Kína havi félmillió harci drón előállításával olyan képességekre tesz szert, amelyekkel képes lesz megállíthatatlan, tömeges támadásokat végrehajtani.

Háborús időben a termelés háromnegyed millióra is növelhető. A védekezési technikák a támadó eszközök mögött loholnak, de még nincsenek végzetesen lemaradva.

Az Ukrajna által vasárnap végrehajtott dróntámadásokban ötszáznál kevesebb eszköz okozott mintegy 10 milliárd dolláros károkat az orosz légierőnek. Az "orosz Pearl Harbornak" is nevezett esemény immár visszavonhatatlanul kijelölte az utat a nem-nukleáris hadviselés legújabb módozata felé, amivel szemben egyelőre nem sorakozott fel megfelelő védelem, de már épül.

Kína kiemelkedő előnyre tett szert a kis méretű, megfizethető drónok sorozatgyártásában, amelyek döntő szerepet játszhatnak egy esetleges Tajvan elleni katonai akció során. Ezeknek a drónoknak az alacsony előállítási költsége és a nagy mennyiségű bevethetőség lehetővé teszi a pekingi haditervezők számára, hogy jelentős stratégiai fölényre tegyenek szert a modern hadviselés terén.

A kínai gyártású kis drónok ára néhány száz dollártól néhány ezer dollárig terjed és általában olcsóbbak, mint az amerikai megfelelőik, amelyek akár háromszor vagy ötször annyiba is kerülhetnek. Az árképzés alapja a méret, a hordozható teher, a hatótávolság és az irányíthatóság színvonala. Egy esetleges Tajvan elleni invázió során Kína várhatóan tömegesen vetné be drónjait olyan célokra, mint:

A kínai dróngyártás természetesen nem független a Néphadsereg igényeitől, és a fejlesztések együttműködésben zajlanak. Bár konkrét személyeket ritkán neveznek meg, a következő szervezetek és vállalatok játszanak kulcsszerepet a gyártásban:

A támadás költségei kedvezőek, ám a védekezés sem kerül sokba; csupán időre van szükség a megfelelő rendszer kiépítéséhez.

A Defence Index tudósítása szerint egyelőre csak a nagy teljesítményű mikrohullámú rendszerek (HPM) lehetnek alkalmasak nagy drónrajok ellensúlyozására, amelyek egy adott területen megzavarják az elektronika működését. A főbb gyártók közé tartozik az amerikai Epirus (Leonidas) és a Lockheed Martin, valamint a brit-francia Thales UK.

A védekezési rendszerek legnagyobb gyengesége abban rejlik, hogy az elhárító technológiák fejlődése jelentősen lemarad a támadó drónok gyártási ütemétől. Jelenleg a legtöbb védelmi megoldás még mindig fejlesztés vagy tesztelés fázisában van, és legkorábban 2027 környékén várható a piacra kerülésük. Az egyetlen kivétel a május végén bemutatott izraeli Iron Beam rendszer, amelyet a múlt hónapban sikeresen teszteltek, és amelynek költsége lövésenként csupán 5 dollár.

A nyugati védelmi rendszerek költségei sem elhanyagolhatóak; például a brit rendszer esetében egy lövés ára 10 penny, míg lézerek alkalmazása esetén ez az összeg 1 dollár alá is csökkenhet. A gyártási ütemek azonban nem egyértelműek; míg a Leonidas már készen áll a termelésre, az RF DEW még a tesztelési fázisban van. A pontos árak és a skálázhatóság kérdései továbbra is bizonytalanok, aminek hátterében a folyamatban lévő fejlesztések és a korlátozottan elérhető nyilvános információk állnak.

Ezeket a tényezőket figyelembe véve, a katonai innovációk egyik kulcsfontosságú irányvonala a megfizethető drónok, valamint a szintén költséghatékony védelmi rendszerek kiépítése lehet. Valószínű, hogy az ukrajnai konfliktus elhúzódása jelentős hatással lesz a két érintett fél stratégiáinak átalakulására.