Már a neandervölgyiek is felfedezték a fosszíliák rejtélyét, gyűjtögetve a múlt titkait, amelyek a föld mélyéből bukkantak elő.
Az utóbbi évek kutatásai egyre inkább arra utalnak, hogy a neandervölgyiek nem csupán a túlélésért küzdöttek, hanem képesek voltak absztrakt gondolkodásra és spiritualitásra is. Például a Cuave Des-Cubierta barlangból előkerült vadásztrófeák és egy másik spanyol barlangból származó festéknyomok lenyűgöző bizonyítékai ennek a komplex gondolkodásmódnak. Ráadásul nem számít ritkaságnak, ha a kutatók olyan tárgyakat találnak, amelyek látszólag nem rendelkeznek gyakorlati céllal, hanem szimbolikus jelentőséggel bírnak. Ezek a felfedezések új fényt vetnek a neandervölgyiek kulturális életére és szellemi világára.
Mindeddig csupán néhány darab került elő különböző lelőhelyekről, ám a spanyol Prado Vargas barlangban 2021-ben egy teljes gyűjteményre bukkantak. A régészek a korábbi leletekkel együtt az itt felfedezett 15 fosszíliát egy friss tanulmányukban a gyűjtőszenvedély egyik legkorábbi megjelenésének tekintik.
A barlangban 15 kagyló- és csigafosszíliát találtak, amelyek közül csak az egyik volt használati tárgy, a többinek valamilyen más jelentősége lehetett. A gyűjteményben szerepelt egy tüskésbőrű fosszíliája is. A kutatók érvelése szerint ezek a fosszíliák nem természetes úton kerültek a barlangba, hanem a többi használati tárgyhoz hasonlóan a neandervölgyiek szándékosan vitték oda őket, sőt, az is elképzelhető, hogy ahogy vadászni is elindultak, fosszíliagyűjtő utakat is szervezhettek.
A fosszíliák korát és típusát alapul véve valószínűsíthető, hogy a neandervölgyiek nem messziről, hanem a barlang közvetlen közeléből gyűjtötték ezeket az értékes leleteket. Más esetekben előfordult, hogy hosszabb utakat tettek meg különböző tárgyakért, de ezek a fosszíliák valamiért különös jelentőséggel bírtak számukra. Talán a lakóhelyükhöz való érzelmi kötődés motiválta őket, vagy úgy vélték, hogy e kövek valamilyen módon az őseik emlékét őrzik. Hiszen a barlangot hosszú időn át lakták, így a közvetlen környezetükhöz is szoros viszony fűzte őket. Az is lehetséges, hogy egyszerűen csak lenyűgözte őket a kövek különleges formája, és ezért döntöttek úgy, hogy magukkal viszik őket.
Elképzelhető, hogy a közösségen belül vagy akár azon kívül is értékesnek tartották őket, ezért cserélhették őket más javakra. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a közösség összetartozását erősítették különféle okokból. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyűjtögetés vágya az emberi természet része, mely már a legrégebbi időkre visszanyúlik. A barlangok mélyén felfedezett gyermekek csontjai is ezt a tendenciát tükrözik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a gyerekkor természetes velejárója a tárgyak gyűjtögetése, ami a szórakozás és a felfedezés örömét is magában foglalja.
Bár a pontos magyarázat rejtély marad, az kétségtelen, hogy a 15 hasonló őskövület nem véletlenül került a barlang mélyére. Ezek nem mindennapi használati eszközök, és mivel nem csupán egy-két fosszíliáról van szó, valószínű, hogy ez a 46 ezer éves lelet a történelem legősibb gyűjteménye.
