Pünkösdi sortánc Gútán – KÉPEKKEL | ma7.sk A pünkösdi ünnepségek varázslatos hangulatban teltek el Gútán, ahol a hagyományos sortánc színes programjának adott otthont a város. A rendezvény során a helyiek és látogatók együtt ünnepeltek, miközben a hagyom
A szombati vámkerékfa állításon a fiú táncosok kiválasztották a megfelelő lombot ezt erősítették rá az elkészített fatörzsre, és rákerült a feldíszített vámkerék is.
A sortáncjárás, amely a 19. század öröksége, a 20. század elején még virágzó hagyomány volt számos településen. Azonban a II. világháború és a jogfosztottság évtizedeiben ez a népszokás háttérbe szorult, és nem szervezték meg rendszeresen. Az 1950-es évektől a Csemadok újból életre hívta ezt a hagyományt, de a vámkerék állításának szokása sajnos "elfelejtődött". Csak az 1990-es évek végén kezdtek el újra vámkereket állítani, köszönhetően a helyi fiatalok lelkesedésének és a helyi néprajzkutatók erőfeszítéseinek.
A sortáncjárás, mint a folklór egyik élő hagyományának megnyilvánulása, a Csemadok szervezésében valósult meg, amikor a Kikelet tánccsoport tagjai június 8-án a Pósfa zenekar és a Sajó Banda kíséretében bejárták a város utcáit. Gútán ez az esemény nem csupán a jelenkor, hanem a múltban is a tavaszi időszak legnagyobb vonzerejét élvezte, hiszen a pünkösdi sortáncjárás és a vámkerék felállítása mindig is különleges ünnep volt. A fiatal táncosok népviseletbe öltözve, a templomból kiindulva, Alvég és Puruk városrészeket is érintve, egy varázslatos táncba kezdenek, megjelenítve a hagyományok iránti tiszteletüket és közösségi szellemüket.
Az egyes állomásokon egy legény szól a jelenlévőkhöz, és engedélyt kér a táncra, a lányok és fiúk a vendéglátókat is megtáncoltatják. Idén 13 helyszínen táncoltak párok. A sortáncnak tehát közösségépítő ereje is van, állomásonként sokan várják a szervezőkön kívül is a táncosokat, és mivel rengeteg gútai táncolta már, jó barátságok, kellemes emlékek fűződnek hozzá.
A Kárpát-medencében, ahogy Európa számos országában a pünkösdi szokásokban keverednek a keresztény és az ősi pogány, ókori elemek. A népszokásokban leginkább a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése van túlsúlyban. A pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, húsvét utáni 50. nap.
A pünkösdi sortáncjárás kezdetben szoros kapcsolatban állt a párválasztással, hiszen csak hajadon lányok vehettek részt rajta. Ez a hagyomány nem csupán szórakozást jelentett, hanem lehetőséget is teremtett a fiatal nők számára, hogy megmutassák magukat, és talán megtalálják a jövendőbeli párjukat.
A sortáncjárás történetét kutatva találtunk egy 1976-os gyűjtést, amelyek a Csemadok Központi Bizottsága Néprajzi Albizottságának tagjai gyűjtöttek. Ebben Füri Ernő ismertette a sortáncjárást, többek közt arra is kitért, honnét ered a neve, milyen táncokat jártak és milyen szokások kapcsolódtak még hozzá.
A csoportok párosával, egymás után helyezkednek el, kisújjukat összefonják. Rendes lépésekkel, a zene ütemére lépkednek. Néhány lépés elteltével az első pár nekilát a forgásnak: a fiú felemeli a jobb karját, és alatta egyszerűen megforgatja a lányt. Ezt követően azonnal követi őket a második, majd a harmadik pár, és így tovább.
Így haladnak állandóan forogva az első házhoz, ahol már várják őket, mert egy lovas küldönc előre bejelenti a sortáncosok érkezését. Ez a lovas küldönc egy feldíszített vőfélybotot tart a kezében. A háznál kis köszöntőt mond az első legény. Utána megkínálják őket borral. Az első legény zsebébe pénzt dugnak. Ezután az első pár legénye felkéri a háziasszonyt a legénynek a párja meg a házigazdát. Mindenki táncra perdül. Kétlépéses csárdást járnak, közben forognak is. Két-három percig tart ez a tánc. Utána megint sorba állnak és mennek a következő házhoz."
