**Nyári Időutazás: Egy Kaland a Napfényben** Ahogy a nap sugaraival táncolt a víz felszínén, úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy elmerüljek a nyár varázslatos világában. A levegő tele volt az érett gyümölcsök illatával, és a fák lombjai között a madara
Az ember azt hinné, hogy a strand mindig is csak egy törölköző, egy naptej meg egy lángos. Aztán amikor előkerülnek a régi fotók, rájövünk, hogy régen a strandolás sokkal inkább szólt a cipekedésről, a fém termoszokról és arról, hogy a fürdőruhát/gatyát este még a zsinóron szárítottuk a ház mögött, vagy kilógatva a panel ablakán. A nyolcvanas-kilencvenes évek strandélménye és a mai már alig emlékeztet egymásra.
Volt egy időszak, amikor a pokrócot még közösen terítettük ki a családi összejöveteleken, és senki sem furcsállotta, ha az asszony előbányászott egy doboz ízletes rántott húst, egy szalvétába csomagolt sót, és messziről feltűnt, hogy melyik pléden falatoznak a fasírtos zsömléből. Az árnyékot vagy az égre bízta a sors, vagy egy jól megtermett napernyőre, amit a szél mindig úgy döntött, hogy valakinek a lábainál köt ki. Emlékszem, a naptej SPF 6-os volt, inkább olajként hatott, mintsem védőrétegként. Ha leégtél, hát leégtél – ez volt a megszokott. Legfeljebb egy hideg Traubival hűtötted le magad, a felnőttek pedig sörrel, vagy éppen annyi fröccsel, amennyi csak belefért.
Ma már a strandra GPS segítségével érkezünk, a kapu kinyitása egy applikációval történik, és a kabinfoglalás visszaigazolását mobilon kapjuk meg. A gyerekek már nem a gumimatrac fújásával töltenek időt, hanem az AirPods-ot keresik, hogy a legújabb slágereket hallgathassák. A lángos, ha még nem szorította ki a gyros vagy a kézműves hamburger, legalább 2.500 forintba kerül, de cserébe avokádóval is megspékelik, amit a lattéban is felfedezhetünk az ínycsiklandó ízek kedvelői számára. A naptej már digitálisan figyelmeztet, ha lejárt a védelme, és egyes helyeken vízálló powerbankot is bérelhetünk, hogy mindig feltöltve tarthassuk eszközeinket.
Természetesen nem állítjuk, hogy a strandolás élménye rosszabbá vált az idők során. Csak más lett az íze. A régi idők strandolása valami különleges bájt hordozott magában, de a mai kényelem luxusát nehezen cserélnénk vissza a forró betonaljzatra, amelyen bokáig égett a lábunk. Ráadásul most már a kártyás fizetés is elérhető, így nem kell nyakig vizesen apróért sorban állnunk, amit aztán a nyakunkba akasztott pénztárcában zörgettünk a nap végéig.
A kérdés valójában az, hogy mit is keresünk a strandon. Ha nosztalgiázni vágyunk, még mindig akadnak olyan fürdőhelyek, ahol a retró kempingszékek és a meleg palackos üdítők nosztalgikus hangulata vár ránk a parton. Ugyanakkor, ha valaki inkább a klímás wellness élményét részesíti előnyben, azt sem lehet elítélni. A víz végül is mindig frissítő hatású, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Traubi, a sör és a fröccs még mindig megtalálható a kínálatban.
