Kertészkedés másodvetéssel: Íme egy válogatás, amelyet júliusban is bátran ültethetsz a kertedbe - Agro Napló.
Számos gyökérzöldség létezik, amelyet nyáron is bátran el lehet ültetni, amennyiben gondoskodunk az öntözésről. Ezek a növények kiváló utódai lehetnek a korábban betakarított zöldborsónak vagy zöldbabnak, hiszen könnyen helyettesíthetik őket a kertünkben. Különösen izgalmas, hogy sok közülük rövid tenyészidővel rendelkezik, így már őszre élvezhetjük a nyáron elvetett termések bountiful hozamát.
Vannak zöldségek, melyeket termésükért vagy levelükért termesztünk, egyeseket pedig a gyökereikért. Itt azonban a végeredmény láthatatlan egy ideig - mert a föld alatt fejlődnek - és csak betakarításkor szembesülünk az eredménnyel. A gyökérzöldségek olyan növényi gyökerek, amelyek zöldségként fogyaszthatóak. Más földalatti szerveket is gyakran - hibásan - gyökérzöldségnek neveznek. Érdekességük, hogy mivel a föld alatt fejlődnek, így nem látjuk őket, csak betakarításkor. És ekkor érhet a meglepetés, hogy túl kicsik vagy túl elágazók, és esetleg emiatt étkezésre sem nagyon alkalmasak.
A zöldségek között, amelyek a föld felszínén fejlődnek, van lehetőségünk beavatkozni a termesztési folyamatba, ha észrevesszük, hogy valami nem stimmel. Ezzel szemben a gyökérzöldségeknél sokszor nem tudjuk megállapítani a problémákat, amíg el nem jön a betakarítás ideje. Ilyenkor pedig óriási csalódás érhet minket, amikor a várva várt termés nem felel meg az elvárásainknak.
Ahhoz, hogy elkerüljük a problémákat, néhány alapvető szabályt érdemes betartani. Ha a gyökérzöldségek túl közel kerülnek egymáshoz, vékonykák maradnak, hiszen nem lesz elegendő helyük a fejlődéshez, és a tápanyagokért is folyamatosan versenyezniük kell. A vékony sárgarépa vagy petrezselyem nem feltétlenül rossz, de a hámozás után alig marad belőlük valami. Ennek elkerülésére érdemes ritkábban vetni őket, vagy alkalmazni a vetőszalagot, amelyen a magok már előre beállított távolságban találhatóak. Egy másik lehetőség a drazsírozott vetőmag használata, ahol a mag körül egy kis drazsé segíti a könnyebb kezelését és a megfelelő távolságban való elvetést. Végül, a klasszikus vetési módszer is szóba jöhet, amely után szükséges a magoncok kiritkítása, hogy elérjük a kívánt térállást.
A gyökérzöldségek akkor lesznek elágazóak, ha nem megfelelő mélységre vetettük őket, és nem eléggé porhanyós a talaj. Ilyenkor a főgyökér elindul lefelé, de ha valami akadályba ütközik, azt vagy kikerüli (ekkor lesz görbe), vagy körbenövi, így lesz elágazó. Az ilyen gyökérzöldségek is használhatók, csak épp a konyhai feldolgozásuk jóval nehézkesebbé válik, és sokkal pazarlóbb, mint egyenesebb társaiké. Ezt megelőzendő jó mélyen ássuk fel a talajt ott, ahol gyökérzöldséget akarunk vetni. Másik lehetőség a bakhátas termesztés, melynél egy magasabb bakhátat alakítunk ki. Mire azt összerakjuk, biztosan laza lesz a talaj benne. Ennek másik előnye, hogy a bakhátak között vagyunk kénytelenek öntözni, árasztással, hiszen a tetejéről lecsorogna a víz. A bakhát így alulról felfelé szívja fel a vizet, tehát a gyökér szépen nyílegyenesen indul lefele a víz forrása felé. Ez ideálisabb, mint a síkvetésnél a felszíni öntözés, hiszen ott fentről ázik át a talaj, és ha ez nem megfelelő mélységig történik, akkor az nem ösztönzi a gyökeret lefelé haladásra.
Bár nem látjuk a gyökeret, hogy az hogyan fejlődik, ám a levélzet állapotából következtethetünk arra. Ha a levelek a fajnak, fajtának megfelelő színűek és dúsak, azaz jó kondícióban van a növény, akkor valószínűleg ez a gyökerére is igaz. Ám ha valamilyen tápanyaghiány, kórokozó vagy kártevő miatt a lombozat károsodik, akkor a gyökér sem lesz kifogástalan minőségű, hiszen a levelek által megtermelt tápanyagok "hizlalják" a gyökeret.
A gyökérzöldségek csoportjába olyan valódi gyökerek tartoznak, mint a karógyökerek és a gumós gyökerek. Fontos megjegyezni, hogy ide nem sorolhatók a gumók, rizómák vagy hagymák. Ezek a gyökérzöldségek a növények tároló-szerveiként funkcionálnak, és azért vastagodnak meg, hogy szénhidrátok formájában energiát halmozzanak fel. A különböző típusú szénhidrátok koncentrációja és arányai jelentős eltéréseket mutathatnak, ami az íz világában is megjelenik. Például a zeller, cékla, sárgarépa, petrezselyem, retek és feketegyökér mind valódi karógyökerekkel rendelkeznek. Ezzel szemben az édesburgonya gyökérzöldség, de gumós gyökérrel bír. Érdekes, hogy a csicsóka és a burgonya módosult szárból származó gumója miatt nem tekinthetők gyökérzöldségeknek botanikai értelemben, még ha a küllemük alapján annak is tűnnek. A hagymák esetében szintén nem számítanak gyökérzöldségeknek, hiszen bár a számunkra fontos részük a föld alatt fejlődik, itt nem a gyökereket fogyasztjuk, hanem a hagymát, amely a gyökérzet helyett a növény felső részéből származik.
A sárgarépa, a petrezselyem, a zeller és a pasztinák egyetlen dologban hasonlítanak egymásra: gyökerük megvastagodott, tápanyagot raktároz, répagyökeret fejleszt - ám a rokonságuk ellenére igen eltérők ezek a fajok egymástól. Ízük is jelentősen különböző. A sárgarépa gyökere karotinban gazdag, többnyire narancssárga és édes. A petrezselyemé hófehér és fűszeres zamatú, a zelleré gumószerű, foltos, a pasztináké pedig krémszínű, vastag és utóbbi kettő igen erős aromájú. A petrezselyem gyökerének - magas illóolajtartalma miatt - igen erős az íze, ezért nyersen kevesen szeretik. Ugyanakkor a magyar konyha legtöbb levesébe jól illik a főtt petrezselyemgyökér. A petrezselyemnek a levele is kiváló zöldfűszer.
A zeller gumója nyersen (salátákba) és párolva (köretnek) is kedvelt, és levele zöldfűszer, zsenge szára pedig szintén fogyasztható magában nyersen, vagy mártogató szószokkal. A pasztinákot kevés kertben ültetik, még piacon is csak elvétve találkozhatunk vele. E gyökérzöldséget napjainkban az élelmiszeripar használja: a forró vizet ízletes levessé változtató leveskockák egyik legfontosabb alapanyaga a pasztinák gyökere. A cékla egészségre gyakorolt jótékony hatásai régóta ismert: húsos gyökerét, levét már az asszírok is fogyasztották, a görögök Delphoiban céklalével áldoztak, Rómában pedig lázcsillapítóként alkalmazták. A konyhában nagyon sokféleképp felhasználható, akár önálló ételek is készülhetnek belőle.
A gyökérzöldségek rendkívül népszerűek és változatosak, ami miatt számos különböző fajtájuk alakult ki. Például a sárgarépának és a céklának léteznek kisebb, gyorsan növő változatai, amelyek különösen ízletesek, ha zsenge állapotban fogyasztjuk őket. A hosszabb tenyészidejű fajták viszont nagyobb gyökereket produkálnak, amelyek remekül tárolhatók, így hosszú hónapokig élvezhetjük őket. Ezek a zöldségek szinte bármilyen vetési sorrendbe könnyedén beilleszthetők. A sárgarépát ősszel, szeptember végén vagy októberben célszerű vetni. A viszonylag alacsony hőmérsékletet is jól tűrő csírák a telet magoncként átvészelik, és tavasszal sokkal korábban kezdenek fejlődni, mint azok, amelyeket februárban vagy márciusban ültettünk el.
Az említett kisméretű, gyorsan érlelő fajták remek választás lehetnek másodnövényként, például retek vagy saláta után. Így olyan növényeket ültethetünk, amelyek gyorsan betakaríthatók, így optimalizálva a terület kihasználtságát. Ezzel a megoldással hatékonyan gazdálkodhatunk a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal.
A céklát hagyományosan áprilisban ültetjük, így őszre gyönyörű, tárolásra is kiváló gyökereink lesznek. Azonban, ha másodnövényként júniusban vagy júliusban vetjük, szintén termést hozhat, bár ezek a gyökerek általában kisebbek a növekedési idő rövidebb volta miatt. Érdemes megemlíteni a gyökérzöldségek színes palettáját is, amely számos változatot kínál. Ezek a különböző színek és formák nemcsak esztétikai szempontból fontosak, hanem a tálaláskor is nagy hatással vannak az étkezési élményre. Javaslom, hogy látogassunk el a bőséges választékkal rendelkező vetőmagboltokba, ahol számos izgalmas fajtát találhatunk – legyenek azok újabb vagy éppen régi, helyi tájfajták.
