Termőföldjeink minőségének romlását számos tényező befolyásolja, amelyek közül a legfontosabbakat érdemes kiemelni. Először is, a túlzott műtrágyahasználat és a vegyszeres növényvédelem hozzájárulhat a talaj tápanyagainak kimerüléséhez és a biológiai sokf
A különböző szakmai megnyilatkozásokból az szűrhető le, hogy szinte mindenki más és más tartalmat tulajdonít a talajvédelem fogalmának. Az egységes értelmezés a közös cselekvés alapja!
Ezzel a szöveggel azt a célt tűzzük ki, hogy előmozdítsuk a talajvédelem egységes szemléletének kialakulását. A talajvédelem alapvetően a vízhez kapcsolódó sokrétű tevékenységekre összpontosít, valamint arra, hogy megóvja a termőföldeket a talajidegen és szennyező anyagok hatásaitól.
A "Nincs élet víz nélkül" elvét sokan ismerik, és különösen igaz ez a növények esetében. Számukra a víz nem csupán egy egyszerű elem, hanem alapvető tápelem, amely nélkülözhetetlen a szerves anyagok előállításához és a hidratációs folyamatokhoz. A növények a talajoldatból nyerik ki a szükséges tápanyagokat, és a víz kulcsszerepet játszik a turgorállapotuk fenntartásában, ami a belső nyomásra utal. Ezen kívül a víz áramlása lehetővé teszi az anyagcserét, valamint a párologtatás révén segíti a növények hűtését, így biztosítva a megfelelő működésüket és növekedésüket.
A növények különböző fajtái sajátos igényekkel rendelkeznek, amelyek meghatározzák az optimális növekedési időszakot és a szükséges vízmennyiséget a talajból. A talajvédelem feladata olyan kedvező talajviszonyok kialakítása és megőrzése, amelyek biztosítják a jó struktúrát, hatékony vízgazdálkodást, valamint a tápanyagok megfelelő megkötését és szolgáltatását. Ezen kívül a talaj kémiai tulajdonságainak, például a pH-értéknek is ideálisnak kell lennie a növények egészséges fejlődése érdekében.
A víz kulcsszerepet játszik nemcsak a környezetünk formálásában, hanem a termőtalajaink fejlődésében is. Felszíni és felszín alatti mozgása, valamint jelenlétének változékonysága – legyen az hiány vagy bőség – alapvetően befolyásolja a talajok kialakulását és azok további, sokszor kedvezőtlen irányú átalakulását.
Kedvezőtlen vízzel összefüggő jelenségek közé tartozik a talajsavanyodás, a mélyebb rétegekben található sós talajok másodlagos szikesedése, amely a magas talajvízszint következményeként alakul ki. Emellett problémát jelent a vízhiányos homokos talajok elsivatagosodása, a lejtős területek eróziós folyamatai, valamint a síkvidéki területek időszakos elöntése és elvizenyősödése. Továbbá, aggasztó tendencia, hogy a kommunális, ipari és közlekedési tevékenységek révén keletkező szennyező anyagok a talaj mélyebb rétegeibe is bejuthatnak.
A talajok elsavanyodása egy folyamatosan zajló folyamat, amely hazánk mezőgazdasági területeinek körülbelül egyharmadát érinti. A savas kémhatású, telítetlen talajok megjelenésének kulcsfontosságú okai közé tartozik a víz általi kilúgzás. Ez akkor következik be, amikor az esővíz leöblíti a kalciumot (Ca) a mélyebb talajrétegekből, és a helyét a talajkolloidok felületén a hidrogén ionok veszik át. Ez a folyamat jelentős hatással van a talajok termékenységére és a növények tápanyagellátottságára.
A talajsavanyodás mögött számos tényező állhat, amelyek hozzájárulnak e jelenség kialakulásához. Ilyen például a savanyú talajképző kőzetek jelenléte, amelyek már alapvetően befolyásolják a talaj kémiai összetételét. Emellett a növények gyökérzete és a mikroorganizmusok által kibocsátott szén-dioxid is szerepet játszik a folyamatban. A levegő CO2-tartalma szintén hozzájárulhat a savanyodáshoz, ahogy a mikroszervezetek által termelt szerves savak is. Továbbá, a savas hatású műtrágyák használata és a légkörből származó savas üledékek, például a savas esők, szintén jelentős hatással bírnak. Végül, de nem utolsósorban, a növények által a talajból kinyert kalcium is hozzájárul a talaj savanyodásához, hiszen e tápanyag eltávolítása megváltoztatja a talaj kémiai egyensúlyát.
A savanyúság talajokban kiváltott káros hatásként első helyen kell rögzíteni azt, hogy a Ca eltávozásával - és a H megjelenésével a talajkolloidok felületén - a talaj szerkezete leromlik, vízháztartása, vízgazdálkodása kedvezőtlenné válik a növények számára és a lejtős területeken nő az elfolyó víz mennyisége, amelynek következtében erősödik az eróziós veszélyeztetettség mértéke is.
A talajsavanyodás számos káros következménnyel jár, amelyeket érdemes kiemelni. Az egyik legfontosabb probléma, hogy a humuszanyagok koagulációja nem valósul meg, ami hozzájárul a talaj egészségi állapotának romlásához. Ahogy a talaj savanyúsága fokozódik (pH
dr. Horváth Jenő talajvédelmi és tápanyaggazdálkodási szakértő, Horváth Katalin agrárkörnyezet-gazdálkodási szakmérnök, Szalay Janka műszaki mérnök, gazdálkodási menedzser
