A hosszúszárnyú bálnák különleges és lenyűgöző tengeri élőlények, ám érdekes módon a rövidlátás problémájával is küzdenek. E bálnák, amelyek a legnagyobb állatok közé tartoznak, a tenger mélyén élnek, és bár látásuk nem a legélesebb, más érzékszerveik, mi
Az állat már kis távolságból sem képes megkülönböztetni a környezetében lévő dolgokat, ami számos veszélyforrást hordoz magában.
A bálnák és hajók közötti ütközések egy régóta fennálló probléma, amely különösen a forgalmas tengeri területeken válik égetővé, ahol a bálnák is rendszeresen megfordulnak. E jelenség a hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) esetében is megfigyelhető, akik ráadásul könnyen belegabalyodhatnak a halászhálókba is. Egy friss kutatás, amely a Proceedings of the Royal Society B című tudományos folyóiratban jelent meg, amerikai kutatók megállapításai szerint arra utal, hogy ez a bálnafaj egy rendkívül jelentős látásproblémával küzdhet, amely hozzájárulhat az ütközések számának növekedéséhez.
A hosszúszárnyú bálna lenyűgöző méreteivel tűnik ki: átlagosan körülbelül 15 méter hosszú és 30 tonna súlyú, ami igazán impozáns a cetek világában. Sajnos, a múltban a bálnavadászat miatt ez a gyönyörű faj majdnem a kihalás szélére került. Jelenleg a becslések szerint körülbelül 80 ezer egyed él a világ óceánjaiban. Ma már inkább turisták ezreit vonzza, hiszen lenyűgöző szokása, hogy ugrál a víz felszínére, különleges élményt nyújt a megfigyelőknek.
A barázdásbálna az óceánok titokzatos óriásai közé tartozik, és névadó barázdáit az állat álla alatt figyelhetjük meg. Ezek a barázdák lehetővé teszik, hogy a bálna hatalmas mennyiségű, tápláló vízgyűjtő anyagot szívjon be, így a szájürege jelentősen kitágul. A száját körülvevő fésűszerű szilák segítségével a bálna kipréseli a vizet, miközben a benne rejlő tápláló anyagokat gondosan lenyeli, biztosítva ezzel a túlélését a tenger mélyén.
A kutatók egy partra vetett és elpusztult hosszúszárnyú bálna szemének szöveteit és anatómiai felépítését elemezve megpróbálták meghatározni az állat látásának élességét, valamint a szem felbontó képességét, mivel ezek a tényezők szoros kapcsolatban állnak egymással. Emellett különböző mélységekben végeztek méréseket a víz alatti látási viszonyok feltérképezésére. Ezek az adatok lehetővé tették számukra, hogy elkészítsenek egy modellt arról, hogy a bálna mit és milyen távolságból tudott észlelni a vízben.
Kiderült, hogy rendkívül rosszul lát. Eddig is sejteni lehetett, hogy nincs túl jó szeme, ám a vizsgálatok alapján még sokkal gyengébb a látása, mint gondoltuk. A méretéből következőnél egy nagyságrenddel rosszabbul lát a hosszúszárnyú bálna.
Az állatok érzékelési képességei meglehetősen korlátozottak, hiszen a saját testhosszúságuk három- vagy akár négyszeres távolságig képesek pontosan észlelni a különböző tárgyakat. Amint a látvány 61 méternél távolabbra kerül, a bálna már nem tudja biztosan megkülönböztetni, hogy egy halrajra vagy egy hajóra néz. Ilyen esetekben a bálnának csupán másodpercei maradnak a helyes irányválasztásra, ha a távolból halrajnak vélt objektum közelébe érve derül ki, hogy valójában egy hajót látott.
Bár ez a látásmód tökéletesen illeszkedik a nyílt óceánban élő hosszúszárnyú bálna életformájához és vadászati technikáihoz, a modern világ számos olyan kihívást és veszélyt hozott, amelyekre az evolúció évmilliói alatt a bálnák nem tudtak felkészülni. Ha jobban megértjük, hogyan érzékelik a világot, hozzájárulhatunk a fajuk megóvásához is.
