Egy elfeledett beregszászi költőnő művei: Felfedezés és emlékezés a múlt szavain keresztül.

Reichard Piroska neve sokak számára ismeretlen lehet. A beregszászi születésű költőnő életéről és művészetéről a kárpátaljaiak zöme nem is hallott, pedig a maga korában a Nyugat egyik kiválóságaként tartották számon. A nap verse rovatunkban alkotásait újraközölte hírportálunk, ám ez idáig mélyrehatóbban nem foglalkoztunk egykori földinkkel. Rovatunkban Az életen kívül című kötetét mutatjuk be, kissé rendhagyó módon.

Reichard Piroska élete rejtélyes és izgalmas történet, amelyet csupán kevesen ismernek. 1884-ben a Beregszászi zsidó gyáros család gyermekeként látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait Miskolcon folytatta, ahol kiemelkedő eredményeket ért el, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerezte meg középiskolai tanári diplomáját. Ezt követően filozófiai doktorátust szerzett, és tanárként kezdett dolgozni egy leányiskolában, ahol nemcsak tudását adta át, hanem fiatal lányok gondolkodásmódját is formálta. Piroska nem csupán a tanteremben dolgozott, hanem rendkívül aktív írói pályát is bejárhatott. 1908-tól a Nyugat folyóirat munkatársa lett, ahol írásaival hozzájárult a magyar irodalom gazdagításához. Első versgyűjteménye, Az életen kívül, 1912-ben jelent meg, és azonnal felkeltette a közönség figyelmét. Reichard Piroska életútja tehát nemcsak a tanításról, hanem a szavak erejéről és a művészet iránti szenvedélyről is szól.

Vers- és tanulmányírás mellett fordított is, angol nyelvből. 1932-ben Baumgarten-díjat kapott. Reichard Piroska 58 évesen a nácik térhódításától megrettenve önkezével vetett véget életének 1943 újévén.

A kötet a Modern Könyvtár Magyar Költők sorozatának VII. részévé vált, és Budapest szívében, az Athenaeum kiadó jóvoltából látott napvilágot. Érdemes megjegyezni, hogy ezúttal nem egy önálló műről van szó; a kötet gazdag tartalmában helyet kapott Peterdi Andor különleges verse, A pacsirta énekel, valamint Heine Atta trollja, amely Karinthy Frigyes virtuóz fordításában elevenedik meg. Továbbá, a kötetben Gellért Oszkár lírai gyűjteménye és Batsányi János sajtó alá rendezett költeményei is szerepelnek, így egy igazán sokszínű és értékes válogatás jött létre.

Óriási öröm töltött el, amikor végre sikerült beszereznem egy példányt ebből a különleges gyűjteményből. Bár a digitális világban való elérhetősége kétségtelenül nagy előny, de egy könyv varázsa mégiscsak pótolhatatlan. Nem csupán Reichard Piroska verseit olvastam, hanem valóban beléphettem a könyv világába is. A múlt század eleji kiadvány lapozgatása igazi időutazást kínál, hiszen a régi papír tapintása és illata teljesen más élményt nyújt, mint a későbbi könyveké. (Csak egy igazi könyvmoly tudhatja, hogy a könyvek illata semmilyen más szaggal nem hasonlítható össze.)

A ciklusok előtt a könyv az "Ex alto" című verssel indul, amely nem csupán bevezeti, hanem egyben összegzi is a kötet mondanivalóját.

A versben a következő sor áll: "A szavak tánca, mint egy szélfútta levél, az érzelmek tükre, hol a szív beszél."

A diákévek varázslatos világában a szerelem és a fiatalság bűvöletéről olvashatunk. Ezzel szemben a Két élet már egy komorabb tónust üt meg, amely a búcsúzás fájó, mégis elkerülhetetlen témájára összpontosít. Az úton részben egyfajta melankolikus visszatekintés bontakozik ki, amely a múlt emlékeivel teli. Az Alkonyok és éjek ciklusát az elmúlás és a nosztalgia mély érzései áthatják, míg végül Az életen kívül című mű zárja a sort, amelyben az űzöttség és a halál kapja a főszerepet, megrajzolva ezzel a lét végső, megindító kérdéseit.

A versek mélyén ott rejtőzik az egyedüllét fájdalma, a másik ember közelsége iránti szüntelen vágy, valamint az elmúlás elkerülhetetlensége, ami mindannyiunk életét átjárja.

Reichard Piroska művei fizikailag szinte lehetetlen beszerezni, az antikváriumokban is ritkaságszámba mennek. Az "Életen kívül" című könyve viszont online elérhető, ide kattintva olvashatod.

Káposztay János: Az egyetemesség és a regionalitás találkozása. Kárpátaljai szerzők szerepe a Nyugat folyóiratban. Acta Academiae Beregsasiensis 2012/2, 91-93. A fenti műben Káposztay János a Kárpátalján élő írók és költők hozzájárulását vizsgálja a Nyugat folyóirat szellemi köréhez. Az egyetemesség és a regionalitás fogalmait összekapcsolva tárgyalja, hogyan formálták meg a kárpátaljai alkotók a magyar irodalom nemzetközi diskurzusát. A tanulmány bemutatja a helyi kulturális identitás és a tágabb, egyetemes értékek közötti feszültséget, miközben hangsúlyozza a regionális hangzás fontosságát a magyar irodalmi életben.