Javaslat egy átfogó önkormányzati reformról Az önkormányzati rendszer modernizálása elengedhetetlen a helyi közösségek hatékonyabb működése és a polgárok igényeinek jobb kiszolgálása érdekében. Célunk egy olyan reform megvalósítása, amely nemcsak a helyi
A Tisza Párt hivatalos programjában ezt olvasom: "Visszaadjuk az önkormányzatok hatásköreit, feladatait és az ehhez szükséges forrásokat. Megszüntetjük az önkormányzatok szolidaritási hozzájárulását." Ez a sokak számára nagyon szépen hangzó javaslat a rendszerváltást megelőző tanácsrendszert felváltó érdemi önkormányzatiság vissza-, és az eredeti állapot helyreállítását, az "in integrum restitutiót" ígéri.
A nehézséget az okozza, hogy a hajdani állampárti/pártállami rendszerbe betagozódott, az állam helyi szerveiként hierarchikus rendben működő tanácsok helyére lépett önkormányzatok már kezdettől is belső ellentmondások sorától terhelten jöttek létre. Ezek között azóta is a legkevésbé megoldott, hogy bár valamennyien egyenrangúak, mégis a képességeik arra, hogy az azonos feladat- és hatásköreiket betöltsék, jelentősen eltérnek. Mindenki számára a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy csak kényszermegoldásokkal lehet aprófalvakban, kisvárosokban az önálló bevételszerzésre való képesség, továbbá az alacsony népességszám miatti alig tagolt belső munkamegosztás hiányában a polgárok jogegyenlősége jegyében azonos mértékű és minőségű hozzáférést teremteni az oktatási, az egészségügyi, vagy a szociális ellátáshoz, a közigazgatási jogszolgáltatáshoz. Ezt az alapvető ellentmondást tetézte a helyi önkormányzatok nyakára ültetett megyék történeti hagyományt ("Ugocsa non coronat!") hordozó megőrzése, amelyek örökölten a semmit (jobb, vagy rosszabb esetben a központi pénzt) közvetítették a központi kormány és az önkormányzatok között. Amíg a megyei járomot "hagyományőrzési szenvedély miatt" megtartották, az egységes egészet képező Budapestet a centralizált hatalomgyakorlástól való félelem jegyében kerületekre szeletelték fel, amivel a koncentráció, a városfejlődés áttekinthető és átlátható jellege megszűnt.
A Tisza Párt nemes szándéka, hogy helyreállítsa az önkormányzatiságot, a jelenlegi keretek között azonban nem kivitelezhető. A magyar önkormányzati rendszer egyik legszembetűnőbb és legnagyobb hátrányt jelentő jellemzője a rendkívüli fragmentáltság. A hivatalos adatok alapján országszerte 3.154 helyi önkormányzat működik. Ez a széttagoltság különösen aggasztó, hiszen a népesség eloszlása is ezt tükrözi: közel 3.000 településen a lakosság létszáma 10.000 fő alatt van, és ebből körülbelül 1.000 településen a lakosság még az 500 főt sem éri el.
Az aprófalvas szerkezetből fakadó gazdasági és működési nehézségek szinte megoldhatatlan jellegéről a legkisebb települések, az úgynevezett törpefalvak adnak plasztikus képet. A KSH 2020-as és 2023-as adatai alapján mintegy félszáz olyan település létezik, ahol már 50 ember sem él, a legkisebb falvak lakossága pedig a 20 főt sem éri el. A példaként felhozott Tornabarakony vagy Iborfia, ahol a boltok és az iskola bezártak, jól illusztrálják a demográfiai és gazdasági kihívásokat. Ezek a települések szinte teljes egészében a központi költségvetési támogatásoktól függenek, ami megkérdőjelezi a "helyi önkormányzat" valódiságát. Hogyan kormányozza magát az, akinek a legfőbb tevékenysége, hogy kérincsél vagy kilincsel? A szakirodalom is rávilágít, hogy az "önkormányzat" szóhasználat ebben az esetben egy tévképzetet fed, mivel a bevételek hiánya miatt a települések a lakóik jólétét, érdekeit szolgáló ügyek közül semmiben nem képesek önálló döntéseket hozni. Marad a tisztségekért való marakodás. A reformjavaslat erre a finanszírozási függőségre kíván megoldást nyújtani: a látszatautonómia feladására tesz javaslatot a tényleges működőképességért cserébe.
A 3154 vidéki önkormányzat helyett csupán 174-et említhetünk.
2024. január 1-én Magyarországon (Budapest kivételével) 3.154 önkormányzat működött polgármesterrel, képviselő-testülettel. Az önálló és összevont polgármesteri hivatalok száma 1.241 volt. Sok esetben ezek a települések egyszerűen nem érik el a kritikus tömeget, a hivatalok nem tudják hatékonyan ellátni törvényes feladatukat. (Érdekesség, az 5,6 millió lakosú Finnországban ma 306 önálló önkormányzat van.)
A javaslat lényege az, hogy a 2029-es önkormányzati választásoktól kezdődően több település egy közös önkormányzatot alkosson. A jelenlegi 174 járás tűnik a legkézenfekvőbb választásnak az új önkormányzati struktúrához, amelyhez Budapest is csatlakozna. Minden járási önkormányzat élén egy közvetlenül választott főpolgármester állna, aki felelős lenne a járás irányításáért. Emellett a járás területén lévő települések (kivéve a székhelyet) saját polgármestert választanának, aki a helyi ügyek intézésében és a közösség képviseletében játszana fontos szerepet, hasonlóan a "falugazda" funkcióhoz.
Egy ilyen radikális reform, amely megszüntetné a helyi hivatalokat és képviselő-testületeket, óriási politikai és társadalmi ellenállással nézne szembe, különösen a kistelepülések részéről. A helyi identitás, a közösségi kötődés és a közvetlen képviselet (ha illuzórikus is) elvesztése komoly társadalmi feszültségekhez vezethet. A "falugazda" bevezetése egy kísérlet a helyi képviselet valamilyen formájának megőrzésére anélkül, hogy a település megtartaná a teljes önkormányzati feladatgyakorlás végzésére amúgy sem képes apparátust. Ez egy mesterséges, hibrid megoldás, amely a hatékonysági érv mentén feladja az apró önkormányzatok jogi státuszát, de a demokratikus legitimáció megőrzése érdekében valamilyen formában fenntartja a közösséggé szerveződés lehetőségét és a közösség hangját a nagyobb, járási szintű döntéshozatalban. A javaslat tehát implicit módon elismeri a decentralizáció és a helyi közösségek fontosságát, de egy radikálisan eltérő intézményi keretben.
Van alternatíva? - Javaslat egy átfogó választási reformra A választási rendszerünk alapvető pillére a demokráciánknak, de vajon elégségesen tükrözi a társadalom sokszínűségét és igényeit? Az alábbiakban bemutatok egy átfogó reformtervet, amely célja, hogy javítsa a választási folyamatot és erősítse a polgárok részvételét. Először is, fontos lenne bevezetni a arányos képviseletet. Jelenlegi rendszerünk sok esetben nem tükrözi hűen a választók preferenciáit, így a kisebbségi vélemények gyakran háttérbe szorulnak. Az arányos képviselet lehetővé tenné, hogy minden szavazat számítson, és a választási eredmények jobban tükrözzék a társadalom sokféleségét. Másodszor, a választási folyamat átláthatóságának növelése elengedhetetlen. A szavazás során alkalmazott technológiák és módszerek részletes ismertetése, valamint a választási hatóságok függetlenségének biztosítása hozzájárulna a közbizalom erősítéséhez. Az elektronikus szavazás bevezetése mellett fontos a papíralapú nyilvántartás fenntartása is, hogy a választások eredményei könnyen ellenőrizhetők legyenek. Harmadszor, a választási kampányok finanszírozásának átláthatósága kulcsszerepet játszik a reformban. A kampányfinanszírozás szabályozása révén csökkenteni lehetne a politikai pártok közötti egyenlőtlenségeket, és lehetőséget biztosítana a kisebb pártoknak is a versenyre. Végül, a választási reform részeként fontos a politikai kultúra fejlesztése is. Olyan programok bevezetése, amelyek ösztönzik a fiatalokat a politikai részvételre, és a közéleti diskurzusok népszerűsítése segíthetne abban, hogy a polgárok aktívabb szerepet vállaljanak a demokráciában. Összességében egy átfogó választási reform nemcsak a választási rendszerünk hatékonyságát növelné, hanem hozzájárulna a demokratikus értékek erősödéséhez is. Van más választás? Igen, és itt az idő, hogy lépjünk érte!
A képviselő-testületek kizárólag a járások szintjén működnének, létszámuk a helyi lakosság számától függően 24 és 48 fő között változna, míg Budapesten 66 fő lenne a maximális létszám. A testület összetétele úgy alakulna, hogy a tagok legfeljebb felét az egyéni választások során megbízott települési polgármesterek adnák, míg a fennmaradó képviselők pártok és civil szervezetek listáin keresztül kerülnének be. A járások esetében, ha egy adott területen a települések száma meghaladja a képviselők számának felét, akkor a polgármesterek szavazati jogát évente rotálni kellene. Például, ha egy járás 18 kistelepülést számlál, míg a képviselő-testület létszáma 24 fő, akkor évente 12 polgármester rendelkezne szavazati joggal.
A kistérségi/járási főpolgármesteri hivatalt a főjegyző vezeti. A jelenlegi ("települési") jegyzők egy-egy szakterületet irányíthatnak. Fontos az is, hogy a települési hivatalokat ne zárják be automatikusan, azok ügyfélszolgálati irodaként működhetnek, ahol kérvényeket, iratokat lehet benyújtani, illetve, ahol internetkapcsolat is rendelkezésre áll az e-ügyintézéshez. Annak sincs akadálya, hogy a kistérségi összevont ügyosztályok közül néhány a kistérségi központtól eltérő településen működhessen.
A járási főpolgármester a főállású pozícióját töltené be, míg a települési polgármesterek csupán tiszteletdíjra lennének jogosultak. A költségvetési jogkör kizárólag a járás szintjén lenne érvényes, így az egyes települések, mint például Budaörs vagy Százhalombatta, nem rendelkeznének önálló költségvetéssel. Ez a rendszer lehetőséget adna arra, hogy a helyi adók egységesen alakuljanak, és a kiemelkedő iparűzési adóbevételek a járás közös fejlesztéseit szolgálnák. Az előnyök között szerepelne, hogy a fejlesztési projekteket járási szinten optimalizálhatnák, így elkerülve az erőforrások szétaprózódását, és a pályázati források elnyerése is gördülékenyebbé válna. A reform keretében a kormányhivataloktól számos feladatot, például az építési ügyintézést, vissza lehetne adni a megerősített járási önkormányzati hivataloknak, ezáltal erősítve a helyi önkormányzatok szerepét.
Régiók a megyék helyett: új perspektívák felfedezése.
Magyarország területi egységei a NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rendszer keretein belül kerülnek kategorizálásra, ahol a második szinten nyolc tervezési és statisztikai régió található. A megye – vagy ahogyan a modern terminológiában hívják: vármegye – egy olyan történelmi örökség, amely már nem tükrözi a mai valóságot. Ahhoz, hogy egy valódi decentralizációt célzó közigazgatási reform valósuljon meg, a régiókat kell megerősíteni. A javasolt reform keretein belül azonban a történelmi megyei struktúrák jelentős része háttérbe szorul, ami új kihívások elé állítja a tervezést és a helyi önkormányzatok működését.
Amennyiben a mai járások és régiók képesek hatékonyan szervezni az életviszonyokat, biztosítani a helyi közszolgáltatásokat, és fenntartható módon finanszírozni ezeket, továbbá kézzelfogható és mérhető fejlesztéseket valósítani, akkor a meglévő megyei funkciók könnyedén átadhatók a járási és régiós szintnek. Ezáltal a megyék megszűnése nem okozna fájdalmat senkinek (kivéve persze a jelenlegi megyei közgyűlési tagokat). A rendőrség, ügyészség, adóhatóság, egyetemek és más intézmények működtetését régiós szintre kell helyezni, míg a kisebb kórházak, középfokú oktatási intézmények, helyi múzeumok és földhivatalok kezelését bátran rábízhatjuk a járásokra.
A decentralizáció regionális szintű megvalósítása egy izgalmas lehetőséget kínál, amely lehetővé teszi a helyi közösségek számára, hogy nagyobb autonómiával és felelősséggel rendelkezzenek saját ügyeik irányításában. Ez nem csupán a hatalom megosztásáról szól, hanem arról is, hogy a helyi igények és sajátosságok figyelembevételével alakítsuk ki a döntéshozatali folyamatokat. A regionális szintű decentralizáció elősegítheti a gazdasági fejlődést, növelheti a társadalmi részvételt, valamint erősítheti a közösségi összetartást, miközben hatékonyabb és célzottabb megoldásokat kínál a helyi problémákra.
Csak részleges eredményeket érhetnénk el, ha a régiók csupán a megyéktől vennének át feladatokat. Legalább ennyire lényeges a központi bevételek és feladatok decentralizálása is. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi központi adók egy részét közvetlenül a régiók kapnák meg, míg a központi költségvetés csupán a regionális eltérések kiegyenlítésére szolgáló kiegészítő forrásokat biztosítana. Az országos szinten maradna a védelem, a külképviseletek működése, az országos szintű beruházások (mint például autópályák vagy atomerőművek) illetve a nyugdíjak finanszírozása. Minden egyéb a régiók költségvetésébe kerülne. A régiók dönthetnének arról, hogy milyen közlekedési formákat, például a vasutat, autóbuszokat vagy a taxiszolgáltatásokat kívánják támogatni. Az ő felelősségük lenne, hogy miként gazdálkodjanak a szociális segélyekkel vagy indítsanak közmunkaprogramokat. Itt dőlne el az is, hogy az egyetemi oktatás ingyenes vagy térítésköteles legyen. Végre a "fontos ügyek helyben, a helyi közösségek által dőlhetnének el".
Ez a szerkezeti reform természetesen alapvetően megváltoztatná a jelenlegi kormányzati struktúrát is: a minisztériumok döntően jogszabály-előkészítéssel és "politikaalkotással" foglalkoznának és le kellene adniuk mechanikus végrehajtó szerepüket. Döntően a régiók pályáznának Brüsszelben EU-s forrásokért, a kormány és minisztériumai mellett.
A régiók saját, közvetlenül választott közgyűléssel bírnak, amelynek tagjai között automatikusan ott találhatók a járási főpolgármesterek. E közgyűlés feladata, hogy megválassza az elnökét, valamint a régió adminisztratív feladatait ellátó főminisztert is.
Budapest szerepe a régióban és a világban rendkívül sokszínű és jelentős. A magyar főváros nem csupán az ország politikai és gazdasági központja, hanem kulturális és tudományos életének is motorja. A Duna két partján fekvő város lenyűgöző történelme, építészeti csodái és vibráló társadalmi élete miatt vonzza a látogatókat. Budapest híres fürdői, mint a Széchenyi és a Gellért, nem csupán a pihenés színhelyei, hanem a helyi kultúra fontos elemei is, amelyek összekötik a múltat a jelennel. A város gazdasági szerepe is kiemelkedő, hiszen számos multinacionális vállalat központja, valamint innovatív startupok otthona. Budapest a közép-európai gazdasági térség egyik kulcsszereplője, ami új lehetőségeket teremt a helyi lakosság számára. Kulturális szempontból Budapest egy igazi olvasztótégely, ahol a hagyományok és a modernitás találkoznak. Színházai, múzeumai és fesztiváljai gazdagítják a város szellemi életét, és lehetőséget adnak a művészeknek, hogy bemutassák tehetségüket. Összességében Budapest nem csupán Magyarország szíve, hanem a régió egyik legfontosabb városa is, amely folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a változó világhoz.
A főváros, Budapest helyzete különleges szabályozást igényel. Itt ma gyakorlatilag 23+1 kiskirályság működik, amit csak a kerületek jogi státuszának megszüntetésével lehet megreformálni. Minden kerület továbbra is választhatna polgármestert, akinek a legfontosabb feladata a településrész érdekeinek képviselete lenne a budapesti közgyűlésben. Ugyanakkor a kerületekben nem működne polgármesteri hivatal, képviselő-testület, jegyző. Mindezen funkciók az egységes főpolgármesteri hivatalhoz kerülnének. A megüresedő kerületi hivatalokban ügyfélszolgálati irodák, e-pontok működnének, illetve a főpolgármesteri hivatal egyes osztályainak adnának helyet.
A javaslat lényege, hogy szűnjön meg a kerületek-főváros közötti valós vagy vélt ellentét, és a várost mint egységes egészet lehessen működtetni. A jelenlegi kerületi intézmények automatikusan fővárosi kezelésbe kerülnének. Fontos előny a teljes úthálózat és parkolási rend egységes kezelésének lehetősége is.
A jelenlegi helyzetben a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok különböző vagyonkezelő cégeken keresztül végzik gazdálkodásukat, ami duplikációkhoz és konfliktusokhoz vezethet. A vagyonkezelési modellek elemzése a főváros vonatkozásában arra figyelmeztet, hogy ez a kettős struktúra nem csupán jogi kérdéseket vet fel, hanem pénzügyi szempontból is komoly kihívásokat jelent.
Persze! Íme egy egyedibb megfogalmazás az „Előnyök és kockázatok” témában: **Előnyök és Kihívások: A Kétélű Kard** Az élet számos területén találkozunk előnyökkel és kockázatokkal, amelyek szorosan összefonódnak egymással. Az előnyök olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek révén fejlődhetünk, új tapasztalatokat szerezhetünk és sikereket érhetünk el. Ezek lehetnek anyagi javak, szakmai előrelépések vagy akár személyes növekedés. Ezzel szemben a kockázatok olyan tényezők, amelyek veszélyeztethetik a megcélzott előnyök elérését. Ezek a kihívások figyelmet és óvatosságot igényelnek, hiszen a döntéseink következményei gyakran messze túlmutatnak a pillanatnyi helyzeten. Bármilyen úton is indulunk el, fontos, hogy mérlegeljük a potenciális előnyöket és a kockázatokat, hiszen a siker kulcsa a tudatos döntéshozatal és a felelős hozzáállás. Az élet egy folyamatos egyensúlykeresés, ahol minden lépésünk új lehetőségeket és kihívásokat tár elénk.
A javaslat középpontjában a hatékonyság és a méretgazdaságosság fokozása áll, amely a nagyobb önkormányzati egységek létrehozásával válhat valóra. Ezáltal elkerülhetővé válna, hogy a feladatok szétszóródjanak a kis, nem fenntartható hivatalok között. Az erősödő járási és regionális szint sokkal eredményesebb partnerként léphetne fel a központi kormányzattal és az Európai Unióval folytatott együttműködésben. A javaslat emellett makrogazdasági szempontból is jelentőséggel bír. Jelenleg a kis önkormányzatok központi támogatásoktól való túlságos függősége súlyosan terheli a központi költségvetést, ráadásul a források hatékony felhasználásáért a helyi lakosság előtt nem áll fenn felelősség. Egy ilyen reform lehetőséget adna arra, hogy csökkentsük a pazarlást és a helyi, felesleges kiadásokkal járó büszkélkedést (például, hogy minden főtéren gánti kőből készüljön a díszburkolat), ezáltal elősegítve a nemzeti költségvetés fenntarthatóságát. Továbbá, az EU gazdasági irányítási keretrendszere is elismeri a szükséges strukturális reformokat, amelyek politikai legitimitást és potenciális finanszírozási előnyöket is hozhatnak a számunkra.
A javaslat végrehajtása a magyar jogi, politikai és társadalmi környezet figyelembevételével komoly kihívásokkal jár. Az egyik legnagyobb akadályt a látszólagos helyi autonómia elvesztésének félelme jelenti, amely csupán a papíron létezik, és a települési vezetők fejében formálódik. Ez a kistelepülések identitásának gyengüléséhez vezethet, ami különösen aggasztó. A reform drasztikus jellege miatt erős politikai ellenállásra lehet számítani a több mint háromezer polgármester, ezerkétszáz jegyző és körülbelül 20-22 ezer önkormányzati képviselő részéről, akik a hatalmuk és pozíciójuk elvesztését érzik. A javaslat megvalósítása emellett alaptörvény-szintű módosításokat követelne, különös figyelmet fordítva az önkormányzatok alkotmányos státuszára. Elképzelhető, hogy a helyi közösség érdekei fontosabbak lennének a politikai tisztségviselők hatalmánál, akik a nép nevében és a közpénzek kezelésében működnek. A kérdés tehát nem csupán a jogi keretekről szól, hanem arról is, hogy ki képviseli valójában a lakosság igényeit és érdekeit.
