Rémületbe ejtő, mennyire aktuális ez a film – vallják az "Emma és a halálfejes lepke" alkotói.
A magyar nézőpontból készült film, amely a szlovák történelem legtragikusabb időszakát, a Tiso-féle állam korszakát és a kitelepítések borzalmait dolgozza fel, már önmagában is figyelemre méltó filmtörténeti teljesítmény. Ezen túlmenően az alkotás üzenete a mai közönség számára is rendkívül releváns. Borbély Alexandra főszereplésével készült "Emma és a halálfejes lepke" című film a második világháború befejezésének évfordulóján debütál a televíziókban, ezzel újabb fontos párbeszédet indítva a múlt feldolgozásáról és annak hatásairól.
Az "Emma és a halálfejes lepke" című műben egy utolsó, megragadó pillantást vethetünk Pozsony és környékének vallási, nemzetiségi és nyelvi sokszínűségére. Marika (Borbély Alexandra), a zsidó kisfiút bújtató nő, Pozsonypüspökijében él, ahol a Hlinka-gárda katonáinak csizmái és a "Na stráž!" kiáltásai visszhangoznak az utcákon. A gárdisták folyamatosan házkutatásokat végeznek, s közben az a gyanú lebeg a levegőben, hogy a helybéliek titokban zsidókat rejtegetnek. Ily módon Marika, aki gyermektelen, a figyelem kereszttüzébe kerül, és mindent elkövet, hogy megóvja titkát a kíváncsi szemektől.
A film, amely 12 jelölést kapott a Szlovák Televíziós és Filmakadémia Slnko v sieti díjára, május 8-án debütál a televíziós képernyőkön, a fasizmus feletti győzelem napja és a második világháború befejezésének 80. évfordulója alkalmából. A premier alkalmából egy különleges filmvetítést tartottak, ahol Gyenge Veroni slammer beszélgetett a férfi főszereplőt játszó Milan Ondríkkal, Iveta Grófová rendezővel és Zuzana Mistríková producerrel. A diskurzus során felmerültek azok a kérdések, amelyek megmutatják, miért is releváns és fontos a film a mai nézők számára.
A rendező alapos levéltári kutatásokat folytatott, hogy felfedezze, miként élték meg a pozsonypüspöki lakosok ezt a nehéz időszakot. A film minden egyes részletével hűen tükrözi a történelmi háttér autentikus rekonstrukcióját. A történet kezdete előtt a térség lakói alig találkoztak német katonákkal, ám a propaganda hatására a félelem és a gyanakvás már elérte őket. "A propaganda eljutott az emberekhez" - mondta Grófová, "és egy szinte elképzelt ellenség ellen irányult. Az igazi ellenség az emberek gondolataiban élt." Grófovát ez a helyzet emlékezteti a jelenlegi eseményekre: "A kérdés az, hogy megengedjük-e, hogy a gyűlölet félrevezessen bennünket" - figyelmeztetett.
