Ez már nem csupán küzdelem vagy háború; a hevesi gazdák számára alig maradt néhány eszköz a harc folytatásához.
A varjak évszázadokon át hasznos madaraknak számítottak, de a monokulturás mezőgazdaság elterjedésével a varjúkár problémája egyre hangsúlyosabbá vált. A városi környezetben a varjak nem találják meg a megfelelő élőhelyet, de a természetben is nehézségekkel küzdenek – vajon hová húzódjanak el? A varjúkár megelőzésére léteznek hatékony módszerek, ezért utánajártunk, hogy vajon a hangágyú valóban megoldást jelenthet-e erre a kihívásra.
A varjúfélék, mint például a vetési varjak és a hollók, olyan intelligens lények, amelyek rendkívül jól alkalmazkodnak a változó környezeti feltételekhez. Az utóbbi húsz évben azonban a mezőgazdasági közösségben egyre inkább negatív fényben tűnnek fel, hiszen a gazdák gyakran tapasztalják, hogy ezek a madarak kárt okoznak, például a frissen csírázó kukoricamagvak kiszedésével. A mezőgazdasági termelők elmondása szerint a különféle madárijesztők és hangágyúk hatástalanok a varjak ellen, ami szomorú valóságot teremt számukra. Érdekes módon azonban nem mindig tekintették őket ellenségnek a földművelők; a múltban más szerepet játszottak a mezőgazdasági ökoszisztémában. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával való kapcsolatfelvétel során szeretnénk megtudni, mennyire gyakoriak a gazdák varjúkárra vonatkozó panaszai, és milyen lehetséges megoldások léteznek ennek kezelésére.
A Bükki Nemzeti Park területe Nógrád és Heves vármegyék, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén jelentős részei mellett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egy kis részét is magában foglalja. A varjúfélékkel kapcsolatos panaszok és bejelentések leginkább a Dél-hevesi és Dél-borsodi térségekből, valamint néhány nógrádi településről érkeznek. Tóth Péter, a gerinces zoológiai referens, megjegyezte, hogy a tavaszi és kora nyári hónapokban alig telik el hét anélkül, hogy ne kapnának valamilyen megkeresést a varjakkal kapcsolatban.
A természetvédelmi kezelő, más néven a nemzeti park igazgatóság, nem rendelkezik hatósági jogkörrel, így nem jogosult a varjúfélék által okozott kártétel megszüntetésére irányuló különféle bejelentések elbírálására vagy engedélyezésére. A varjúriasztásra vonatkozó jogszabályok betartásának lehetőségét kizárólag a természetvédelmi hatóság hagyja jóvá. Ennek ellenére, a varjúfélékkel kapcsolatos ember-állat konfliktusok nálunk jelentkeznek, és éppen itt csapódnak le a problémák.
A varjúfélék közé tartozik a szajkó, a csóka, a szarka, a holló, valamint a dolmányos és a vetési varjú. Közülük a csóka, a holló és a vetési varjú védett, a többi pedig vadászható madárfaj. Az ember-állat konfliktusokban főként a védett fajok érintettek, de leggyakrabban a vetési varjú. A varjak kártételeivel kapcsolatos bejelentések közben többször elhangzik, hogy azért keresték meg igazgatóságunkat, mert tudomásuk szerint a varjú védett állat, de hallhattuk már azt az indokot is, hogy a nemzeti park "telepítette oda" az adott állományt, ezért riasszuk, gyérítsük, vagy távolítsuk el a varjakat.
A varjúfélék - mint ahogy minden hazánk területén élő vadállat - az állam tulajdonát képezik, így minden ember egyformán a tulajdonosa, esetenként haszonélvezője vagy kárvallottja a létüknek - fogalmazott.
- Amellett, hogy sajnos mindenféle emészthetetlen hulladékot, például talán féregnek látszó gumicső-darabokat és akár méregtől elhullott patkányokat is megesznek, a közeli földeket is rendszeresen felkeresik, a termést dézsmálják. Az említett esetben a hollók vélhetően azért is okoztak kárt a szamóca és dinnyetermésben, mert a napi vízigényüket sem tudták másként fedezni a hetek óta tartó szárazság és hőség során. Ez esetben a hollók kártételének lehetséges okairól és az azt kiváltó, valamint fenntartó körülményekről (mi miatt van ott tartósan rengeteg madár), továbbá a kártétel mérséklésének lehetőségeiről a gazdálkodókat tájékoztatjuk - magyarázta.
