Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Bezzeg régen" témájáról, amely Pozsonyi Ádám stílusát idézi meg, de saját szavakkal és kifejezésekkel: --- **Régen minden más volt** Emlékszem azokra az időkre, amikor a világ még nem pörgött ennyire gyorsan. A
A cikk emailben való megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el: https://demokrata.hu/velemeny/bezzeg-regen-950782/
Mindenütt találkozom vele. Nem azért, mert kifejezetten keresném, hanem mert az internet varázslatos világának áramlásában egyszerűen elém kerül. Az embereknek manapság fontos, hogy megosszanak valamit a világgal, hogy kifejezzék magukat. Posztolják az élményeiket, kommentálják a híreket, megosztják a gondolataikat, és néha még panaszkodnak is. Ez a jelenség a mai korszellem szerves része lett.
Egyes esztéták úgy vélik, hogy a kor hangulata az a tartalom, amely a különböző korstílusok formáiban nyilvánul meg. Ez nem ugyanaz, mint a mindig változó életérzés, és nem is csupán a "korszellem" megnyilvánulása, ahogy a szellemtörténet tanítja. Inkább a társadalmi élet egyes általános jelenségeinek, mint például az urbanizációnak, sajátos visszatükröződése. Az átlagember viszont sokszor egyszerűen annyit mond: "Bezzeg régen!"
A mai ember nem bírja. Régen még bírta. Felkelt, fogta a kapát-kaszát, kútra ment vízért, lovagolt, kardot emelgetett meg a petrencés rudat, mint Toldi Miklós, aki régen volt és jobb volt.
„Hol bírná ezt a mai ember?” – sóhajt fel Szabóné a Facebookon, majd határozottan megnyomja a küldés gombot, miközben a képernyőn megjelenő betűk között keresi a válaszokat.
Ki mit bír? Mi számít terhelésnek? Ezt a kérdést most nézzük meg közelebbről. Búzási Márk, a hivatali ügyintéző, valószínűleg nem tudná megemelni a petrencés rudat, és a csirke nyakának levágása sem lenne az ő asztala, de vajon mennyire állná meg a helyét egy régi parasztember a hivatali ügyintézés stresszes világában, az irodai fejlesztések zűrzavarában vagy éppen azok hiányában? Vegyük például Sam Hawkinsot, a híres prérivadászt, aki egyetlen lövéssel leteríti a prérifarkast. Hogyan boldogulna ő az A38-as igazolvány beszerzésével a minisztériumban? Vajon elviselné-e a kormányablakban eltöltött háromórás várakozást, hiszen éppen lejárt a személyigazolványa? Az élet különböző terhei mindannyiunkat próbára tesznek, legyen szó falusi életformáról vagy városi hivatali ügyintézésről.
Sokan úgy érzik, hogy az Ügyfélkapu Pluszba való belépés már önmagában is igénybe veszi az idegeiket, és talán azt mondanák: "Na, inkább emelgetném a petrencés rudat!" Elég volt a végtelen e-mailekből és telefonhívásokból, amiket tőlem várnak. Hagyjatok inkább súlyt emelni, de ezt a kör-emailt nem fogom átírni – főleg, hogy megérkezett a DHL-futár, csenget, én meg még vissza kell hívnom azt a vidéki kórházigazgatót, hogy küldje vissza a szerződés aláírt másolatát.
