Szennyezett világba érkezünk - A mikroműanyagok már a születésünk pillanatában jelen vannak testünkben, és a hatásaikra vonatkozó ismereteink még mindig hiányosak.

Hetente egy bankkártya nagyságú mikroműanyag jut be az emberek szervezetébe, és jelenleg még mindig nem tudjuk pontosan, milyen hatásai lehetnek ezáltal az egészségünkre. Mindazonáltal egyre több bizonyíték utal arra, hogy ezek a kis részecskék összefüggésbe hozhatók a rákkal, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, valamint a koraszülés növekvő kockázatával.

A műanyag nem vész el, csak átalakul...egyre kisebb és kisebb darabkákká, amelyek az emberi szem számára ugyan szinte láthatatlanok, mégis mindenütt körülvesznek minket. Sőt, amellett, hogy már a tenger gyümölcseiben és a rágógumiban is kimutatták a mikroműanyagokat, az emberi szervezetben, az agyunkban, a vérünkben, a tüdőnkben, de még az alsó végtagjaink ízületeiben is ott vannak ezek az apró műanyagdarabkák. Arról azonban, hogy milyen egészségügyi hatásokkal jár mindez, még csekély információnk van. Az eddigi eredmények alapján viszont nem túl rózsás a helyzet.

Ott lebegnek körülöttünk a vízben, amit nap mint nap kortyolunk, az ételben, amit elfogyasztunk, a ruhákban, amiket magunkra öltünk, és a levegőben, amit belélegzünk. A korallzátonyok mélyétől az antarktiszi jégmezőkig, a világ minden ökoszisztémájába eljutottak, és már az emberi test belsejébe is behatoltak: az agyszövettől kezdve a szaporítószervekig, szinte mindenhol fellelhetők. Számítások szerint egy átlagos ember évente körülbelül 78 ezer és 211 ezer mikroműanyag-részecskét fogyaszthat el. Hogy érzékelhetőbbé tegyük ezt az adatot, hetente nagyjából egy bankkártyányi mennyiségű műanyagot juttatunk a szervezetünkbe.

A mikroműanyagok olyan műanyag részecskék, amelyek átmérője 5 milliméternél kisebb, de emellett léteznek még nanoműanyagok is, amelyek még ennél is apróbbak, 1 és 1000 nanométer közötti mérettel. Egy friss kutatás az Alpokban azt mutatta ki, hogy a gépjárművek gumiabroncsainak kopása révén keletkező nanoműanyagok már a hegyvidéki területekre is eljutottak. A becslések szerint évente 10-40 millió tonna ilyen részecske kerül a természetbe, és ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor 2040-re ez a szám akár meg is duplázódhat.

Elsődleges mikroműanyagoknak tekintjük a szándékosan előállított apró műanyag részecskéket, például a kozmetikumokban használt mikrogyöngyöket és az ipari gyártásban használt műanyag granulátumokat. A gyakran polietilén-tereftalátból (PET) készült műanyag csillámok ugyan elmaradhatatlan kellékei a fesztiváloknak, környezeti szempontból viszont rendkívül aggályosak. Ezek is elsődleges mikroműanyagnak számítanak, akárcsak a mosás során a szintetikus ruhadarabokról leváló mikroszálak.

Ezzel szemben a másodlagos mikroműanyagok a nagyobb műanyag tárgyak - például elhagyott halászfelszerelés, műanyag szemét - bomlása során keletkeznek a természetben (szárazföldön vagy tengereken) az időjárás és egyéb környezeti hatások révén.

Egy friss amerikai kutatás eredményei rávilágítottak, hogy a vizsgált tengeri ételek 98,9%-ában mikroműanyagok nyomaira bukkantak. De a mikroműanyagok nem csupán a sushi tálakban találhatók meg; már felfedezték őket olyan mindennapi élelmiszerekben is, mint a méz, filteres tea és cukor, sőt, gyümölcsökben és zöldségekben is. A Cardiffi Egyetem által végzett tanulmány hangsúlyozza, hogy ezek a mikroszkopikus műanyag részecskék a trágyaként használt szennyvíziszap által a termőföldekre is eljuthatnak, így széleskörű hatással vannak az élelmiszerláncra.

A mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatásai még mindig homályosak, mivel a téma kutatása éppen most veszi kezdetét. A legfrissebb tanulmányok azt mutatják, hogy ezek a kicsiny részecskék széles körben jelen vannak különböző szövetekben és szervekben, beleértve az agyat, a heréket, a szívet, a gyomrot, a nyirokcsomókat és a méhlepényt. Ezen kívül kimutatták őket vizeletben, anyatejben, ondóban és a mekóniumban, amely az újszülöttek első széklete. Dr. Desiree LaBeaud, a Stanford Medicine gyermekgyógyászati infektológusa, aki az egyetem műanyagokkal és egészséggel foglalkozó interdiszciplináris munkacsoportjának társalapítója, megjegyezte: "Úgy tűnik, hogy már a születésünkkor is szennyezett környezetből érkezünk."

Az állatokon és emberi sejteken végzett kutatások eredményei arra utalnak, hogy a mikroműanyagokkal való érintkezés összefüggésbe hozható olyan súlyos egészségügyi problémákkal, mint a rák, szívroham és reprodukciós zavarok, valamint számos egyéb káros hatás. Egy friss, egereken végzett vizsgálat során a valós idejű képalkotási technikák révén megfigyelték, hogy a mikroműanyagok képesek bejutni az állatok agyába, ahol elzárják az ereket. A kutatók ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy bár még korai lenne biztosan állítani, hogy ugyanez a folyamat az emberi agyban is megtörténhet, a kutatás szerzői hangsúlyozzák, hogy a mikroműanyagok lehetséges hosszú távú hatásai kifejezetten aggasztóak lehetnek a neurológiai rendellenességek, például a depresszió és a szív- és érrendszeri problémák szempontjából.

A légszennyezés és a koraszülések közötti kapcsolatot már megállapították, de egy új amerikai tanulmány szerint a koraszülöttek méhlepényében mind a mikroműanyagok, mind a nanoműanyagok magasabb koncentrációban voltak jelen. "Tanulmányunk arra utal, hogy a műanyagok felhalmozódása hozzájárulhat a koraszüléshez" - nyilatkozta az eredmények kapcsán Kjersti Aagaard professzor a The Guardiannek.

A fejlődő gyermekek szervei különösen érzékenyek lehetnek a környezeti hatásokra, ezért fokozottan ki vannak téve bizonyos egészségügyi kockázatoknak. Dr. Kara Meister, a Stanford Medicine gyermek fül-orr-gégész és fej-nyaksebész szakorvosa aggasztónak találta, hogy a pajzsmirigyrák esetei egyre gyakoribbá válnak páciensei körében, és ezek gyakran autoimmun betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. 2024 elején Meister és kutatócsapata a mikroműanyagok jelenlétének nyomába eredt a mandulák szövetében, melyeket egészséges gyermekektől távolítottak el. "Felfedeztük, hogy a gyermekmandulák szövetében jelentős mennyiségű mikroműanyag található, és ez nemcsak a felszínen, hanem a mélyebb rétegekben is igaz" - nyilatkozta. Az egyik gyermek mandulájában a kutatók mikroszkópos vizsgálat során teflonszemcsék nyomait is felfedezték.

A tudományos közösség jelenleg még nem rendelkezik pontos információkkal arról, hogy a mikroműanyagok mennyi ideig maradhatnak az élő szervezetekben, illetve hogy a genetikai tényezők, a környezeti hatások vagy más faktorok miként befolyásolják ezek hatásait. A kutatások nehézségét fokozza, hogy a tudósok számára nincsenek egységes, bevett módszerek a mikroműanyagok azonosítására és mennyiségük meghatározására. "Mivel a műanyagok szinte mindenütt megtalálhatók, rendkívül nehéz olyan bizonyítékokat felmutatni, amelyek egyértelműen igazolják az ok-okozati kapcsolatokat" – nyilatkozott LaBeaud. A nanoműanyagok nyomon követése még bonyolultabb, holott ezek potenciálisan a legnagyobb károkat okozhatják. "Bár ez még nem bizonyított, ha valami elég kicsi ahhoz, hogy bejusson a sejtek belsejébe, akkor valószínűleg jelentős hatással lehet a sejtek működésére vagy a jelátviteli folyamatokra" – tette hozzá Meister.

Bár a mikroműanyagok elkerülhetetlenek, LaBeaud és Meister egyetértenek abban, hogy az expozíció csökkentésével valószínűleg az egészségügyi kockázatok is mérséklődnek. "Mindannyiunknak fel kell hagynunk a műanyag használatával, amennyire csak lehet, hogy megvédjük egészségünket, különösen az egyszer használatos műanyagokkal" - figyelmeztetett LaBeaud.

Ennek érdekében érdemes kerülnünk a tapadásmentes serpenyőket és műanyag edényeket, műanyag fóliákat, a szintetikus helyett pedig természetes szálakból készült ruhákat ajnlott viselni. Az élelmiszerekből, amit csak lehet javasolt üvegben vásárolni és tárolni. Elviteles ételrendelésnél részesítsük előnyben a saját üvegdobozunkat. A hő valószínűleg fokozza a kioldódást, ezért Meister arra ösztönöz, hogy kézzel mossuk a műanyag tárgyakat, és ne használjunk műanyag edényeket az ételek mikrohullámú sütőben történő felmelegítéséhez.

Az egészséges életmód alapkövei közé tartozik a pihentető alvás, a tápláló és kiegyensúlyozott étrend, valamint a stressz kezelése, amelyek mind hozzájárulhatnak a testi és lelki jólétünkhöz. "Ha egy kis műanyag van benned, az nem feltétlenül a világ vége" - emelte ki Meister. "A legjobb, amit tehetsz, hogy megadod a testednek a lehetőséget, hogy felkészüljön arra, ami vár rád."

LaBeaud szerint azonban mindez nem elég, hiszen évente legalább 450 millió tonna műanyagot állít elő az emberiség, és ez a mennyiség 2060-ra várhatóan megháromszorozódik. Szerinte a politikai döntéshozóknak felső határokat kellene szabniuk a műanyaggyártásra, meg kellene szüntetniük minden felesleges egyszer használatos műanyagot, fokozatosan ki kellene iktatniuk a műanyaggyártásban használt összes mérgező anyagot, és globális egyezményt kellene elfogadniuk a műanyagszennyezés megszüntetésére.