Nem a Nap fénye vagy a szél zúgása, hanem a kábelek hálózata állíthat meg bennünket a zöld átmenet útján.

A klímacélok megvalósítása során egy láthatatlan, ámde létfontosságú elem, a nagyfeszültségű kábel is komoly kihívások elé állíthat minket.

Miközben a világ egyre merészebb célokat fogalmaz meg a megújuló energiaforrások és az elektromobilitás terén, egy eddig háttérbe szorult tényező emelkedik ki, mint a jövő sorsának kulcseleme: a nagyfeszültségű kábelek. Claes Westerlind, a dán székhelyű NKT vezérigazgatója hangsúlyozza, hogy ezek a kábelek nem csupán az energiaellátás létfontosságú erei, hanem a zöld átállás legnagyobb kihívásai is egyben.

A tenger mélyén és a szárazföldön hosszú távú energiaátvitelre tervezett kábelek előállítása rendkívül összetett, tőkeigényes és szakértelmet igénylő feladat. Egyetlen HVDC (nagyfeszültségű egyenáramú) kábel képes akár két gigawatt energia továbbítására - ez körülbelül egy teljes atomerőmű teljesítményének felel meg. Ezek a kábelek nem csupán masszívak és páncélozottak, hanem rendkívüli precizitást is megkövetelnek: egy apró porszem vagy egy hajszál is elegendő lehet ahhoz, hogy a rendszer működése összeomoljon.

A kereslet drámaian megugrott, különösen azóta, hogy az offshore szélerőművek és a kontinensek közötti energia-összeköttetések szerepe egyre hangsúlyosabbá vált. A HVDC technológia, amelynek úttörője az NKT volt az 1950-es években, ma már az új kábelprojektek 80-90%-ában jelen van. Ennek ellenére a gyárak kapacitása évek óta előre be van ütemezve, és a bővítési terveket óvatosság és bizalmatlanság övezi.

Új gyár építése akár 1-2 milliárd eurós beruházást is igényel, amit csak akkor vállalnak be a gyártók, ha hosszú távú megrendelések garantálják a megtérülést - nem öt vagy tíz évre, hanem több évtizedre. Ez a fajta előrelátó gondolkodás azonban ritka. Bár vannak országok, ahol előzetes kötelezettségvállalásokkal próbálják feloldani a helyzetet, ez még mindig kivételnek számít.

Az iparág koncentráltsága is gátolja a gyors bővítést: a technológia, a know-how és az infrastruktúra néhány szereplő kezében összpontosul. A geopolitikai feszültségek, különösen Kína technológiai előretörése, további kérdéseket vetnek fel az ellátásbiztonság kapcsán. Európa és az Egyesült Államok egyre inkább felismerik, hogy stratégiai autonómiára van szükség, főként olyan alapinfrastruktúra terén, mint az elektromos hálózat gerince.

A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2040-ig körülbelül 80 millió kilométer új energiahálózat kiépítése válik szükségessé világszerte. Ez a mennyiség megközelíti az elmúlt száz év alatt kiépített összes hálózat hosszának megduplázását, mindössze 15 év leforgása alatt. Ez a feladat elsőre szinte lehetetlennek tűnhet, különösen, ha a kábelszűk keresztmetszetek problémája nem talál megoldásra. A fenntartható jövő tehát nem csupán a nap- és szélenergia hasznosításától függ, hanem attól is, hogy a megfelelő infrastruktúra – azaz a kábelek – biztosítsák az energiát ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.