"Valahol mélyen a szívemben ott lakozik a tüske" – Jákob Zoltán kitartóan kutatja a szerelem igazi esszenciáját.
Valószínűleg sokan azt képzelik, hogy Jákob Zoli élete egy tündérmese, és a párkeresés számára gyerekjáték. Azonban a valóság messze áll ettől. A milliárdos szépségipari mogul, aki a TV2 népszerű párkereső reality-jének végén átadta az utolsó rózsát választottjának, sajnos nem találta meg a boldogságot, és a románcukból nem bontakozott ki semmi tartós. Zoli azóta is egyedülálló, és úgy tűnik, hogy a szerelem továbbra is várat magára.
Úgy tűnik, egy cseppnyi kétség sem szorult belé, hiszen eltökélten keresi az igaz szerelmet, és nem hajlandó feladni a reményt, hogy egyszer rátalál a számára legmegfelelőbb társra.
Nem engedem, hogy a kétségek eluralkodjanak rajtam, és kitartóan hiszek abban, hogy a jövőben találkozni fogok azzal a különleges nővel, aki számomra a tökéletes társ lehet. A legnagyobb harc azonban talán mégis az, amit önmagammal vívok.
Ezért fordulhat elő, hogy mostanában gyakran észreveszem magamon, hogy egyfajta, pozitív értelemben vett irigységgel figyelem azokat a párokat, akiknek sikerült megtalálniuk a boldogságukat.
Jákob Zoli a Borsnak kifejtette, hogy számára ideális lenne, ha mindenki megpróbálná elengedni azt a megváltoztathatatlan tényt, hogy ő egy tehetős ember. Szerinte a szerelemben nem szabadna, hogy a pénz játsszon központi szerepet. Tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a gazdagság önmagában nem teszi vonzóvá az embert. Nem tagadja, hogy a vagyona is lehet vonzó tényező, de nem zavarja, ha valaki ezt említi. Mint tehetős férfi, őszintén örül, ha a leendő párja igényli az anyagi biztonságot, legyen szó luxus utazásokról vagy elegáns ruhákról. Számára az a legfontosabb, hogy a partnerét ne csupán a pénze miatt értékelje, hanem más értelemben is stabil támaszként tekintsen rá.
Nincs is olyan nagy probléma abban, ha az emberek, akik mellettem elhaladnak, azt hiszik, hogy az a személy, akivel együtt vagyok, csupán a pénzem vonzereje miatt van velem. A gond igazából akkor kezdődik, amikor én is így kezdem érezni. Ez az általános előítélet nemcsak engem érint, hanem azokat a párokat is, ahol az egyik fél idősebb a másiknál. Az emberek általában nem látják a másik fél anyagi helyzetét, mint ahogy az én pénztárcámra látnak, de a pletykák és a suttogások a hátuk mögött így is megjelennek, és ezt biztosan érzékelik is. Ezzel a mentalitással meg kell tanulni együtt élni, de jó hír, hogy ez elsajátítható. Az ítélkezés folyamatosan jelen van, de én már egy ideje távol tartom magam tőle, és remélem, hogy eljön az a nap, amikor senkinek sem kell többé kilépnie ebből a bűvkörből. Tudom, hogy ez talán utópisztikus gondolat, de...
"Ennek ellenére ott motoszkál bennem a tüske, amikor azzal az emberrel ismerkedem, akinek a külseje nagyon távol áll az elképzeléseimtől. A fülemben zúg az a bizonyos bogár, ami akár akkor is képes kétségeket ébreszteni, ha valójában semmi okom nincs rá, hogy hallgassak rá. Ez egyfajta béklyó, amit a társadalmi normák ragasztanak ránk és mindenki másra is. Férfiként, a természetünkből adódóan ott munkál bennünk az a gondolat, hogy bármikor érkezhet egy 'dominánsabb egyed', aki..." - tette hozzá.
