A pozitív maszkulinitás lényege, hogy a férfiasságot olyan értékekkel és viselkedésekkel társítjuk, amelyek támogatják a személyes fejlődést, az érzelmi intelligenciát és a társadalmi felelősségvállalást. Ez a megközelítés hangsúlyozza a tiszteletet, az e
A szó és a jelenség elterjedése akár még jó dolog is lehet, ha a gyakori, "szájról szájra" terjedő használat nem degradálja, és válik belőle a toxikus maszkulinitás egy lágyabb, mondjuk úgy, fapados verziója.
Azóta, hogy mindenki elkezdte saját magát és a környezetét is aktívan analizálni pszichológiai szinten, a toxikus jelző annyira általánossá vált, hogy már-már elveszítette a súlyát. Nem úgy a toxikus maszkulinitás kapcsán, ami azért mégiscsak szitokszónak számít, és az agressziótól kezdve az érzelmi elnyomáson át az erőszakig már túl sok mindent értünk alatta. De mivel ez a téma már mindenkinek a könyökén jön ki, erről most nem fogunk értekezni - sokkal izgalmasabb megnézni azt, mi van akkor, amikor a férfiak a férfiasságukból adódó előnyeiket a társadalom szolgálatába állítják, vagy azt, hogy Taylor Swift kedvese, Travis Kelce miért lehet jó példa erre.
Dr. John Barry, pszichológus és klinikai hipnoterapeuta, aki a Férfipszichológiai Hálózat (Male Psychology Network) egyik alapítója, kifejti, hogy a pozitív férfiasság fogalma a pozitív pszichológia területéről származik. Ez az irányzat arra összpontosít, hogy az emberek erősségeit és potenciálját kiaknázza, ahelyett, hogy a gyengeségeikre összpontosítana. Barry szerint a pozitív férfiasság akkor nyilvánul meg, amikor a férfiak a férfiasságuk jellemző erősségeit - mint például a fizikai erejüket vagy a kockázatvállalási képességüket - a közösség javára használják. Ez a megközelítés nemcsak a férfiak mentális egészségét erősíti, hanem hozzájárul a környezetük fejlődéséhez is.
Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a kifejezést olykor olyan környezetekben alkalmazzák, ahol a férfiak a megszokottól eltérő, nőiesnek vélt jellemzőket mutatnak – például amikor nyíltan kifejezik érzelmeiket. Ezzel kapcsolatban Jung pszichológiai elmélete is felmerül, amely szerint mindannyiunkban, legyen szó férfiakról vagy nőkről, jelen van egyfajta férfias és nőies aspektus. A férfiak esetében azonban általában a férfias vonások dominálnak. Ebből a nézőpontból fontos hangsúlyozni, hogy a "pozitív férfiasság" nem azt jelenti, hogy a hagyományosan férfias tulajdonságokat nőiesekre kellene cserélni. Ez a megközelítés könnyen ahhoz vezethet, hogy a férfiak belső harmóniája megbillen, és az egyensúly elveszik.
Nick Norman, klinikai szociális munkás és terapeuta szintén sokat foglalkozott a témával, már csak a saját példája és amiatt is, amit a munkájában tapasztal. Elmondása szerint ő maga és sok kliense is hajlamos úgy érezni, hogy nem nőtt fel igazán, nem volt része egy speciális "beavatási rítusban", ami által a fiú létből átlépett volna az érett férfiak világába. Ezen nem segít, hogy a szülei(n)k korosztálya sem hozta magával ehhez a megfelelő eszköztárat, tehát nem tudta átadni azt az újabb generációknak. Így ma, a modern kultúrában sem sok a hiteles, pozitív értelemben vett maszkulin modell, ami miatt a férfiak okkal érezhetik azt, hogy mentorokra, vezetésre és mellé egyfajta "brotherhoodra" lenne szükségük - bármire, amire segíthet abban, hogy egészséges módon élhessék meg a férfiasságukat.
Egy nemzetközi és multidiszciplináris kutatócsoport célja az "Operationalizing positive masculinity: a theoretical synthesis and school-based framework to engage boys and young men" című munkájában az volt, hogy előmozdítsa a pozitív férfiasság megértését és alkalmazását. A kutatók kidolgoztak egy keretrendszert, amely támogatja a fiatal fiúkat abban, hogy olyan férfi identitást alakítsanak ki, amely tiszteletet, önazonosságot és belső erőt hordoz. Bár a módszert elsősorban gyerekek számára tervezték, bármilyen életkorban hasznosítható. A kutatás során három alapvető jellemzőt azonosítottak, amelyek segítik a pozitív férfi identitás megteremtését, és részletesen bemutatták, hogy ezeket hogyan lehet fejleszteni.
Van egy régi mondás, amelyet nem fordítok le angolra, mert úgy tűnne, mintha elveszítené a jelentését: "No man is an island." Ennek ellenére a hagyományos férfiszerepek gyakran a túlzott önállóságot népszerűsítik, azt az elképzelést, hogy a "valódi férfi" sosem kér segítséget, mert az gyengeségnek számít.
Ha most nagyban bólogatsz, talán elveszi a kedved, hogy a férfiak körében kiugróan magas a magány és az elszigetelődés aránya - ami részben ennek a felfogásnak köszönhető. A szoros kapcsolatok ritkák, és sokszor kizárólag külső tevékenységekre - sportra, munkára, szórakozásra - korlátozódnak. Ha valóban egészséges férfiasságot szeretne valaki kialakítani, nem teheti meg, hogy egyedül próbálkoznak vele: valódi, mély kapcsolatokat kell építeniük.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a pozitív férfiasság alapja a nyitottság és a sebezhetőség. A Wilson és munkatársai által kidolgozott modell alapján az ilyen kapcsolatok a "tisztelet, tolerancia, egyenlőség, empátia, kedvesség és erőszakmentesség" pillérein nyugszanak. Azonban ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok valóban működjenek, a résztvevőknek készen kell állniuk arra, hogy vállalják a kényelmetlen helyzeteket – például, hogy megnyíljanak mások előtt, és őszintén megosszák valós érzelmeiket. A bizalom kiépítése apró, érzelmi kockázatokkal kezdődik, ami kezdetben nehéz lehet. De ha egy férfi talál egy másik férfit, aki szintén nyitott erre, akkor fokozatosan kialakulhat közöttük a kölcsönös bizalom.
A motiváció szó hallatán legtöbbünknek a produktivitás és a munkahelyi környezet jut eszébe, ahonnan a siker és a teljesítmény elvárása származik. Ám a pozitív férfiasság kontextusában a motiváció egy sokkal mélyebb és személyesebb dimenziót ölel fel. Itt nem csupán a külső elvárások teljesítése a cél, hanem egy belső elköteleződés, amely a saját fejlődésünkre és mások életének gazdagítására irányul. Ez a megközelítés éles ellentétben áll a társadalom által sugallt, külső tényezők által vezérelt motivációval, és lehetőséget ad arra, hogy valódi értékeket teremtsünk, nem csupán a látszat kedvéért.
A pozitív férfiasság nem csupán külső elvárásoknak való megfelelést jelent, hanem egy mélyebb önismereti utazást is. Ez az út arra ösztönzi a férfit, hogy szánjon időt saját belső világára, és merészen szembenézzen a nehezebb, esetleg elhanyagolt részeivel is. Azok, akik elkötelezik magukat erre a belső munkára, valódi átalakuláson mehetnek keresztül, és a fejlődésük során nemcsak maguk számára, hanem a környezetük számára is értékesebbé válnak.
A harmadik pillér az önazonosság. Erről akkor beszélhetünk, amikor már nem a külvilág ítélete határozza meg, kik vagyunk, amikor a férfiasság nem külső mércékhez, hanem belső értékekhez igazodik. Lehet, hogy nehéznek tűnik, de valójában felszabadító lesz: ezáltal te is megengedheted magadnak, hogy önmagad légy - nemcsak a világ előtt, hanem önmagaddal szemben is. Kifejezheted az érzelmeidet, kiállhatsz magadért, és teret adhatsz másoknak, hogy ők is ezt tegyék.
Mindez egy új dimenziót nyit meg a világban, lehetővé téve, hogy sokkal befogadóbbak és nyitottabbak legyünk. Legyen szó ismeretlen emberekről, friss ötletekről vagy új élményekről, a sokszínűség már nem tűnik fenyegetésnek, hanem inkább egy izgalmas lehetőség a tanulásra és a személyes fejlődésre.
A fenti keretrendszer bármely fiatal, vagy akár idősebb férfi számára olyan iránytűt kínálhat, amely segít eligibilisé válni a férfivá válás rögös útján. Ezt a megközelítést egyáltalán nem szándékozom degradáló módon tálalni. Ha te is elhatározod, hogy belevágsz ebbe a folyamatba, és lépésről lépésre haladsz, nemcsak hogy elkerülheted a frusztrációt a megfogalmazásom miatt, hanem felfedezheted, hogy nincs semmi gond azzal, ha még nem érzed magad „késznek”. Lehet, hogy eddig nem volt előtted inspiráló példa, vagy éppen egy részletes útmutatót sem kaptál senkitől, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál elindulni a saját utadon.
Tény, hogy manapság nem is olyan könnyű követendő ideálokat találni. A pozitív maszkulinitás kapcsán sokan emlegetik Travis Kelce-t, aki egy amerikaifutball-játékos, ami alapvetően hagyományosan férfias, versengő tevékenység. Ott van emellett az is, hogy a fizikai adottságainak köszönhetően valódi védelmezőként tud például Taylor Swift mellett mozogni. Ezzel szemben viszont Kelce már megvillantotta a gyengédebb oldalát is: gondoljunk csak a barátságkarkötős fiaskóra. (Oké, azért őt is vádolták már meg toxikus férfiassággal, amikor egy meccsen lekiabálta az edzőjét.) De gondolhatunk Keanu Reeves-re is, aki szerénységéről és kedvességéről híres, Ryan Reynoldsra, aki bálványozza a feleségét, miközben nyitottan és a humorral beszél az érzelmeiről, de akár Barack Obamára is, aki a hatalmat kiegyensúlyozott vezetői stílussal gyakorolta, miközben mindig is a családi értékeket hangsúlyozta - plusz elég csak megnézni, milyen finoman, milyen kedvességgel fordul mindig a felesége felé.
A férfiassággal magában nincs hiba – a probléma inkább abban rejlik, ha valaki nem tudja helyesen kihasználni a rendelkezésére álló eszközöket. Az viszont mindig jó hír, hogy lehetőségünk van választani.
