Gitártokkal a szigor ellen: egy kreatív védelem a mindennapi stressz ellen. A zenének varázslatos ereje van, amely képes feloldani a feszültséget és színt vinni a szürke napokba. Amikor a gitártokot a válladra akasztod, készen állsz arra, hogy a húrok pen
A Kálvin téren a hegedűs bácsi játékának dallamai szinte észrevétlenül olvadnak bele a város zajába, míg a Köki-felüljáró vidám kongása egy ritmusos ütemet ad a napunkhoz. A Pesti Vigadónál posztoló csengettyűs, aki tavalyelőtt Phil Anselmót, a legendás Pantera énekesét is elbűvölte, mindannyian itt vannak, hogy színt vigyenek a mindennapokba. Az utcazenészek jelenléte olykor észrevétlen marad, de a minőségi, ám néha gyatra előadásmódjuk hosszú időre beragad az aluljáró hangjába. Ha igazi művésszel találkozunk, a dallamok képesek megszépíteni az unalmas lépcsőfokok közötti perceket. Mint egy szívós gyomnövény, ami a járda repedéseiből bújik elő, az utcazene még a legszürkébb, legelkeseredettebb utcasarkot is képes néhány pillanatra virágba borítani.
A műfaj többé-kevésbé megtűrt pénzkereseti formának számít Budapesten, azt viszont kevesen gondolnák, hogy több kerület is tiltólistára helyezte. Ezzel szembesült a II. kerületben Juhász Veronika, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) önkormányzati képviselője, aki egy 2020-as online testületi ülésen vette észre: a városrészben tilos az utcán zenélni és pénzért portrét rajzolni. A tilalom a kerület közterület-használati rendeletében bújt meg. Feleslegességét jelezheti, hogy még hivatali berkekben sem tudták pontosan, mikortól volt érvényes.
Juhász nem tette le a lantot, és Kocsis Mátyás, a kétfarkús képviselő társaságában, eltökélten harcba szálltak a bürokratikus akadályok lebontásáért. Három év kitartó munkájának eredményeként végül sikerült a szigorú tilalmat egy, az önkormányzat által megkötésekkel terhelt hozzájárulássá alakítaniuk. 2024 novemberére elérték, hogy a kerületben napi 3000 forintot kell fizetni négyzetméterenként, és írásos bejelentés mellett legális keretek között lehet utcazenét játszani. Jelenleg az Árpád fejedelem útja II. kerülethez tartozó szakaszán, a Zsigmond téren és a Mechwart téren van lehetőség zenélni, de ez a lazítás nem mindenki tetszését nyerte el. A képviselő-testület 16 igennel és 4 nemmel módosította a közterület-használatra vonatkozó szabályokat; a nem szavazatok kizárólag a Fidesz-KDNP frakciótól érkeztek – tájékoztatott Gyülvészi András, az önkormányzat sajtófőnöke.
Az MKKP képviselői ennél messzebbre tekintenek: az engedélyt többek között kiterjesztenék a Frankel Leót útra, a Vérhalom térre, a Lövőház utcára és a Széll Kálmán térre is. Utóbbihoz a főváros és más kerületek hozzájárulására is szükség lesz (a Széll Kálmán tér közigazgatási szempontból rendkívül széttagoltnak számít), ám Juhászék bíznak a városrészek együttműködésében. Ahogy abban is, hogy a 3000 forintos napidíjat a II. kerület idővel csökkenti - hiszen aki zenés adománygyűjtésből próbál megélni, annak ekkora összeg már nagy érvágás lehet. A (legalább részben) szabad utcazenéért folytatott bürokratikus harcból ugyanakkor valami több is született. Juhász Veronika és Kocsis Mátyás előbb demonstrációként bejelentett utcai haknikat szervezett, majd önkormányzati támogatással létrehozták a Budai Utcazene Fesztivált, ahol tucatnyi tehetséges előadó mutatta meg: a köztéri perfomanszoknak igenis van létjogosultsága, a koncert helyszíne pedig lehet akár a Fény utcai piac is.
Miért is olyan lényeges a Kutya Párt számára az utcazene? Erre több szempontból is választ kaptunk. Először is, az utcazene nyilvánvalóan hozzájárul a közösség hangulatának javításához és értékteremtéshez; ha nem így lenne, nem lennének olyan emberek, akik ebből a tevékenységből élnek. Alapvetően úgy véljük, hogy egy közszolgáltatást nyújtó csoport jogait nem szabad önkényesen korlátozni – ez nem a helyes irány. A Kutya Párt célja, hogy olyan közegben éljünk, ahol nem korlátozzuk egymás szabadságát, miközben próbáljuk megismerni egymást, és ártani sem szeretnénk a másiknak. Az utcazenélés egy városi hagyomány, amelyet nem lenne szabad felesleges korlátokkal terhelni. Különösen úgy, hogy a városlakók véleményét még nem is mértük fel, de hivatalos döntéseket hozunk – hívta fel a figyelmet Juhász Veronika. Ráadásul, Juhásznak személyes tapasztalatai is vannak e téren: tudja, milyen érzés a közönségnek játszani. - Utcazenészként éltem 7 és 19 éves korom között. Európát beutaztuk autóstoppal, sátorozva, és a tengerparton hálózsákban aludtunk; ezzel kerestem a pénzt a családomnak. Számos európai városban énekeltem a nagyobb tereken és sétálóutcákon azokban az években, mielőtt Hollandiában elvégeztem a zeneakadémiát, ahol operaének szakon mesterdiplomát szereztem – emlékezett vissza a képviselő a fiatal korának emlékezetes időszakára.
A legutóbbi lazítás óta értesüléseink szerint a II. kerületi önkormányzathoz már benyújtottak közterület-használati kérelmet. Bár ezt a hatóság jóváhagyta, úgy tűnik, az érintett zenész végül nem élt ezzel a lehetőséggel. Az utcazene ügyében megkerestük a Főpolgármesteri Hivatalt is, ahol elmondták, hogy a fővárosi önkormányzat területein, bizonyos feltételek mellett, alapvetően lehetővé teszi a kereseti célú utcazenélést. Ennek ára sem vészes: mindössze napi 261 forintot kérnek egy négyzetméterért. Azonban nem csupán az anyagi vonzat, hanem a szigorú szabályozások és a bürokratikus engedélyezési folyamat elriaszthatja a zenészeket a legális fellépésektől. A főváros ugyanis nem engedélyezi az aluljárókban való zenélést, erősítő használatát pedig különösen korlátozza – iskola, templom vagy kávézó közelében, valamint buszmegállókban tiltanak zenélni. Ha valaki mégis a hivatalos út mellett dönt, annak tudomásul kell vennie, hogy kérelmét egyedi elbírálás alá vonják, és a szükséges dokumentumok között helyszínrajzot, sőt, "forgalomtechnikai hozzájárulást" is csatolnia kell.
Nem meglepő, hogy tavaly mindössze 13 kérelem érkezett a Budapest Főváros Önkormányzatához, miközben ennél jóval többen és többet zenéltek Budapest utcáin. - A 13 kérelemből kettőt fogadtunk el, a többit illetékességhiány miatt az adott kerülethez tettük át, vagy hiánypótlás elmaradása miatt szüntettük meg az eljárást - írta a Budai Hangnak Kertész Péter, a Főpolgármesteri Hivatal sajtóreferense. A kerületek említése sem mellékes, hiszen ahány városrész, annyiféleképpen látják és ítélik meg az utcazene kérdését. A XI. kerületben, Újbudán például két városi övezetben is tiltott a műfaj. Az V. kerületben engedik - a turisztikailag kiemelt zónákban 1485 forint az 1 négyzetméterre vonatkozó maximális napidíj - az I. kerületben viszont a legnépszerűbb helyszíneken, köztük a Dísz és Szentháromság téren, a Halászbástya teljes területén, a Schulek lépcsőn és a Batthyány téren tiltották meg a kalapozást.
