Megrendítő hírt kaptunk: elhunyt Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművész, akinek életműve mély nyomot hagyott a hazai kultúrában. Munkássága során nemcsak a színpadon, hanem a táncművészet oktatásában is maradandót alkotott, ins
Hosszan tartó, súlyos betegség után távozott az élők sorából Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes- és Kiváló művész, aki a Magyar Állami Operaház mesterművészeként és örökös tagjaként marad meg emlékeinkben. Táncművészként és balettigazgatóként a magyar kultúra kiemelkedő alakja volt, továbbá a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként és a Magyar Táncművészeti Egyetem korábbi rektoraként is jelentős nyomot hagyott a művészet világában - olvasható a Magyar Táncművészeti Egyetem által kiadott közleményben.
Szakály György 1955. december 15-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődjét, az Állami Balett Intézetet követően lehetőséget kapott, hogy ösztöndíjjal folytassa tanulmányait a világhírű leningrádi Vaganova Balettakadémián. Hazatérése után, 1977-től kezdve a budapesti Állami Operaház kartáncosa lett, majd 1981-től a szóló szerepeket is ő vállalta el. 1982-től már magántáncosként dolgozott az operaházban. 1983-ban az évad legjobb táncosának választották, míg 1985-től a dortmundi, 1988-tól pedig a bonni Opera vendégszólistája, illetve első szólistája volt. Pályafutása alatt számos nemzetközi helyszínen lépett fel, többek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban és Franciaországban is. Tehetségéről 1986-ban a Magyar Televízió készített portréfilmet, amelyben Róna Viktor koreográfiáját mutatták be.
Koreográfusként is számtalan előadás fűződik a nevéhez: A faun halála, a West Side Story, a Dzsungel könyve, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, az Emil és a detektívek és a Három testőr. Aktív táncművészpályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán, és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is.
1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki, és három évig irányította ezt a rangos társulatot. 2003-tól a Magyar Táncművészeti Egyetemen klasszikus balett oktatásába kezdett, és 2008-ban a köztársasági elnök kinevezésével egyetemi tanári címet nyert el. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskola keretein belül működő Táncművészképző Intézetet vezette, majd két év elteltével képzési rektorhelyettesi pozíciót kapott. Ifjabb Nagy Zoltán halálát követően, 2011-ben vállalta el a rektori feladatokat. Vezetői pályázatában kiemelt célként tűzte ki a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberek képzésének világszínvonalra emelését, amelyért az intézmény munkatársaival együtt elkötelezetten dolgozott.
Művészi teljesítményének elismeréseként a korábban említetteken túl 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg, majd 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével gazdagodott.
