Készült egy film, amely a megváltozott Magyarország árnyoldalait mutatja be.

A hithű fideszesek aligha nézik majd meg a Partizán YouTube-csatorna dokumentumfilmjét, a Tíz év gyűlöletet. Legalábbis erre a következtetésre jutottak a film alkotói és a premiervetítés közönsége.

A 100 perces filmet hétfőn este vetítették le a pécsi Uránia moziban. A 350 férőhelyes terem megtelt, a bemutató napján jegyet már nem lehetett kapni. A publikum a film végén nagy tapssal köszöntötte az alkotókat. Megérdemelten, mert tényekre alapozott, jól felépített, egységes stílusú, hatásos mozit láthattunk. Tegyük hozzá, hogy az Urániában mindenképp sikerre volt ítélve a Tíz év gyűlölet, hisz akik eljöttek a premiervetítésre, azok - úgy tűnt, hogy - az Orbán-kormányt leginkább elutasító Partizán-nézőket reprezentálták. És ők nem csalódtak, mivel ez a film elemző összefoglalója és "emlékműve" az Orbán-kormány lélekmérgező, történelmi bűneinek.

A film egy izgalmas időutazásra hív minket, amely 2014-be nyúlik vissza, amikor a Fidesz politikai dominanciája kezdett meginogni a belpolitikai botrányok következtében. Ekkor a párt támogatóinak száma körülbelül 600-900 ezer fővel csökkent, ami súlyos következményekhez vezetett: a Fidesz időközi választásokat veszített, és 2015-re már a kétharmados parlamenti többsége is eltűnt. Ekkor lépett színre Orbán Viktor stábja, akik egy gyűlöletkeltő kampányt indítottak, amely a goebbelsi, sztálini, putyini és erdogani stratégiákra épült. Az első számú közellenség a migránsok lettek, akik Európát célozták meg. A film során archív felvételek, hírek és újságcikkek segítségével idézik fel ezt a viharos időszakot, miközben politológusok, szociológusok, jogászok és újságírók elemzik a kormány menekültekkel szembeni kíméletlen fellépését és lejárató kampányát. Orbán Viktor stratégiája olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Fidesz nemcsak hogy visszaszerezte a korábban elveszített szavazóit, hanem még szélesebb tábort is épített köré.

hogy a kormány hogyan alakította át a közbeszédet, hogy a saját hatalmát megszilárdítsa. A menekültválság után a hatalom nem csupán reagált a társadalmi feszültségekre, hanem aktívan gerjesztette azokat, új bűnbakokat keresve, akikre rá lehetett hárítani a problémákat. Soros György, Brüsszel és a nem kormányzati szervezetek mind-mind ideális célpontokká váltak, akiket a közvélemény manipulálására használtak fel. A film alkotói nem csupán az álhírek lebuktatására törekednek, hanem arra is, hogy bemutassák, hogyan működik a dezinformáció gépezete. A nézők számára világossá válik, hogy a kormányzati propaganda nem csupán véletlenszerű állításokra épül, hanem tudatosan megtervezett stratégiák révén alakítja a közgondolkodást. Az alkotás rávilágít arra, hogy a társadalmi félelmeket és előítéleteket hogyan használják fel a hatalom megtartására, és milyen következményekkel járhat ez a demokráciára nézve. A film tehát nem csupán a múlt eseményeit elemzi, hanem figyelmeztet a jövőbeli veszélyekre is, amelyek a manipulációs technikák folytatásával fenyegetnek.

az ellenzék hogyan vált eszköztelenné-tehetetlenné a szavazókra ömlő hazugságokkal szemben.

Az ellenzék passzivitását tovább súlyosbította, hogy a kormány folyamatosan veszélyhelyzetet hirdetett, előbb a migránsok, majd a Covid, végül pedig az orosz-ukrán konfliktus kapcsán. Ezzel nem csupán a parlamenti hatalomgyakorlást vette el, hanem zavarossá tette a döntéshozatali mechanizmusokat is.

Természetesen, a közélet iránt érdeklődő honfitársaink már régóta tisztában vannak ezzel, azonban a film – amely a YouTube-on debütál majd – lehetőséget adhat arra, hogy összefoglalja és rendszerezze az eddigi tapasztalataikat. Az igazi kérdés viszont az, hogy vajon képes lesz-e ez a mű megvilágítani azok számára is, akik jelenleg a kormány támogatói között vannak. Egyáltalán hajlandók-e ők megnézni egy "ilyen" filmet? A vetítés előtt megkérdeztem a nézőket, és mindannyian egyetértettek abban, hogy valószínűleg nem. Az egyik néző, Fischer Máté, aki tavaly automatizálási mérnök szakon végzett, így fogalmazott:

Ha egy fideszes látja a címet, meg hogy Partizán, már nem is nézi tovább. Esetleg akkor nézi meg, ha kézen fogva odavezeti őt az egyik rokona. Például egy unoka a nagymamát. Magától nem nézi meg, az biztos.

A film után Gulyás Márton, a Partizán alapító főszerkesztője az alkotókkal beszélt, Laki Gergely kreatívproducer-forgatókönyvíróval, Klopfstein-László Bálint rendezővel, és Kovács Krisztián gyártásvezetővel, s ők is azon a véleményen voltak, hogy a Fidesz-tábor aligha megszólítható ezzel a filmmel. Így aztán arra se lehet számítani, hogy ők a film hatására szavazótábort váltanak. Gulyás Márton megjegyezte, hogy talán az tenne jót a film fideszes nézettségének, ha a kormány lejárató kampányt indítana ellene. Akkor esetleg kirobbanna egy országos vita a mű igazságtartalmáról, és kormányoldalon feléledne a kíváncsiság néhányakban. Elhangzott az is, hogy őszre elkészül a Tíz év gyűlöletnek az ellenfilmje a migrációs válságról, amihez a Fidesz félmilliárd forint támogatást biztosít. Esetleg a két film elindíthat egy társadalmi vitát, ami közelebb viheti a választókat az igazsághoz.

A filmnézők, akikkel beszélgettem, nem érzik, hogy lenne remény a párbeszédre. Ezt a gondolatot a film is megerősíti: Léderer András emberi jogi aktivista zárómondata így szól: "eljutottunk odáig, hogy már semmit sem tudunk értelmesen megbeszélni."

Cáfolhatatlan állítás: Ha a helyzet nem változik, hazánk véglegesen jövőtlen hellyé alakulhat. Talán ez volt a szándék. Hiszen Arthur J. Finkelstein, az elhunyt amerikai választási tanácsadó, aki kulcsszerepet játszott a Fidesz gyűlöletkampányának megtervezésében, évekkel ezelőtt így fogalmazta meg pályafutását: "A világ megváltoztatására törekedtem. Sikerült. Rosszabbá tettük."