Krasznahorkai László Nobel-díjának elnyerése után csupán egyetlen feladatunk maradt: méltóképpen ünnepelni ezt a jelentős eseményt, és elmélyülni a művészetében rejlő gazdagságban.
A várakozások ellenére is meglepő örömhír érkezett, amely mindannyiunk szívét megdobogtatta. Teljesen természetes, hogy az olvasók, bár nem közvetlenül érintettek, mégis a magukénak érzik Krasznahorkai László Nobel-díját. Ez a pillanat nemcsak az ő diadala, hanem egy közös ünnep is, amelyben mi is részesei lehetünk.
Talán egy örökkévalóságba vezető, szívfeszítően szép mondat sem lenne elegendő ahhoz, hogy kifejezze azt a hatalmas örömöt, amely ma átszövi az irodalom iránti szenvedéllyel teli szíveket, különösen azokét, akik Krasznahorkai László varázslatos világának hódolnak. Ez a nap nem csupán egy újabb esemény a naptárban; ez a magyar irodalom ünnepe, egy ragyogó pillanat, amelyben a szavak és a gondolatok egyesülnek, hogy megörökítsenek valami igazán különlegeset.
Hiszen mi már tudjuk, jó ideje tudjuk, hogy a pokol és a menny is Földön van
„Kérlek, tedd különlegessé a szövegedet!” – mondta egy alkalommal a legújabb Nobel-díjas magyar író.
Kis mértékű túlzással bátran állíthatjuk, hogy a rengeteg szenvedés és nehézség, ami bármelyik pillanatban ránk zúdulhat, akár egy lehetséges apokalipszis formájában, a háborúk zűrzavara mellett, most éppen olyan őrület, ami szóra sem érdemes. Mindeközben, mint vad farkasok, készen állunk, hogy egymást felfaljuk a káosz közepette.
Felemelhetjük a fejünket. És az a legjobb, a legszebb az egészben, hogy "ami megtörtént, az nem múlik el nyomtalanul", s a díj hatására ismét széles körben reflektorfénybe kerülhet a magyar irodalom, az olvasás. Az elismerés számtalan új olvasó számára nyit kaput egy különleges, sokszor lesújtó, a maga módján mégis felemelő és méltóságteljes, igaz világba. Krasznahorkai László regényeinek világába.
A felszabadító öröm fénye mellett már csupán egy dolog vár ránk: olvasni. Hiszen nélküle se álmok, se valóság nem létezhet.
A szerző az Index kultúra rovatának szerkesztője.
