt csapatot, és nem ritkán állt a másik rimaszombati ikon, a nála tíz évvel idősebb Vas Ferenc, közismert nevén Feri bácsi oldalán is.

A taktikáért ő felelt, míg a gyakorlati foglalkozásokat ő irányította. "Feri bácsi és Tóbisz Tibor különleges helyet foglaltak el a szívemben, tőlük rengeteget tanultam, különösen a szakmai alázatról. Sok tehetséges játékos került ki a kezeink közül, például Piszár József, aki a szlovák válogatottig is eljutott, és jelenleg is a felnőtt csapat irányítója. Emellett ott volt Michal Doležal, aki szintén sztárcsapatokhoz eljutott, valamint a kapus Nôta Gyula." Azon a végzetes napon még délelőtt is ő vezette az edzést, de este már arról értesült, hogy a délutáni órákban, máig tisztázatlan körülmények között megölték. "Rimaszombatban mindig akkor kaptunk bizalmat a legfelsőbb szinten, amikor a csapat válságba került. Feri bácsival remek csapatot alkottunk, talán egyetlen hibája az volt, hogy néha túl sokat beszélt."

Emlékezik a kulcsfontosságú mérkőzésekre, amikor a legendás türelme igazi próbára tették. Edzőtársaival ellentétben ő ritkán emelte fel a hangját. "Héthárson (Lipany) játszottunk, ahol a hazai szurkolók káromkodva fogadták a magyar csapatot. De erősen hangsúlyoztam a játékosaimnak, hogy ne dőljenek be a provokációknak, és ne reagáljanak a helyi szurkolók provokatív megnyilvánulásaira. Végül 1:0 arányban győztünk." Ugyanilyen helyzetet élt át a második ligás női csapatával is, akik Besztercebányán léptek pályára, és szintén 1:0 arányban diadalmaskodtak.

A mérkőzés után a hazaiak hölgyedzője magán kívül dühöngött, még az ajtóba is belerúgott, mondván, sokkal több helyzetük volt, mind a batyiaknak. Danyi László halkan csak annyit jegyzett meg, hogy ez igaz, de a focit gólra játsszák. Több ajánlatot is kapott felsőbb osztályokból, de frontosabbnak érezte a családi biztonságot, s Rimaszombatban a cégnél, ahol dolgozott, megbecsülték, s amikor pedig nyugdíjas lett, a felesége lebetegedett és ápolásra szorult, így csak környékbeli csapatok ajánlatát fogadta el.

Valóban, Tornalján volt egy olyan foci iránti szenvedéllyel teli polgármester, mint a fiatalon tragikusan elhunyt Dubovszky László (gúnynevén Dubcsek), aki egy időszakban minden este vacsorára invitálta a helyi foci szerelmeseit. Azonban hamar megunta ezt a szokást, mert az estéket inkább a családja társaságában kívánta tölteni. "Egy alkalommal még a legendás Détári Lajost is meghívtam egy fogadásra, és úgy ünnepelték a jelenlétünket, mintha valami félistenek lennénk" - meséli Danyi László nevetve. Ma a tornaljai csapat a VI. ligában küzd, de a helyi szurkolók hűsége nem csökkent, és továbbra is kitartóan támogatják a csapatot.

Mindig annyit vállalt, amiben biztos volt, hogy meg tudja csinálni, de ebben nem ismert lehetetlent. "Volt, amikor Fazekaszaluzsányban a listavezető ellen hazai meccs előtt három játékos volt csak bevethető, mi a klub elnökével végigjártuk a falut, s legalább annyi játékost összeszedtünk, hogy ki tudjunk állni. Végül 2:1 arányban kaptunk csak ki" - s ez a hozzáállás volt jellemző az egész életére. Felesége elvesztése után visszavett a tempóból, bár maradt a Közép-Szlovákiai Labdarúgó- szövetség edzői bizottságának az oszlopos tagja, s Rimaszombatban is tovább végezte az edzői munkáját a különböző korosztályos csapatoknál. Egykori játékos-, majd edzőtársa, a rimaszombati Városi Hivatal jelenlegi vezetője, Szántó István érdeklődésemre elmondja, hogy Danyi Lászlót még fiatal játékos korából ismeri.

2021-ben egy újabb szívszorító esemény sújtotta, amikor 41 éves korában elveszítette fiát. Ezt a fájdalmas veszteséget rendkívül nehezen tudta feldolgozni. Szerencsére élettársa, aki szintén nagy szenvedéllyel követi a labdarúgást, mellette volt a nehéz időkben. Amikor az egészsége megengedi, együtt látogatják a focimeccseket. Amikor megkérdezem tőle, van-e kedvenc csapata, határozottan nemet mond. Minden egyes mérkőzés során alaposan elemzi a taktikát és a csapatok játékát, és mindig a jobb teljesítményt nyújtónak szurkol.

Élettársával gyakran összeszólalkoznak, miközben egy-egy mérkőzést néznek, hiszen míg felesége a Szoboszlai-fanatikusok táborát erősíti, addig Danyi László úgy véli, hogy a tehetséges fiatal játékost túlzottan elhalmozták elvárásokkal. "Láttad a tegnap esti Fradi-meccset?" - kérdezi tőlem, mielőtt búcsút vennénk. Mikor nemet mondok, csendben hozzáfűzi, hogy igazából én jártam jobban, hiszen a Fradi játéka katasztrofális volt, és megérdemelte a vereséget. A mai futball világában már nem igazán létezik klubhűség, így az edzőknek gyakran nincs elég idejük arra, hogy igazán összeszokott csapatot formáljanak, ami ezen a meccsen is szembetűnően megmutatkozott.

Danyi László pár éve végleg abbahagyta az aktív edzősködést, lába sem bírja már, de van mire emlékeznie. Az egykori füleki Danyi famíliára, akikből édesapja annak idején össze is állított egy teljes csapatot, amellyel több alkalommal is kiálltak különböző jótékonysági mérkőzéseken, s minden alkalommal győztek. Igaz, nem is volt más választásuk, hisz a Danyi név erre kötelezte őket.