Műanyagmentes júliust próbáltam ki, és bár nem sikerült tökéletesen, mégis elégedett vagyok az elért eredményekkel.

Emlékszik még valaki a 2010-es évek végére? Arra az időszakra, amikor mindannyian izgatottan vártuk, hogy végre bekövetkezik a régóta várt válság, de az csak nem akart megérkezni? Akkoriban volt elegendő erőforrásunk ahhoz, hogy prémium minőségű vagy ízlésesebben csomagolt termékeket válasszunk, és a legnagyobb dilemmánk az volt, hogyan őrizhetjük meg a világunk épségét, hogy ne tűnjön el a szemünk elől?

Ezeknek az éveknek egyik különleges öröksége a műanyagmentes július, amelynek célja, hogy a nyár egyik legmelegebb és legpihentetőbb hónapjában védjük meg környezetünket a műanyag hulladéktól. Ebben a hónapban elhatározzuk, hogy nem vásárolunk semmiféle egyszer használatos műanyag csomagolásban érkező terméket. Kiiktatjuk az italainkat a PET-palackokból, lemondunk a nejlonszatyrokról, sőt, még a kedvenc snackünkről is lemondunk, ha műanyagba csomagolták. De nem kell búsulni, hiszen ilyenkor a friss dinnyének vagy más ínycsiklandó, műanyagmentes finomságoknak adhatunk teret!

Magyarországon 2019 volt a mozgalom csúcspontja, amikor a HVG munkatársai is felfedezték az alternatív megoldásokat, és elhatározták, hogy megszabadulnak a műanyagoktól az életükből (kis spoiler: az eredmények nem éppen a várt sikert hozták).

Aztán megérkezett a Covid, a távolságtartás és a steril csomagolások időszaka, s hirtelen elfeledkeztünk mindarról, ami eddig fontos volt számunkra. A világjárványt követően azonban egy újabb nehézségbe ütköztünk: a megugró árak tengerébe, ahol a műanyagmentes vásárlás már-már másodlagos kérdéssé vált. Igaz, hogy kevesebb terméket hoztunk haza, de ezt nem a környezetvédelmi szempontok motiválták, hanem sokkal inkább a körülmények kényszere.

Hat évvel később elérkezettnek láttam az időt, hogy újra nekifussak a műanyagmentes júliusnak. Különösebb illúziók nélkül:

tisztában vagyok azzal, hogy ha csak nem termelek meg mindent a 8 négyzetméteres erkélyen, és nincs a kisszobában pár haszonállat, beleértve egy jól tejelő tehenet, a hatodik emeleti lakásban elég nagy kihívás lesz műanyagmentesen élni.

Azt viszont meg tudom nézni, romlott-e a helyzet 2019 óta. Vajon tudatosabban fogyasztunk, vagy rábízzuk magunkat az azóta szigorodó szabályokra? Vajon jó vagy rossz irányba változtatta az életünket a Covid és az inflációs válság? Műanyagmentesebbek lettünk, vagy teszünk az egészre?