"Ez a baki nem ismétlődhet meg! - hangoztatta Molnos Péter művészettörténész a határon túli Klimt-festménnyel kapcsolatban."
A minisztériumnak világossá kell tennie, hogy Gustav Klimt Afrikai herceg című festményének kiviteli engedélyeztetési folyamata során becsapták őket, vagy ők hibáztak. Enélkül rajtuk marad a gyanú, hogy valami még súlyosabb dolog történt - állítja Molnos Péter művészettörténész.
Ön volt az első, aki egy Facebook-posztban felhívta a figyelmet arra, hogy a bécsi Wienerroither & Kohlbacher Galéria által 15 millió euróért kínált Klimt-kép, amely több mint száz évig rejtve volt, valójában Magyarország területén található. Ráadásul, mint egy kiemelkedő műalkotás, ezt a festményt nem lett volna szabad az országból kiengedni. Azóta sok új információ látott napvilágot az üggyel kapcsolatban, de milyen alapokon állította ezt annyira határozottan korábban?
Végvári Zsófia – egy általam kezdeményezett szakmai vitát követően – idén március 22-én közzétette a blogján, hogy a festményvizsgálati laborjában, Budapest szívében, 2022-ben azonosították a szóban forgó képet, melyet saját fotóival is alátámasztott. Ez az állítás azonban éles ellentétben áll a bécsi galéria meglehetősen szövevényesnek tűnő eredettörténetével, amelyből egy árva szó sem esik a magyar vonatkozásokról.
A képet akár külföldi forrásból is elhozhatták Végvári Zsófia laboratóriumába...
Teljesen irracionális, hogy valaki Bécsből Budapest felé vegyen az irányt egy Klimt-gyanús festménnyel a tudományos azonosítás érdekében. A bécsi művészettörténeti szakma éppen a legnagyobb szakértőkkel van tele, és a városban olyan neves festményvizsgáló laboratóriumok működnek, amelyek hosszú múltra tekintenek vissza. Ráadásul itt a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy vevőt találjanak a képre. Az amúgy is korlátozott vizsgálati lehetőségek között egy alapos művészettörténész könnyedén azonosítaná a festményen jól látható hagyatéki bélyegzőt, amelyen tisztán olvasható a festő neve.
A műalkotás, habár korai és szokatlan jellegű, nem volt teljesen ismeretlen a szakmai körök számára: részt vett a festő 1928-as emlékkiállításán, és már egy 1923-as aukciós katalógusban is megjelent a fekete-fehér reprodukciója. E fotó 2015-ben bukkant fel az interneten, amikor a bécsi Kurier weboldalán cikket közöltek róla, sőt, kifejezetten felkérték az olvasókat, hogy aki rendelkezik információval a festmény jelenlegi helyéről, vegye fel a kapcsolatot Alfred Weidingerrel, az életmű-katalógus új kiadásán dolgozó monográfussal. Így hát biztos vagyok benne, hogy Végvári Zsófia kutatásának nemzetközi figyelmet keltő "tudományos" eredménye - ironikus módon - nem a kép azonosítása volt, hanem az a körülmény, hogy gyanútlanul megosztotta azt, amit valószínűleg nem lett volna szabad. Ha nem írja meg a történetet a blogján, valószínűleg sosem derül ki, hogy ez a festmény Magyarországról került Ausztriába, és nem indul el vizsgálat annak kiderítésére, hogy mindez törvényesen, vagy a hatóságok megtévesztésével, esetleg korrupció révén történt.
Máig nem tudni, hol, hogyan és ki találhatta meg a képet. Ön mit gondol erről?
Annyi biztos, hogy a bécsi galéria sztorija enyhén szólva ingatag lábakon áll, bár kétségtelenül jól hangzik, hogy besétált egy osztrák házaspár a kép fotójával, s miután az alkalmazott elhajtotta őket, a galéria vezetője, aki azonnal felismerte benne Klimt lappangó művét, utánuk szaladt, és egy közeli kávéházban szerencsésen rájuk talált. Erre mondtam az első pillanatban, hogy ez inkább tűnik egy hollywoodi forgatókönyvnek, mint a valós sztorinak. Ha a műkereskedelem logikájából indulunk ki, akkor valószínűleg úgy történt, hogy egy jó szemű művészettörténész észrevette ezt a képet egy magyarországi lakásban, és ezután elindult a máig ívelő események láncolata.
