Mangán és a jövő: Villanyautók alapanyagai a tenger mélyéből A mangán szerepe a villanyautók világában egyre fontosabbá válik, hiszen ez az alapanyag kulcsszerepet játszik az akkumulátorok teljesítményében. De ami igazán izgalmassá teszi a témát, az a te

A világóceánok mélyén található polimetallikus gumók rengeteg olyan nyersanyagot rejtenek, amelyek elengedhetetlenek az elektromos autók akkumulátorainak előállításához. De vajon megéri-e ezeket a kincseket kiaknázni? - teszi fel a kérdést vendégcikkében Az Autó szaklap.

A nyár kezdetén a Tokiói Egyetem és a Nippon Alapítvány kutatói sajtótájékoztatót hirdettek meg, ahol izgalmas felfedezést osztottak meg a világgal. A hírek szerint a japán Minami-Tori-shima sziget körüli vizekben, 5500 méteres mélységben új mélytengeri mangángumó-lelőhelyet azonosítottak. Ez a bejelentés egy hosszabb kutatási folyamat része, amely során a gazdasági érdekek ütköznek a tudomány által még nem teljesen tisztázott ökológiai kérdésekkel. A mélytengeri gumók kitermelése, amelyek ökölnyi méretűek, már nem tűnik elérhetetlen álomnak. A gumókban nem csupán mangán, hanem kobalt, nikkel és réz is található, arányuk pedig a lelőhelyektől függően változik. A felfedezett mennyiségről eltérő vélemények keringenek, de a legoptimistább becslések szerint is legalább annyi kobalt található az új lelőhelyen, ami elegendő Japán 75 évnyi fogyasztásának fedezésére - számolt be az Az Autó szaklap.

A Nippon Alapítvány arra számít, hogy már jövőre elkezdhetik a kitermelést, de ennek több akadálya is lehet. Az egyik elvi: elképzelhető, hogy a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (International Seabed Authority, ISA) nem ad rá engedélyt. Az 1994-ben alapított szervezet a mélytengeri bányászat legfőbb felügyelője, de még csak víz alatti ásványkitermelésre vonatkozó szabályok kidolgozásánál tartanak. A "mélytengeri bányakódex" a tervek szerint 2025-re készül el teljesen.

A szabályok hiánya ellenére a tengeri bányászat akár már idén megkezdődhet, sőt legalább 29 kutatási engedélyt ki is adtak már a bányászati berendezések tesztelésére. Az engedélyek közül tizenhat a Hawaii és Mexikó között húzódó, 7300 kilométer hosszú Clarion-Clipperton törésvonal polimetallikus gumóinak kitermelésére szól.

A mélytengeri bányászat kérdése ma heves viták kereszttüzében áll, ahol a támogatók és az ellenzők éles ellentétben állnak egymással. A bányászat hívei azt hangoztatják, hogy ez a módszer környezetbarátabb alternatívát kínál a szárazföldi kitermeléshez képest, különösen amikor a villanyautók gyártásához szükséges alapanyagok beszerzéséről van szó. Az erdőirtások elkerülése érdekében a mélytengeri források kiaknázása valóban vonzó opciónak tűnhet. Ezzel szemben a klímakutatók figyelmeztetnek arra, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy pontosan felmérhessük, milyen hatással van a mélytengeri bányászat az óceán biológiai sokféleségére és szénmegkötési kapacitására. Rámutatnak, hogy az alapos értékeléshez évtizedekre lenne szükség, mivel a tengerfenék egy rendkívül sokszínű és összetett ökoszisztéma, amely a világ legnagyobb szén-dioxid-nyelőjeként is működik. Az óceán hatalmas mennyiségű szén-dioxidot köt meg, és a bányászat potenciálisan megzavarhatja ezt a kritikus rendszert. Jelenleg tehát még kérdéses, hogy a mélytengeri bányászat milyen következményekkel járhat a mélytengeri szénkészletek és az óceán ökoszisztémája szempontjából.

Trisha Atwood, a Utah Állami Egyetem professzora rámutatott, hogy amennyiben a bányászat során eltávolított, szénnel telített üledék a tengerfenék közelében marad, a károsodás mértéke és a szénelnyelő kapacitás csökkenésének valószínűsége viszonylag alacsony. Mindazonáltal, még ha ez a szén nem is jut vissza a légkörbe, a bányászati tevékenységek mégis "gyengítik az óceánok azon képességét, hogy több szén-dioxidot képesek legyenek elnyelni". 2014-ben a World Ocean Review (WOR) is elkezdte vizsgálni a gumóbányászat következményeit, és megállapította, hogy az jelentős negatív hatással lenne a tengeri ökoszisztémákra.

Ezek a "gumók úgy hevernek a tengerfenéken, mint a krumpli a földön, szétterítve. A krumpliszedő-gépekhez hasonló berendezésekkel lehetne felszedni őket" - írja a Mining (Bányászat) című magazin. Éppen ezért a WOR szerint "a felszántott területen minden olyan élőlény elpusztul, amelyik nem tud elég gyorsan elmenekülni, beleértve a csigákat, a tengeri uborkákat és a férgeket". Az az óceáni áramlatok a felkavart üledékfelhőt a bányaterületen kívülre sodorhatják, ahol az ismét leülepszik, esetleg érzékeny, mozdulatlan élőlényeket is beborítva, elpusztítva. A katasztrófa lehetőségét növeli a feldolgozó hajókról a tengerbe visszaöntött hulladék-üledék nagy mennyisége is. Ez hatással lehet az algákra, és más felszín-közeli élőlényekre. Ráadásul az műveletek zajosak elűzik a halakat. Egy próbaterületen megfigyelték, hogy még hét évvel a kitermelés után is fajszegényebb volt a tenger, mint előtte.

A bizonytalanságok miatt természetvédelmi csoportok, több száz tudós és néhány szárazföldi kitermelésre alapozó akkumulátorgyártó is moratóriumot követel a mélytengeri bányászatra, a BMW, a Volvo, a Samsung és a Google pedig már 2021 márciusában megígérte, hogy nem vásárol mélytengeri ásványokat. Jennifer Granholm az USA energiaügyi minisztere kijelentette: a Biden-kormányzat azt szeretné, ha a tiszta energia előállításához szükséges ásványi anyagokat "felelős" bányászat révén, "a környezetet tiszteletben tartva" termelnék ki. Ez "fenntarthatósági paradoxon", ahogy Kris Van Nijen, a belga mélytengeri bányászati cég, a Global Sea Mineral Resources ügyvezető igazgatója mondja. "Egyrészt az egész világ azt követeli, hogy foglalkozzunk az éghajlatváltozással, de egyelőre nincs egyetlen olyan megoldás sem, amely nem érinti a biológiai sokféleséget, és tényleg segít az éghajlatváltozás mérséklésében."

A mélytengeri bányászat iránti érdeklődés ugrásszerűen megnőtt, hiszen a szárazföldi ásványi erőforrások kitermelése sok esetben néhány országra korlátozódik, ami torzítja a globális piacot. Például a lítium és a ritkaföldfémek több mint 75%-a kizárólag Ausztráliában, Kínában és Kongóban kerül kiaknázásra. Ezzel szemben a nemzetközi vizek mélyén hatalmas gumók várakoznak, látszólag könnyedén hozzáférhetők. A Clarion-Clipperton zóna, mely körülbelül akkora, mint az Egyesült Államok, olyan gumómezőt rejt, amely becslések szerint hatszor annyi kobaltot és háromszor annyi nikkelt tartalmaz, mint a világ szárazföldi készlete.

A környezetvédők véleménye szerint a bányászat teljes elhagyása lenne az ideális megoldás, helyette az alapanyagok újrahasznosítására kellene fókuszálnunk. Ugyanakkor a Világbank és a Nemzetközi Energiaügynökség jelentései világosan jelzik, hogy az újrahasznosítás jelenleg nem elegendő az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok biztosításához. Az "önfenntartó körfolyamat" elindításához ugyanis még nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiségű akku. A Világbank előrejelzése szerint 2050-re a kobalt és nikkel iránti globális kereslet megközelítőleg ötvenszeresére nőhet, ami sürgető szükségessé teszi az olcsó és gyors ásványi források biztosítását. Az akkumulátor-technológia fejlődése viszont reménykeltő, és elképzelhető, hogy 2050-re már nem lesz olyan mértékben szükség ezekre az anyagokra a villanyautók gyártásához, mint ma. Egyes kutatások azt is hangsúlyozzák, hogy nem feltétlenül éri meg az óceánok mélyéről kitermelni az ásványokat. Francois Mosnier, a Planet Tracker nonprofit szervezet kutatásvezetője és a "Hogyan veszítsünk el 500 milliárd dollárt" című tanulmány vezető szerzője arra figyelmeztet, hogy a kitermelés már a környezeti hatások figyelembevételével is gazdaságtalan. Továbbá, több jelentős nemzetközi bank, mint a Credit Suisse, a Lloyds, a NatWest, a Standard Chartered és az ABN Amro, kizárta a mélytengeri bányászat finanszírozását, ami tovább növeli a bányászattal kapcsolatos kihívásokat.

A döntés tehát még meg sem született arról, hogy elkezdődhet-e a polimetallikus gumók mélytengeri bányászata. Egyedül Norvégiáról hallottuk, hogy még tavaly decemberben parlamenti többséget szerzett ahhoz, hogy a környezetvédők és a halászati csoportok tiltakozása ellenére folytassa a Jeges-tenger fenekén lévő ásványkincs feltárását. Kína is nagy összegeket fektet mélytengeri bányászati technológiáiba, távirányítású tengeralattjárókat, hajókat és szonárral működő letapogató rendszereket fejlesztenek.