Valóban, Európában az emberek általában kevesebb munkaidőt töltenek el, mint az Egyesült Államokban vagy Ázsiában. A különbségek mögött több tényező is áll, például a munkahelyi kultúra, a munkavállalói jogok és a szabadidőhöz való hozzáállás. Az európai

Gulyás Gergely december 24-ét munkaszüneti nappá nyilvánító javaslat ellen azt hangsúlyozta, hogy Európa munkaórák szempontjából már most is jelentős lemaradásban van az Egyesült Államok és Ázsia országaihoz képest. Ebből a szempontból érdemes alaposan megvizsgálni, mit mondanak erről a rendelkezésre álló statisztikák.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget irányító miniszter, a november 14-i kormányinfón (a lenti videó 1:48:32-től kezdve) kifejtette, hogy az európai versenyképesség csökkenését a munkavállalók átlagos munkaidőének alacsonyabb szintje okozza az Egyesült Államokhoz és Ázsiához képest.

Kéri Barna, az RTL riportere, arra volt kíváncsi, hogy Gulyás Gergely milyen álláspontot képvisel a kormány december 24-ét munkaszüneti nappá nyilvánító javaslatával és a kapcsolódó népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatban.

A miniszter meglepetten reagált a december 24-i munkaszüneti napról szóló népszavazás ötletére, és elismerte, hogy meglepő számára, hogy ilyen témában is lehet népszavazást kezdeményezni. Hozzátette, hogy érdemes megvárni a Kúria végső állásfoglalását, amely tisztázza, hogy a kérdésben valóban tartható-e népszavazás.

Természetesen, itt van a szöveg egy egyedibb változata: "Nyilvánvaló, hogy a kormány örömmel fogadja a munkaszüneti napok számának növekedését, ezért a Fidesz-kormány idején két új munkaszüneti napot vezettünk be, ezek közé tartozik a halottak napja és a nagypéntek is. Azonban érdemes megjegyezni, hogy minden egyes munkaszüneti nap hatással van a gazdasági teljesítményre, csökkentve azt. Ha pedig a versenyképességet nézzük, látható, hogy Európa jelentős hátrányban van az Egyesült Államokhoz és Ázsiához képest a munkaórák számát illetően, így elmondható, hogy komoly lemaradásban vagyunk."

Valóban kevesebb időt töltenek munkával az európai emberek, mint az amerikaiak vagy az ázsiaiak? És vajon a munkaórák mennyisége az, ami igazán befolyásolja a versenyképességet? Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy ezekre a kérdésekre alaposan rávilágítsunk.

Gulyás megjegyzése, miszerint Európa munkaórák szempontjából jelentősen lemaradt az Egyesült Államoktól, kissé eltúlzottnak tűnik. Való igaz, hogy az átlagos heti munkaórák száma az USA-ban magasabb, mint az uniós országok többségében, azonban a különbség nem olyan drámai, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Ráadásul, ha az egyes európai országokat külön-külön megnézzük, látható, hogy számos helyen az emberek ténylegesen többet dolgoznak, mint az amerikai munkavállalók.

A legtöbb ázsiai országban valóban jóval magasabb a munkaórák száma, mint az EU-ban. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek az országok versenyképesebbek lennének az európaiaknál, mivel munkavállalóik átlagos termelékenysége jellemzően sokkal alacsonyabb.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter és Vitályos Eszter kormányszóvivõ a Kormányinfó sajtótájékoztatón a Miniszterelnöki Kabinetiroda épületében 2024. november 14-én. Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A ledolgozott munkaórák számának mérése különböző felmérések révén történik, melyek eltérő módszertanokat alkalmaznak, és különböző időkeretekre vonatkoztatják az eredményeiket. A mi elemzésünk alapjául az ILO, azaz a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szolgálnak, mivel ezek az adatok kiterjednek minden európai országra, az Egyesült Államokra, valamint számos ázsiai államra is. Az ILO célja, hogy nyomon kövesse, átlagosan hány tényleges munkaórát töltenek el a munkavállalók hetente az egyes országokban.

Az adatbázisunkban 46 országra szűkítettük a fókuszt, amely magában foglalja az Európai Unió tagállamait, az Egyesült Államokat, valamint 18 közép- és délkelet-ázsiai nemzetet. Ezek között szerepel Dél-Korea, Japán, Kína, Vietnám, Mongólia, India és Pakisztán is.

Az Európai Unió 27 tagállamában 2023-as adatok alapján a ledolgozott heti átlagos munkaórák száma 31,3 és 39,8 óra között változott. A lista élén Görögország áll, ahol a munkavállalók heti átlagban 39,76 órát dolgoznak, ezzel a legnagyobb munkaóraszámot képviselik az unióban. Őket követi Lengyelország 39,57 órával, valamint Románia 39,42 órával. Magyarországon a munkavállalók átlagosan heti 37,75 órát töltenek a munkahelyükön 2023 során. A munkaórák számának alsó határát Hollandiában mérték, ahol csupán heti 31,34 órát dolgoznak. Az utolsó helyen pedig Ausztria (33,17 óra) és Dánia (33,56 óra) állnak.

Az átlagos statisztikák figyelembevételével minden munkavállaló szerepel az adatokban, ám a különbségek forrása lehet a törvényes munkahét hosszának variabilitása, a szabadságok különböző mértéke, sőt, az is, hogy a nyugat-európai országokban többen választják a részmunkaidős foglalkoztatást.

A rendelkezésre álló számadatok és az alábbi grafikon alapján világosan látszik, hogy Nyugat-Európában a munkavállalók átlagosan rövidebb munkaidőt töltenek el, mint Kelet-Európában.

Egy másik megközelítésből nézve, 2023-ban az ILO statisztikái alapján az Egyesült Államok munkavállalói hetente átlagosan 37,8 órát töltöttek a munkahelyükön, ami gyakorlatilag megegyezik a magyar munkavállalók heti munkaidejével.

Az ILO adatbázisa nem kínál egységes átlagot az egész Európai Unióra vonatkozóan, de a négy legnagyobb tagállam - Németország, Franciaország, Spanyolország és Olaszország - munkaóráinak alacsonyabb száma azt sugallja, hogy az uniós átlag valószínűleg az amerikai érték alatt helyezkedik el. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy 2023-ban 11 EU-s országban az emberek átlagosan több munkaórát töltöttek el, mint az Egyesült Államokban.

Hasonló képet fest Európa és Amerika összevetéséről az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatósága által fenntartott AMECO adatbázis, ami az egész évben ledolgozott munkaórák számát nézi. A Bruegel Intézet által ismertetett 2022-es adatokból az olvasható ki, hogy az EU 27-ek átlaga valamivel az USA alatt maradt, miközben 13 uniós tagállam is megelőzte az Egyesült Államokat.

A vizsgált ázsiai országokban az ILO adatai szerint 36,6 és 54,4 között alakult a heti átlagos munkaórák száma, azt tehát igazolja a statisztika, hogy a legtöbb ázsiai országban valóban jóval többet dolgoznak az emberek, mint Európában vagy az USA-ban. Hozzá kell tenni, hogy az adatbázis itt nem annyira naprakész, mint a nyugati országoknál, ezért az adatok sok esetben nem 2023-ra, hanem az utolsó hozzáférhető évre vonatkoznak, Kínánál például 2016-ra.

Ázsián belül jelentős különbségek figyelhetők meg a munkaidő tekintetében: Bhutánban dolgoznak a legtöbbet, ahol az átlagos heti óraszám eléri az 54,44-et. Ezt követi Mongólia 47,22 órával, majd Pakisztán 46,93 órával. A legtöbb ázsiai országban az átlagos munkaórák száma heti 40 felett van, de néhány kivétel is megfigyelhető. Dél-Koreában például csupán 39,09 órát dolgoznak átlagosan, Indonéziában ez a szám 38,36, míg Japánban mindössze 36,6 órát regisztráltak az utolsó statisztikák szerint.

Gulyás Gergely a munkaórák számát a versenyképesség szempontjából elemezte, azonban fontos hangsúlyozni, hogy egy ország versenyképessége nem csupán a munkavégzés mennyiségétől függ. Ha az egy főre jutó GDP-ra fókuszálunk — amelyet gyakran az államok jólétének mérésére használnak —, akkor látható, hogy ezt nem csupán az átlagos munkaórák száma befolyásolja. Ezen kívül kulcsfontosságú tényezők még a munkaképes korú lakosság aránya, a munkaképes korúak közül hányan dolgoznak, valamint az, hogy a dolgozók mennyi értéket képesek előállítani egy adott időintervallumban.

Ezt a fogalmat a munkaerő termelékenységének hívják, és kiválóan illusztrálható azzal az adattal, amely megmutatja, hogy egy munkavállaló egy óra alatt mennyi pénzben kifejezhető értéket teremt a GDP növekedéséhez.

Az ILO adatbázisa az 2017-es árszintek alapján, nemzetközi dollárban méri az egyes országok termelékenységét. A nemzetközi dollár egy olyan fiktív valuta, amely a vásárlóerő-paritás elvén működik, és célja, hogy kiküszöbölje az árfolyam- és árszínvonal eltéréseiből adódó torzításokat. Ezáltal lehetővé válik a különböző országok termelékenységének hatékony összehasonlítása.

A termelékenységnél is a fenti 46 ország adatait néztük meg, az ILO 2024-re vonatkozó becslése alapján. Itt EU-s átlagot is tartalmazott az ILO adatsora.

Az Európai Unió átlagos termelékenysége 2024-re várhatóan óránként 59,86 nemzetközi dollár lesz, amint azt az ILO becslései is mutatják. Ez az átlag azonban jelentős eltéréseket rejteget a tagállamok között. Bulgária a legalacsonyabb termelékenységet produkálja, mindössze 29,28 nemzetközi dollárral, míg Luxembourg a legmagasabb értéket éri el 147,23 dollárral. Magyarország sajnos a harmadik legalacsonyabb termelékenységgel rendelkezik az EU-ban, 37,34 dollárral, az ILO adatai szerint.

A munkaórákhoz hasonlóan itt is megfigyelhető egy eltérés a kontinens különböző részei között: Nyugat-Európában sokkal magasabb a termelékenység, mint Kelet-Európában.

Az Egyesült Államok 71,13-as termelékenységgel simán előzi az uniós átlagot, egyenként vizsgálva hat EU-s tagállam produkál az amerikainál magasabb termelékenységi adatokat.

Az OECD statisztikáit is figyelembe vettük, hogy összehasonlítsuk az EU tagállamok és az Egyesült Államok termelékenységi mutatóit. Az OECD a vásárlóerő-paritás alapján számított dollárban prezentálja az egy munkaórára jutó termelékenységet, figyelembe véve a 2015-ös állandó árakat, valamint a folyó árakat is.

Ezekből az adatokból is hasonló következtetés vonható le, mint az ILO adataiból, bár a különbség az USA és az EU átlagos termelékenysége között valamivel nagyobb, és az USA-t csak három, illetve négy európai ország előzi meg az OECD adatsoraiban. Magyarország pozíciója némileg jobb az OECD-tábláiban, mint az ILO adatai szerint, négy, illetve három EU-s országot előzünk meg, míg az ILO-nál csak kettőt.

Ázsia vonatkozásában ismét az ILO adatbázisára támaszkodhatunk, mivel ez az egyetlen forrás, amely elegendő mennyiségű ázsiai ország adatait tartalmazza.

A legfontosabb tanulság, hogy bár az ázsiai munkavállalók átlagosan rengeteget dolgoznak, a termelékenységük mégis jóval elmarad az amerikai és európai kollégákétól.

Az általunk vizsgált országok közül a 14 legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező ország Ázsiában található. A lista legalján Kambodzsa (3,97 nemzetközi dollár/óra), Mianmar (4,86) és Pakisztán (6,86) helyezkedik el.

India a hetedik helyen végzett a hátsó rangsorban, ahol 8,41-es teljesítményt mutatott. Vietnám egy hajszálnyival előrébb jár, 10,27-es eredménnyel. Kína sem tündököl az óránkénti termelékenységi mutatók terén, hiszen a 46 vizsgált ország közül a 33. pozíciót szerezte meg.

Ázsiában is találunk néhány igazán kiemelkedő termelékenységű országot. Például Szingapúr a rangsor ötödik pozícióját foglalja el, lenyűgöző 76,23-as termelékenységi mutatójával. Dél-Korea a 22. helyen áll, ahol a termelékenység 42,97-re rúg. Japán pedig a 25. helyen szerepel, 42,02-es mutatójával.

Gulyás Gergely december 24-ét lehetséges munkaszüneti nappá kívánja nyilvánítani, aminek kapcsán a munkaórák és a versenyképesség kérdései is előkerültek. Ennek tükrében érdekes adatokat gyűjtöttünk össze arról, hogy Magyarország hogyan helyezkedik el az európai országok között a munkaszüneti napok számát illetően. Azokat a napokat tekintettük munkaszüneti napoknak, amikor az adott országban egy nemzeti ünnep miatt a munkavállalók szabadnapot kapnak, és a legtöbb bolt, valamint intézmény zárva tart.

A munkaszüneti napok számának összehasonlító statisztikai adatai sajnos nem állnak a rendelkezésünkre. Ennek ellenére a publicholidays.eu oldal által végzett nyilvános adatgyűjtést vettük alapul.

Arra az eredményre jutottunk, hogy 2024-ben átlagosan 13 munkaszüneti napot kapnak a munkavállalók az EU országaiban. Romániában jár a legtöbb (17), Németországban és Spanyolországban pedig a legkevesebb (9). Magyarország 11 munkaszüneti nappal kettővel az átlag alatt helyezkedik el.

Az alacsony német és spanyol adat annyiban félrevezető lehet, hogy ebben a két országban a nemzeti ünnepek mellett tartományi-regionális szinten is meghatároznak munkaszüneti napokat, összességében tehát a munkavállalók a kilenc munkaszüneti napnál többet vehetnek igénybe, tényleges országos átlagot azonban nem tudunk mondani.