Az önismeret kulcsszerepet játszik az ismerkedési folyamatban, hiszen minél jobban ismerjük magunkat, annál tudatosabban lépünk interakcióba másokkal. Az önismeret segítségével tisztában vagyunk saját értékeinkkel, igényeinkkel és határainkkal, ami lehető

Hogy lehet ma ismerkedni? Lehet egyáltalán? Hogyan nehezíti meg az önismeret generálta túlgondolás és a másik fél elemzése az kapcsolódást? Hogy fordul meg a nyitottság hiánya a fesztiválokon? Csirmaz Luca pszichológus válaszol.

Megéltél már olyan első randit, ahol inkább mint egy HR-es, a másik fél képességeit és elvárásait mérted fel, mintsem hogy élvezd a pillanat varázsát? Esetleg az első "rossz" válasz után azonnal a számla kifizetését fontolgattad? Ha a jól sikerült találkozók után is nehezen viselted a feszültséget és a várakozást, amíg a kapcsolat komollyá nem vált, vagy ha éppenséggel fogalmad sincs, hogyan is fogj neki az ismerkedésnek, akkor jó helyen vagy! Csirmaz Luca pszichológussal együtt mélyebben belemerülünk ebbe a sokak számára kihívásokkal teli témába.

ELLE: Milyen a helyzetünk, nők az ismerkedés terén? Mennyire vagyunk ügyesek ebben a játékban?

Csirmaz Luca megállapítása szerint az átlagember valójában magányos, és ez különösen aggasztóan érinti azokat, akik az önismeret fejlesztésére fókuszálnak. Sok esetben ez a folyamat még nagyobb zűrzavart szül abban, hogyan építsenek ki kapcsolatokat vagy ismerkedjenek. Ez a jelenség nemcsak a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem a baráti kapcsolatokra is. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy folyamatosan bombáznak minket a randiappok ígéretei és a közösségi médiában megjelenő, idealizált szerelempillanatok, amelyek torz képet adnak arról, hogyan is kellene működnie a kapcsolatoknak. Ezen kívül, vagy éppen ennek következtében, egyre inkább csökken a toleranciánk a kényelmetlen vagy bizonytalan érzelmekkel és helyzetekkel szemben, amelyek az ismerkedés természetes részei. A magas elvárások és az idealizált képek keresése mellett nehezen viseljük el azokat a kihívásokat, amelyek a valódi kapcsolódás kialakulásához vezetnek. Bizonyos esetekben pedig éppen ellenkezőleg, olyan helyzetekben, amikor egyértelmű jeleket kapunk a másik fél szándékairól, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azokat. A normális és a normálisan elvárt viselkedés kérdése is tele van bizonytalansággal, legyen szó online vagy offline ismerkedésről.

ELLE: Hol kereshetjük a válaszokat ezekre a kételyekre? Milyen támaszaink lehetnek ebben a zűrzavaros világban?

Csirmaz Luca megfogalmazása szerint az önmagunkra való figyelem kulcsfontosságú, de ezzel párhuzamosan felmerül egy újabb kihívás: nehéz eldönteni, mikor bízhatunk a saját megérzéseinkben, és mikor érdemes kételkednünk bennük. Ez a bizonytalanság gyakran zavarba ejt minket.

Például, volt egy rossz megérzésünk a partnerrel, ezért rögtön kizárjuk őt, miközben a rossz megérzés származhat egy feldolgozatlan, kellemetlen korábbi tapasztalatból. Tudattalanul kötjük össze ezeket az új tapasztalásokat korábbi sérüléssel vagy negatív élménnyel.

Elengedhetetlen megérteni, hogy a helyzetek értékelése nem csupán érzelmi impulzusok mentén történik. Ez egy rendkívül összetett téma, tele rejtett buktatókkal, és gyakran előfordul, hogy kezdetben nem látjuk a dolgokat tisztán. Amikor mégis sikerülne egy-egy szituációt elsőre megfelelően megítélni, hajlamosak lehetünk túlságosan is magabiztosan nyilatkozni a másikról vagy a jövőbeli kapcsolatunkról, ezzel pedig felesleges nyomást gyakorolva saját magunkra. Ha az alapján döntenénk, hogy egy-két kezdeti, kevésbé kedvező jel alapján leírjuk a másikat, akkor szinte bárkit ki kellene zárnunk az életünkből, hiszen mindannyian átéljük a bizonytalanságokat és a félelmeket. Fontos, hogy egyensúlyt teremtsünk a megérzéseink figyelembevételével és a racionális, jól átgondolt döntések között.

ELLE: Amikor valakiben kérdések merülnek fel az ismerkedés folytatásával kapcsolatban, érdemes alaposan mérlegelni a helyzetet. Javaslom, hogy először is gondolja át, hogy milyen érzéseket táplál a másik iránt. Fontos, hogy a vonzalom és a kommunikáció szintje megfelelő legyen. Továbbá érdemes figyelembe venni, hogy a közös értékek és célok mennyire egyeznek. Ha a kételyek továbbra is fennállnak, jó ötlet lehet nyíltan beszélni a partnerrel, hogy tisztázzák egymás érzéseit és elvárásait. Az átláthatóság és a kölcsönös megértés segíthet a döntés meghozatalában.

Csirmaz Luca: Ha nincs kézzelfogható bizonyítékom arra, hogy valami nagyon nem stimmel, és az alapvető vonzalom is megvan, valamint az értékrendünk is találkozik, akkor érdemes néhány randit még megélni. Ez ellentmond annak a gyakori vágyakozásnak, ami sokakban él: ha ő az igazi, azt azonnal tudnom kellene, ahogy csak ránézek. Szerintem ez irreális elképzelés. Tapasztalataim szerint, ha valami ennyire gyorsan elragad, akkor az inkább egy kevésbé egészséges párkapcsolati dinamikához vezethet – legyen szó arról, hogy a másik személy beletalál a múltbéli sérelmeinkbe vagy sémáinkba, vagy egyszerűen csak egy domináló, elsöprő karakter, ami szintén nem mutat jó irányt a személyiségjegyek között.

ELLE: Az önismeret miért nehezíti meg bizonyos helyzetekben az ismerkedés folyamatát?

Csirmaz Luca szavai szerint mindannyian arra törekszünk, hogy megértsük a világot és önmagunkat. Folytonos kérdéseink vannak, a miértek labirintusában bolyongunk, és hajlamosak vagyunk túlgondolni mindent. Gyakran keresgélünk a saját lelkünk mélyén, próbálva magyarázatot találni arra, miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretnénk – ám ez a folyamat könnyen félrevezethet bennünket. Ráadásul kialakulhat egy olyan szemléletmód, amely szerint a folyamatos önismereti munka – amely sokszor csupán felszínes, divatos megközelítéseket jelent – elvárja tőlünk, hogy csak olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik szintén elmélyültek saját fejlődésükben és képesek voltak megoldani a saját problémáikat.

Kialakul egy alá-fölérendeltség érzése, ami nem kedvező, hiszen a valódi önismereti munka éppen az ellentétét célozza meg.

A közösségi média világában egyre inkább észlelhető, hogy sokan nem egészséges határokat állítanak fel, hanem a határvonalak meghúzása során gyakran a másikat leértékelik, miközben saját magukat egyfajta felsőbbrendűségbe helyezik. Ez a jelenség sokszor kompenzációs mechanizmusként működik, és a divatos önfejlesztési irányzatokban is fellelhető az a közös érzés, hogy "mi jobbak vagyunk", mert mi aktívan foglalkozunk a fejlődésünkkel, részt veszünk előadásokon, terápiákon, míg mások ezt nem értik vagy nem teszik meg. Az igazság azonban az, hogy mindenkinek megvan a saját megközelítése és útja, ami éppen olyan értékes, mint a miénk. Amikor egy ilyen zárt buborékban próbálunk élni, önkéntelenül is szűkítjük a kapcsolódási lehetőségeinket és azokat a közegünket, ahol valódi kapcsolatokra tehetünk szert. Ráadásul, ha kizárólag "pozitív energiákkal és magas rezgéssel" teli közegbe próbáljuk magunkat bezárni, nemcsak másokat zárunk ki, hanem a saját teljességünkhöz vezető utat is megnehezítjük. Az igazi fejlődés és kapcsolódás gyakran ott rejlik, ahol a különböző nézőpontok és tapasztalatok találkoznak.

ELLE: Van egy erős narratíva az ismerkedést tekintve, hogy borzasztó nehéz és nincsenek lehetőségek. Szerinted működik még a személyes, élőben való, spontán ismerkedés? Van ennek még tere?

Csirmaz Luca: Úgy vélem, hogy valóban működik. Az ismerkedés kihívásai a mai világ egyik jellemző problémája: a modern életvitel miatt egyre ritkábban kerülünk kapcsolatba másokkal. Én azt tanácsolom, hogy ne a hagyományos módon, közvetlenül keressünk új ismeretségeket.

Ne azért menjünk el bulizni, mert hátha ott megismerünk valakit, hanem csak próbáljunk kiszakadni a befordultságból, kezdjünk el bizonyos dolgokat csinálni, elsősorban a saját érdeklődésünk mentén.

Kezdjünk bele egy új hobbi felfedezésébe, és csatlakozzunk egy olyan közösséghez, amely a szenvedélyünkhöz kapcsolódik! Merüljünk el egy izgalmas utazásban, és látogassuk meg kedvenc előadónk koncertjét, még akkor is, ha éppen senki sincs, aki velünk tartana. Mi történik ilyenkor? Először is, így is, úgy is remekül fogjuk érezni magunkat, hiszen nem érezzük majd a nyomást, hogy ha senkivel nem találkozunk, az kudarc lenne. Ráadásul, ha egy ilyen eseményen találkozunk valakivel, már van egy közös érdeklődési pontunk! Tehát vegyük le a vállunkról a terhet, mozduljunk el a megszokott kerékvágásból, és éljünk szenvedélyeink mentén, hiszen ez az élet igazi élvezete!

ELLE: Ehhez képest ez a fajta nyitottsághiány a fesztiválokon mintha pont megfordulna: ott teljesen megélhető az önfeledtség és az önfelvállalás. Miért tartozik a fesztiválokhoz ez a szabadságérzet és ez a könnyű kapcsolódás?

Csirmaz Luca szavaival élve, a fesztivál olyan, mint egy alternatív dimenzió: amikor belépünk egy ilyen esemény világába, egy különleges közösség tagjává válunk, ahol senki sem ítélkezik felettünk. Itt szabadon kifejezhetjük magunkat, felfedezhetjük más oldalainkat, és senkinek nem kell elszámolnunk a döntéseinkkel. A fesztivál légköre lehetővé teszi, hogy felszabadultan éljük meg önmagunkat, mintha a mindennapi élet terhei nem léteznének. Ezeken az összejöveteleken a közös élmények és az azonos érdeklődés hozza össze az embereket. Amikor együtt hallgatunk egy koncertet, szinte egy hullámhosszon rezgünk, ami mély kapcsolatok kialakulásához vezethet. Ezek a közös pillanatok segítenek abban, hogy elmerüljünk a mindennapokból való menekülés érzésében. A fesztivál nemcsak a szórakozás helyszíne, hanem egy lehetőség is arra, hogy új kapcsolatok kezdődjenek, akár egy lehetséges randi első lépéseként is szolgálhat. Ez az élmény megerősíti bennünket abban, hogy a kapcsolódás nem csupán egy álom, hanem valóság is lehet, amelyből számos új kaland születhet.