Kerekek, fényképek, hagyományok – Csernátonban a múlt és a jelen különös harmóniában találkozik.

Egy varázslatos nyári délutánon, Csernátonban, valami igazán különleges esemény bontakozott ki: a Haszmann Pál Múzeum udvarán régi autók motorjainak zúgása töltötte be a teret, miközben Jókai Mór arcképe egy művészi alkotás keretein belül mosolygott ránk. A gyerekek vidáman furulyáztak, míg az idősebb generáció tagjai a nemzeti író életéről és a vizuális emlékezet rejtelmeiről folytattak beszélgetést. A múlt nem csupán jelen volt, hanem vibrált, zenélt, beszélt és rajzolt is körülöttünk. Ez volt a Múzeumok Éjszakája Csernátonban, ahol a Retro Autók Találkozója és a Jókai 200 kiállítás lenyűgöző összefonódása teremtett felejthetetlen élményt.

A rendezvény szíve - mint már annyiszor - ezúttal is a Haszmann család köré összpontosult. Dimény Haszmann Orsolya, a múzeum munkatársa kiemelte: itt nem csupán "tárgyakat" állítanak ki, hanem élő történeteket mesélnek el. „Célunk, hogy ez a múzeum egy dinamikus tér legyen, ne csupán egy emlékekkel teli helyszín. A vasak mögött mindig emberek rejtőznek” - tette hozzá.

Ez a gondolat maradéktalanul megvalósult a rendezvényeken: a Retro Mobil Klub autós piknikje tele volt nosztalgiával, ahol a régi motorok - köztük 130 éves csodák is - saját karakterükkel életre keltek. A gyerekek vidáman táncoltak, a fúvószenekar dallamai betöltötték a levegőt, míg a látogatók hol egy veterán motor gyönyörű burkolatát tapintották meg, hol pedig csendesen megálltak a Jókai-emlékkiállítás színes rajzai előtt, elmerülve a múlt emlékeiben.

A kiállítást Székely Géza képzőművész nyitotta meg, aki nem csupán kurátora volt a tárlatnak, hanem szellemi motorja is. A kiállításon 43 művész 50 alkotása szerepelt, mind a Jókai-életmű egy-egy aspektusára reflektálva: portrék, jelenetek, absztrakciók, digitális alkotások - színes és sokrétű vizuális párbeszéd.

"Nem csupán szoborrá akartuk fagyasztani Jókaiját, hanem inkább új színekkel és formákkal akartuk életre kelteni. Nem csupán emlékezni kívánunk rá, hanem újra felfedezni és használni az ő örökségét. Minden egyes generáció újraértelmezi Jókait – ez a művészet lényege is" - hangsúlyozta Székely. A látogatók a "Fekete gyémántok", "Az aranyember" vagy a "Kőszívű ember fiai" motívumait teljesen új, friss interpretációkban tapasztalhatták meg.

A kiállítást követően Kiss Jenő, a Bod Péter Megyei Könyvtár korábbi igazgatója egy rendkívül érdekes előadást tartott Jókai Mór háromszéki kötődéseiről. Rámutatott, hogy az író nem csupán átutazóban járt a vidéken, hanem a Damokos családnak köszönhetően személyes kapcsolatokkal is rendelkezett Csernátonban. Sőt, nemcsak irodalmi tevékenysége, hanem politikai ambíciói is voltak, hiszen Háromszéken választásokon is indult.

"Jókai műveinek olvasása nem csupán nosztalgikus élmény, hanem kulturális kötelesség. Regényei nem csupán romantikus mesék, hanem a közösségi emlékezet, társadalmi problémák és erkölcsi dilemmák tükrei" - emelte ki Kiss. Hangsúlyozta, hogy különösen lényeges lenne a fiatal generáció számára, hogy újra felfedezze ezt az életművet: "Ez nem csupán a régi korok Jókaija – hanem a mai világé is."

Kiss Jenő és dr. Jánó Mihály közösen alkottak egy különleges kiadványt Jókai háromszéki látogatásáról, amely a rendezvény keretein belül került bemutatásra. Ez a kis füzet nem csupán egy információs anyag, hanem igazi emléktárgy is, amely vizuális megjelenésével és szöveges tartalmával egyaránt maradandó élményt nyújt.

A záróelőadásban dr. Jánó Mihály művészettörténész mélyebb rétegeit tárta fel a Jókai-kultusznak. A 19. század végén különleges szerep jutott az alkotók ünneplésének. Jókai írói pályájának 50. évfordulóját például már 1884-ben meg akarták ünnepelni - ám ő maga "hévvel tiltakozott" ez ellen. Az író az 1843-as akadémiai pályaművétől számította indulását, s következetesen kitartott amellett, hogy "még nem jött el az ünneplés ideje."

Az utókor azonban más nézőpontból közelítette meg a kérdést. 1893-ban a Sepsiszentgyörgyi Kaszinó egy impozáns díszalbumot alkotott, amely a Székelyföld gazdag motívumaival lett gazdagítva. "A kaszinó ünnepélyes ülésén született meg a döntés a művészi üdvözlő felirat megalkotásáról, amelyet aztán közszemlére is tettek – ám a helyi lakosság véleménye nem számított, így aztán nem volt lehetőségük arra, hogy kifejezzék, tetszik-e nekik vagy sem." – tette hozzá ironikus éllel Jánó.

Az előadás különlegességét Jánó Mihály különleges megközelítése adta, amikor Jókai illusztrátori munkásságát is bemutatta. A sepsiszentgyörgyi és bálványosi várról készült rajzai igazi kincsek, amelyek dokumentumértékűek. Ahogy azt Jánó hangsúlyozta: "Bár kevéssé ismert, Jókai mesteri szinten rajzolt. A várak ábrázolása nem csupán esztétikai szépséggel bír, hanem jelentős történeti értéket is képvisel."

A megállapítás, amely érdemes a figyelemre: "Jókai volt az első, aki országos szinten reflektorfénybe állította Gábor Áront." Ekkor a székely hős végleg beírta magát a nemzeti emlékezet lapjaira - nem politikai beszédek keretein belül, hanem az irodalom varázsán keresztül.

A rendezvény így egy sokszínű ünneppé nőtte ki magát: a mechanika és a művészet, a múlt emlékei és a jelen vibrálása, a gyerekek vidám zsivaja és az emlékezés csendes pillanatai együtt formálták a csernátoni atmoszférát. Ahogy Haszmann Orsolya megfogalmazta: "Nem csupán szentélyt emelünk, hanem életre keltjük a történeteket."

A látogatók között sokan tanácstalanul álltak, vajon az antik gépek, a falakon függő képek vagy a szavak ereje hatott rájuk a legmélyebben. Talán nem is szükséges ezt kideríteni. Az este varázsát talán az öreg autó adta, amely a kapuban állt, motorháztetején porral írt üzenettel: "Jókai 200". Így vált ez az alkalom emlékké, gesztussá és üzenetté egyaránt. A múzeum kapuja ismét megnyílt – nem a múlt titkai felé, hanem a jelenbe, a közösségünk szívébe.