Árkokon és bokrok között, a Horizont vonalán – felfedeztük az új, kerékpáros Kéktúrát!

Ha az utóbbi időben valaki barangolt a Börzsöny és a Bakony közötti varázslatos erdőségekben, könnyen észlelhette az új turistajelzést, amely egy narancssárga napot formáz a horizont fölött – vagy ahogy néhány kerékpáros értelmezte: egy bukósisakot. Ez a jelzés azt hirdeti, hogy 2026-ig egy új, az országot átszelő kerékpáros túraútvonalat alakítanak ki. Másfél millió lépés vagy pedálfordulat – mindegy. Az útvonal végigjárása igazi felfedezői kaland, és olyan élményt nyújt, mintha egy Magyarországról szóló ismeretterjesztő sorozatot néznénk. Chripkó Lili fotóriportja a Horizont eddig elkészült szakaszáról mesél.

Az őszi fény olyan, mint egy macska, titokzatos és kiszámíthatatlan. Ha kinyitod az ajtót, mintha elbújna, de ha csukva marad, azonnal odakint nyávog. Vérteskozma egyik oldalán állok, ahol csupán két irány létezik: a templom előtt és mögött. Vágyom arra a fényre, ami akkor ölelt körül, amikor megálltam, de már eltűnt, mire megérkeztem a biciklimről, és türelmesen előkészítettem a fényképezőgépet. A kezemben a masina, de a fény még mindig nem érkezik. Olyan, mint egy macska, akit sosem lehet teljesen megérteni.

Nézelődöm, tehát egy utca a világmindenség, se több, se kevesebb. Ezen az egyetlen úton mégis már ötször álltam meg. Először egy kutyánál, aki egy helyes kis mudi volt, piros muskátlikkal körülvett lopótökös ház őrzője. Aztán a temetőnél pihentem meg, ahol a sírokon az elnagyolt Jézusból a moha már puha, szinte élő figurát hímzett. Később megálltam a napraforgók előtt is, és azon tűnődtem, vajon mit mondana a pannon Van Gogh, ha látná, hogy itt nem varjak, hanem spalettába vágott szívek zsongnak a virágok között. Az egész helyzet valahogy magyar, mégis más, hiszen sváb gyökerei érződnek.

Ekkor lépett be a színre a spaletta tulajdonosa, aki egy elegáns Teslával érkezett. Én meg csak álltam ott, kissé zavarban, hiszen végül is az ő területét fényképezem. Nem akartam, hogy meglepje a dolog, így elébe mentem a kérdéseinek: elmondtam neki, hogy egy hosszú biciklis túraútvonalat dokumentálok, amely az egész országot átszeli, és hogy a Horizont különleges állomásait örökítem meg, köztük az ő gyönyörű napraforgóit is. Azt mondta, ez a legjobb munka, amiről valaha hallott, és egyetértettünk ebben.

Aztán megálltam a templomnál a gesztenyék alatt. Azok mindig előbb fáradnak el a nyártól, mint én. Volt ott kút is, töltöttem a kulacsomba, most meg itt vagyok a kanyarban a macskafényt várva, de ő nem jön, csak egy férfi. Lassan ballag végig az utcán, botja van, meg bőrgatyája. Köszönök, ő meg németül köszön vissza, aztán angolul folytatja. Kölcsönösen érdeklődünk, ki mit csinál, végül elég hosszan beszélgetünk az élet fontos kérdéseiről: vadászatról, erdőről, lovakról, szegénységről, kormányokról, történelemről, kolbászról, miegymásról. Aztán elkezd kicsit udvarolni. Búcsút intek. Vár vissza kávéra - nagyon sok helyen várnak már vissza kávéra.

Én meg nagyon szeretek találkozni. Megyek télen, megyek nyáron, mindegy nekem, csak ha van szabadidőm, ne kelljen otthon ülni.

„Nem furcsa egyedül útra kelni?” - kérdezik tőlem sokan. De valójában, ha saját magadban bízva vágsz neki az útnak, sokkal mélyebben élheted meg a pillanatokat.

Miközben ezen elmélkedem, egy tölgyerdőn suhanok át. A fény az előbb végül nem jött elő, most viszont itt van, de nem ugrom be, nem állok meg, mert úgyis elbújik. Nincs sár, pedig rekordmennyiségű eső esett az elmúlt napokban. Szerencsém van, vagy itt jó mindig az út, nem tudom, majd megírják a Horizont felhasználói.

Ahogy elmerengek a gondolatok tengerében, egy újabb falucska varázslatos világába csöppenek. A falu utcáin haladva, a bal oldalon, a harmadik ház különös vonzerővel bír, és azonnal magára vonja a tekintetem.

Egy tábla áll a ház előtt, rajta a felirat: "Itt lakik a kőhányáspusztai remete, a Feri." De a kerítés másik oldalán egy kutya, aki láthatóan nem ismeri a szelídebb szófordulatokat, hevesen tiltakozik: "Itt nem lakik semmiféle Feri, tessék továbbállni!" – mondja, miközben göndör bundáját rázza és dühösen ugat. Én azonban nem hagyom magam, és megkérem ezt a világ legmegbízhatatlanabb házőrzőjét, hogy húzza be azt a helyes, rojtos kis kutyaseggét, és menjen be szólni a gazdájának, mert velem beszélni érdemes lenne.

Eljön majd a pillanat, amikor Feri is megjelenik, és a cégére valóban tükrözi az igazságot: az a benyomásunk, hogy igazi remeteként él. Az, amiről beszélgetünk, ezt egyértelműen alátámasztja.

Üdvözlöm! Észrevettem, hogy a tájház nyitvatartása -30 és +40 fok között van megjelölve. Kíváncsi vagyok, hogy ez a hőmérsékleti tartomány milyen napszakokra vonatkozik?

Az év minden napján várunk titeket, és amikor éppen itthon tartózkodom, örömmel nyitok ajtót, ha meghallom a csengőt, vagy ha Vacak, a kutyusom, jelez. De ha azt írnám ki, hogy 0-24, könnyen azt gondolhatnák, hogy itt egy kis szórakozóhely üzemel!

- Ez könnyen lehet. Mondjuk, ahogy a falakra nézek, talán mégsem. Meg ugye itt a Vacak is. Nem ismertem ezt a tájházat, de ajánlanám az erre járó kerékpárosoknak, mint érdekességet, pláne, hogy büfé is van. Hogy nőtt ki egy ilyen gyönyörűség a földből?

- Elhatároztam, hogy összegyűjtöm a sváb szerszámokat és eszközöket, és hamarosan annyira sok lett belőlük, hogy már nem fért el a lakásban. Így hát egy új házra volt szükségem, hogy méltó helyet biztosítsak a gyűjteményemnek. Tehát a ház a gyűjteményem születésének következménye lett, nem pedig az előtörténete.

- Épp most érkeztem Vérteskozmáról, ahol a sváb házak csodás felújításon estek át, és igazán lenyűgöző látványt nyújtanak.

- Igen, de számomra az nem vonzó, hiszen a világváros ehhez mérten egészen más dimenziót képvisel.

Sorolhatnám az egész útvonalról az ehhez hasonló történeteimet, de egy könyv nem lenne elég rájuk. Főleg, hogy azt akartam elmesélni, mi is ez a Horizont.

Már említettem, hogy létezik egy olyan kerékpáros túraútvonal, amely az országot keresztül-kasul behálózza, hasonlóan a "Kéktúrához". Ennek megfelelően a két dolog kapcsolata olyan, mint a Kék túra és a családi biciklizés viszonya: ég és föld. A Horizont kapcsán tehát érdemes az elején tisztázni két lényeges dolgot: egy jó hírt és egy rossz hírt, de valójában mindkettő jó hír.

Ennél pedig nem történhetett volna jobb dolog vele.

Hiába készül el valami a legjobb szándékkal, ha a fejlesztés során a tervezésbe nem vonják be azokat, akiknek a gyakorlati tapasztalata meghaladja a tervezőasztal mellett állók ismereteit, akkor a végeredmény súlyos kudarc lesz.

Egyelőre "béta-üzemnél" tart a projekt, és egy 350 km hosszúságú, a Börzsönytől a Vértesig nyúló részét jelölték ki. A fejlesztést, a további szakaszok pontos kijelölését a további területi engedélyek megszerzése és az egyeztetések után folytatják.

De térjünk vissza kicsit a tézis másik felére: a Horizont kerékpárosoknak készült. Nincsen ezzel semmi baj, mert bárkiből lehet kerékpáros (higgyetek nekem, tudom mit beszélek). Viszont tisztelni kell ezt a sportot, annak szabályait, követelményeit és etikettjét - mint ahogy minden sportágét.

Nem a tervezők a hülyék, nem a bringa a szar, nem a hegyoldal meredek, ha nem tudsz felmenni - neked kell többet edzened.

Ezt pedig az ember azonnal megtapasztalja, ha az útvonal jelenlegi kezdőpontjából, Nagyorosziból indul neki a túrának... Gyakorlatilag rázóköveken és egy kátyúmezőn át halad az út az első néhány kilométeren, és amikor már elveszettnek tűnne minden remény, hogy ez egy jó szórakozás lesz, akkor végre egy forgalom elől elzárt, jó minőségű aszfaltra ér, és szépen, fokozatosan betekereg a Börzsöny gyönyörű erdeibe.

Az applikáció valódi kincseket rejt, hiszen különleges látványosságokat ajánl, amelyek az útvonal közelében találhatók. Az, hogy ki hogyan közelíti meg ezeket a helyszíneket, már teljes mértékben a felhasználóra van bízva, amennyiben azok felkeltik az érdeklődésüket. Hivatalosan csak a kerékpározásra kijelölt túraúton lehet maradni a nyeregben, így sok esetben előfordulhat, hogy a látnivalókhoz bringát tolva kell eljutni. Én személy szerint mindet felfedeztem az ajánlottak közül, nem kímélve sem a combizmaimat, sem a szívemet, és bátran mondhatom, hogy minden egyes helyszín megérte a fáradalmakat. Azok a látványosságok, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, valószínűleg azért maradtak el, mert nem voltam elég ínycsiklandó felfedező.

Biztos lesznek értetlenkedő hozzászólások, hogy bizonyos pontokat hogyan hagyhat ki az útvonal. Ennek okát már említettem: a Kéktúrával ellentétben, ami gyalogosan elviheti a túrázót minden barlanghoz, romhoz, kilátóponthoz, a Horizontnak olyan útvonalakon kellett haladnia, amely jogilag alkalmas arra, hogy ott biciklis túraútvonalat jelöljenek ki, vagyis legalább egy nyomtávnyi szélességű.

Ezen a módon számos olyan kevésbé ismert, titkos, "méltatlanul elfeledett" látnivaló került a válogatásba, amelyek még a tapasztalt túrázók számára is igazi gyöngyszemnek számíthatnak.

Nagy kedvenceim közé tartoznak a Pálos romok, melyek a gondosan karbantartott oltárkáikkal magukba zárják a történelem leheletét. Különösen vonzóak számomra azok a bambulópontok, ahol az ember lelassíthat, és egy mély sóhajjal hajthatja el a városban felgyülemlett, ám a természet ölelésében már jelentéktelenné vált bánatát. Itt, a csodás kilátásban elmerülve, a szél halkan elviszi mindazt, ami a mindennapokban még fontosnak tűnt.

Ezek általában nem hivatalos kilátók, nem épített struktúrák, hanem inkább olyan természetes ponthoz köthető jelölések, amelyek mellett túrázók pihennek meg, uzsonnáznak, vagy éppen a kölni illatú túracsoportokkal találkoznak. Ilyen megjelölések például:

De a szocioriporteri érdeklődésemnek akadtak még ennél is szívhez szólóbb látnivalói, különösen azok a helyek, ahol az idő mintha megállt volna, vagy éppen ellenkezőleg, furcsa irányt vett. A tatai Fényes fürdő és kemping varázsa például páratlan élményt nyújtott számomra: egyszerre éreztem magam egy tizenkilencedik századi realista regény gyógyító fürdővárosában, egy romantikus Kabos Gyula-film nosztalgikus jeleneteiben, és sörrel a kezemben egy Üvegtigris-jelenet pikáns humorában.

Ezeken a helyeken a portásokkal és recepciósokkal való találkozás mindig különleges élményt nyújtott. Például a vértesszőlősi Előember Telepen három idős hölgy vigyázott a helyre, mindössze egy másfél négyzetméteres kabinban. Tele voltak ötletekkel arról, hova lenne érdemes új bicikliutat "telepíteni".

A pusztamaróti romok közelében a Sólyomszem büfé tulajdonosával folytatott beszélgetésünk során számos értékes gondolatot osztottunk meg egymással. Ezt a tapasztalatot röviden úgy foglalhatnám össze, hogy a kiszolgálás – és általában véve a szolgáltatások – azoknak járnak, akik udvariasan kérik. Ez a megközelítés pedig végső soron teljesen indokolt.

Sokan valószínűleg úgy vélik, hogy még számos csodás helyszín felfedezésére lenne lehetőség, és a választás néha véletlenszerűnek tűnhet. Számomra azonban a projektet irányító csapat ízlésének és tapasztalatának lenyomata. Terepbiciklis szemszögből nézve tudom, hogy a "klasszikus" helyszínekhez az ember előbb-utóbb eljut, függetlenül a Horizonttól. A Prédikálószék, a Csergezán-kilátó vagy a Nagy-Hideg-hegy mind olyan célpontok, amelyekhez könnyen el lehet találni. Azonban az Oroszlány környékén megbújó, kevésbé ismert bányatavakra már nem igaz ez a kijelentés. A Vértesi Asszonyok Éléskamrája – ami valójában egy becsületkasszás spájz a borospincék szomszédságában – valószínűleg még kevesebbeket vonz, pedig igazi kincs rejtőzik benne.

A jelenlegi Horizont-útvonal ezért szerintem jó azoknak, akik bár szoktak maguknak is tervezni túrákat, de néha vágynak egy kis inspirációra. Hasznos azoknak is, akik ismernek bizonyos pontokat (akár gyalogtúrás élményeikből), de nem tudják, biciklivel hogyan érdemes azokat összekötni.

Ez a megoldás különösen hasznos lehet azok számára, akik hosszabb, természet közeli túrákra készülnek, de nem tudják, hol érdemes megállniuk. Az applikáció valódi kincset ér, hiszen minden egyes hangulatos, titkos bivak- és pihenőhelyet feltérképez, amelyek valóban életképesek – elkerülve a romos padokat és a szeméttel elárasztott tűzrakókat. Ezekre az ajánlásokra bátran támaszkodhatunk, hiszen garantáltan kellemes és kényelmes pihenési lehetőségeket kínálnak.

Egyben teljesíteni a túrát - akár csak ezt a jelenleg ismert részét - hatalmas élmény. Aki nem olyan bevállalós, hogy sátorban vagy függőágyban aludjon kint, az találhat magának szállást is az útba eső településeken.

A szakaszok elrendezését mindenképpen ki kell emelnem. A távok jól megválasztottak, a szintemelkedések mértéke is éppen megfelelő, így a túra nem válik megterhelővé. Ráadásul a látnivalók mennyisége is kellemesen változatos, ami színesíti az élményt.

Tehát, aki eddig csupán a Velencei- vagy a Tisza-tavat járta körbe, esetleg Budapesttől Vácig kerékpározott, majd visszafordult, annak alaposan érdemes megfontolnia a horizontozást. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy belevág, azt olyan élményhez tudnám hasonlítani, mint amikor valaki egy könnyed kirándulás után a Normafánál a Kéktúrára merészkedik!

Miért emelem ki ezt a pontot?

A BuBa, vagyis a Budapest és a Balaton közötti kerékpárút átadását óriási izgalom övezte. Az esemény után azonban sokan csalódottan tapasztalták, hogy a táv teljesítése ezen a vonalon nem csupán kellemes kerékpározás, hanem igazi sportteljesítményt igényel.

Felpörögtek a fórumozók, és billentyűzetet ragadtak, hogy kifejezzék felháborodottságukat: a BuBa nem éppen a családbarát kerékpárutak közé sorolható. Senki sem élvezi a használatát – sem a kisgyerekek, sem a nagymamák, sem a városi bringások, akik inkább a kocabringázást részesítik előnyben. Ráadásul a Balaton is elég messze van, és az odavezető út tele van dombokkal. Nem is egyenesen halad az M7-es mellett, hanem jócskán kerülnie kell Biatorbágy irányába!

Akkoriban még nem voltam igazán elkötelezett kerékpáros, amikor ezeket a rezüméket olvastam, és elképzelésemben a halálhörgéseket hallottam az etyeki kaptatón. Már akkor sem értettem, miért lenne probléma, ha egy szabadidős tevékenység során nem a legegyenesebb úton haladunk, hanem inkább olyan útvonalat választunk, amely szebb és élvezetesebb, mint a légvonal.

A mai napra talán már elcsitultak a szenvedélyes viták, és egyre többen rájöttek, hogy a Balaton és Budapest közötti távolságot nem szükséges egyetlen nap alatt megtenni. Bizonyos szakaszokon lehetőség van vonatra szállni, és nem minden kerékpárútnak kell az átlagos család fizikai állapotához igazodnia. Sőt, meglepetésünkre így is sokan akadnak, akik élvezettel vágnak neki az útnak.

Ez a Horizontra is érvényes. Van egy szakasza, ahol körülbelül 25 kilométeren keresztül 700 méter magasságot nyer. Nem tudom pontosan, hogy az aszfaltos, föld- és kavicsos utak aránya hogyan alakul, de egyes részein bizonyos kerékpáros tapasztalatok nélkül nehezen boldogulhat az ember. Érdekes módon azonban sikerült úgy kialakítani az útvonalat, hogy még egy rendkívüli esőzés után is zökkenőmentesen végig tudtam menni rajta. Nem állítom, hogy szárazon megúsztam, de a sárban való elakadástól szerencsére megkíméltek.

Egy újabb fontos szempont: szükségem volt egy navigációs eszközre, amely lehetővé teszi, hogy ne csupán a felfestett jelekre és táblákra támaszkodjak. A tervek szerint az útvonal nem a megszokott túrázási formában lesz jelölve, hanem sűrűbben, hogy a gyorsabb tempó mellett is könnyen követhető legyen. Az útvonalhoz kapcsolódó applikáció már elérhető, amelyben részletesen megtalálhatóak a szakaszok, azok felosztása, a virtuális pecsételőhelyek, valamint egyéb hasznos információk.

Bevállalósok akár már most nekiiramodhatnak, de a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség hangsúlyozza, a projekt jelenleg tesztfázisban van. Az első szakaszt hivatalosan 2025 márciusában adják át Nagyoroszi és Bakonybél között, az év végéig pedig Szentgotthárdtól Salgótarjánig készül el az útvonal. Majd a tervek szerint 2026-ra lesz teljesen kész.

Én nagyon élveztem minden percét és méterét. Nagyon remélem, hogy a túra- és természetbarát közönség örömmel fogadja majd, és annak kezeli, ami. Személy szerint nagyon várom a folytatását, mert egyelőre a Budapestről körülbelül egyórányi vonatúttal megközelíthető tájakon halad, amelyet a pesti bringások (szevasztok!) azért már elég jól ismernek, de ha a vízfejtől távolabb eső részeket is átadják majd, nagyobb bringás kirándulás tervezésekor egészen biztosan erre az applikációra fogok támaszkodni.