Szecessziós elemek Szabadkán: Egy város rejtett kincsei | ma7.sk Szabadka városa gazdag szecessziós örökséggel büszkélkedhet, amely lenyűgöző építészeti részletekben és művészi megoldásokban nyilvánul meg. A város utcáin sétálva a látogatók felfedezhetik
A huszadik század viharzó történelme mély nyomokat hagyott ránk, arcunkat nem egyszer jól megviselte. A hatalmas küzdelmek közepette régiók és városok ingáztak országhatárok között, miközben számtalan emberi sors fonódott össze, hogy némán üzenjen az utókornak. Vén kontinensünk közepén elhelyezkedő Európa különösen a változások színhelyévé vált. Országhatárok ingadoztak északról délre, nyugatról keletre, vagy éppen ellenkező irányban, mintha fittyet hánytak volna a különböző régiók és városok nemzetiségi és kulturális identitására.
A hányatott sorsú Délvidék sem kerülhette el sorsát. Egy régió, mely napjainkban érzékenyen egyensúlyoz a még megmaradt közép-európaisága és a balkáni délszláv temperamentum között. De hívhatjuk Bácskának, Vajdaságnak, a lényegen mit sem változtat, az etnikailag heterogén régió napjainkig is elüt kulturális és civilizációs fejlettségében Szerbia más helyeitől. Ott lenn náluk minden településnek megvan a saját maga története. Közülük emeljük ki azt a települést, amelynek gazdasági növekedése és kulturális élete az egyik legimpozánsabban mutatta meg, mire lehetett volna képes a dualista Monarchia, ha nem fullad bele a nagy világégés következményeibe. Az elkövetkezendő sorok szóljanak hát Szabadkáról, kinél magyaros szecessziós impulzusokat kaphatunk egy nagy adag közép-európai sorssal, multikulturális fűszerezéssel.
Ha az elmúlt bő hatszáz évet vesszük számba, Szabadka esetében a határok meglehetősen ingadozón mozogtak. A város tizenkétszer vált gazdára, ebből hétszer kizárólag a huszadik század során. Ennek ellenére sokszínűsége és a magyar kultúra erős jelenléte máig megmaradt. Szabadka igazi kincs a látnivalók terén, olyan hely, ahol a történelem és a művészetek találkoznak. Szerencsésnek érzem magam, hiszen többször is bejárhattam macskaköves utcáit. Ma már talán kissé megfakult a város bája, de a történelmi épületek halk suttogása még mindig elrepít minket a boldog békeidők Szabadkájába.
A város arculatát markánsan formálja a népművészeti elemekkel átszőtt magyaros szecessziós építészet. Szabadka igazi szívét és lelkét a belváros központjában álló impozáns Városháza épülete adja, amely monumentális méreteivel és Zsolnay-kerámiával díszített homlokzatával lenyűgöző látványt nyújt. Ez az épület nem csupán Szabadka szimbóluma, hanem egykori virágzásának emlékműve is, amely hirdeti a városban rejlő óriási lehetőségeket. Azonban a Monarchia bukása után a délszláv korszak beköszöntével és az új országhatárok megrajzolásával a város sorsa drámai fordulatot vett. A földrajzi és politikai változások következtében Szabadka egy provinciális határvárossá vált, mintha a város lelkéből valami eltűnt volna. Ezt a megfáradt érzést tükrözi a közelben található Szent Teréz székesegyház is, amelynek repedésekkel teli falai a múlt sebeit mesélik el.
Sétánk a szecessziós városkép felfedezésére természetesen nem merül ki a Városháza impozáns épületénél. A város legismertebb szecessziós lakóépülete a Raichle Ferenc által tervezett palota, amely egyben az építész saját otthona is volt. Ma már egy galéria otthonául szolgál, ahol a művészetek kedvelői felfedezhetik a kortárs alkotásokat. Az épületet követően jobbra található a Sonnenberg-palota, amely szintén a szecesszió csodáit idézi, és otthont ad a magyar főkonzulátusnak. A város korzója kellemes időjárás esetén megtelik az élet pezsgésével, ahogy az emberek élvezik a sétát. A Korzó kezdetén, a modern szökőkúttal ékesített Szabadság téren két figyelemre méltó épület található: az egyik a klasszicista stílusban épült Népszínház, amelynek homlokzatát elegáns korinthoszi oszlopok díszítik, míg a másik a neobarokk stílusú egykori Nemzeti Kaszinó, melyet látványos fasor keretez. Ez a környék valódi kulturális csemege, ahol a múlt és a jelen harmonikusan egyesül.
Léptünk zörren a szabadkai régi macskaköveken, míg szemünk meg nem akad a lenyűgöző építészeti csodákon. A gyönyörűen helyreállított Zsinagóga igazi különlegesség, hiszen ez az egyedüli zsinagóga, amely a magyar szecesszió varázslatos világát idézi fel.
A stílusra jellemzőek a pávatollhoz hasonló növényi motívumok, valamint a tulipánok, stilizált rózsák és liliomok, amelyek gazdagon díszítik a homlokzatot, a belső tereket, az üvegablakokat és a falfestményeket. A zsinagóga atmoszférája nemcsak a nemzeti érzést tükrözi, hanem a szecesszió ornamentális művészetének sajátos karakterét is, amely tökéletesen illeszkedik a zsidó művészeti hagyományok nem-ábrázoló jellegéhez.
A multikulturalitás kötelez és itt a szó nemes értelmét értem ez alatt, még akkor is, ha az a fránya huszadik század vérzivataros éveit is ideszámítjuk. A magyarok mellett, a mára többségé duzzadt szerbek élnek itt. De azért Szabadka megmaradt továbbra is, azonos kultúrkörből származó, többnyelvű városnak. Tartsa meg ezen jó szokását.
