Trump vámintézkedései akár Magyarország határait is elérhetik, és komoly fejtörést okozhatnak az európai mezőgazdasági termelők számára.

Több nyugat-európai nagy ország agráripara komoly kárvallottja lesz Donald Trump amerikai elnök agresszív vámpolitikájának. Egyes tartományok és régiók olyan mértékben függnek az USA-ba prémium termékként exportált árucikkeiktől, hogy ha azt a vámok után már túl drágának találják az amerikai fogyasztók, akkor teljesen át kell gondolniuk milyen piacokon, mennyiért tudják majd eladni a megmaradt többletük.

A szerda éjjel bejelentett amerikai vámintézkedések továbbra is sokkban tartják a világot, de az európai autóiparon kívül, különösen megérezheti ezt a kontinens mezőgazdasága is. Bár az EU arra játszik, hogy a válaszintézkedései végre a tárgyalóasztalhoz kényszerítik az USA-t, addig a mezőgazdasági termékek terén szinte egyáltalán nem működnének a viszontvámok.

Míg az Egyesült Államok számára viszonylag egyszerű új piacokat találni a főként tömegtermékekből, mint például gyümölcsök, szójabab és diófélék, addig az Európai Unió által kínált, magasabb hozzáadott értékű termékek iránti kereslet sokkal korlátozottabb. Ebből adódóan kevesebb ország polgárai képesek ezeket megfizetni. Ennek ellenére Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke folyamatosan keresi az új partnerjelölteket az államszövetség számára, hogy szélesebb körben népszerűsíthesse az EU termékeit.

Kérdéses, hogy milyen alternatív irányba lehetne terelni az egyes ágazatokban tapasztalható túltermelést.

Az Európai Bizottság által végzett felmérés szerint az Egyesült Államok az Európai Unió második legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari exportpiaca, megelőzve Svájcot, de lemaradva az Egyesült Királyságtól. Az USA-ba irányuló export értéke az összes kivitel körülbelül 13%-át képviseli, ami 2024-re körülbelül 25 milliárd eurós forgalmat jelentett, ami több mint 10 ezer milliárd forintnak felel meg.

Bár az unió számos irányban forgalmaz mezőgazdasági termékeket, a nyereség legfontosabb forrása mégis az európai régiókhoz kapcsolódik. Ezek a termékek, amelyek autentikus jellegüknél fogva magasabb piaci értéket képviselnek, olyan különlegességekhez tartoznak, mint az olívaolaj, a különféle borok, a tejtermékek vagy a prémium szeszes italok.

Ezek rendre jobban teljesítenek az USA-ban mint a helyben készített termékek. Itt volt a legnagyobb növekedést 2023-hoz képest, mintegy 2,5 milliárd dollárral, tehát nagyjából 11 százalékkal nőtt egy év alatt az export. Ennek megfelelően, most

Valószínűleg sok amerikai gyártó izgatottan várja, hogy az április 9-én életbe lépő általános 20%-os vám hatására mikor tűnnek el a polcokról európai konkurenseik termékei.

A legnagyobb izgalom valószínűleg a kaliforniai borászok szívét dobogtatja meg, akik már hosszú idő óta küzdenek a francia, olasz és spanyol borok ár-érték arányának dominanciája ellen. Az Egyesült Államok 2024-ben körülbelül 5 milliárd euró értékben vásárolt bort az EU-ból, és ennek szinte a fele Franciaországból származik, de Olaszország is jelentős részesedéssel bír a piacon.

A felsorolt országok mellett Spanyolország, Portugália, Németország és Ausztria is érintett a helyzetben, de Magyarország sem maradhat ki a sorból, különösen a tokaji és villányi borok révén. Emellett az európai borászok jelentős része a túltermelés problémájával küzd, amelyet a klímaváltozás hatásai és a fogyasztói szokások átalakulása egyaránt súlyosbít.

A helyzet orvosolására nemrég új szabályozási tervezetet nyújtott be az Európai Bizottság, ami többek közt az alkoholmentes borok promotálásával, és a szőlőföldek átmozgatásával próbál új löketet adni a szektornak. Kérdéses, hogy hirtelen sokkhoz milyen sebességgel tudnak a borászok, de például a Francia Bor- és Szeszesital-exportőrök Szövetsége szerint mintegy 800 millió eurós exportvisszaeséssel számolnak.

A borok mellett az égetett szeszes italok is jelentős hatásokkal nézhetnek szembe a piaci változások következtében, hiszen magasabb alapáruk miatt az amerikai vásárlóknak még drasztikusabb áremelkedéseket kellene elviselniük. A 2,9 milliárd eurós exportbevétel közel felét a francia konyakok képviselik, míg az ír whisky a második helyen áll, a teljes bevétel körülbelül 25%-át adva.

Írország halmozottan érintett ebben az esetben, mivel az USA-ba irányuló whisky és sör az ország teljes italexportjának 41%-át teszi ki. Ez önmagában hatalmas ütés az amerikai techóriások által adóparadicsomként használt szigetországnak, de az EU válaszlépéseitől függően még súlyosabbá is válhat a helyzet.

A beígért európai ellenvámok már jó ideje a szimbolikus védekezés eszközeiként szolgálnak, különösen a tisztán amerikai termékekre alkalmazott 200%-os vámok révén. Különösen figyelemre méltó, hogy ezek között szerepelnek az amerikai bourbon whiskyk is. Az említésük hallatán az ír termelők azonnal megérezték a nyomást, és aggodalommal tekintettek a helyzet alakulására.

Aggódom amiatt, hogy amennyiben az EU ezt a lépést elsőként megteszi, Trump nem habozik majd, és akár egy 200%-ot meghaladó büntetővámmal reagálhat.

A vaj kérdése valóban komoly fejtörést okozhat az írek számára: az Európai Unió 560 millió eurós vajexportjának jelentős részét, 500 millió eurót, az ír termelők biztosítják. A híres Kerrygold vaj, amely hazánkban is csak elvétve kapható, az ír gazdák szerint az Egyesült Államok második legnépszerűbb márkája. Ez alapján valószínű, hogy nem tervezik a piacról való visszavonulást, de az igazi kérdés az, hogy az amerikai fogyasztók számára milyen mértékű áremelkedés lenne még elfogadható.

Szintén súlyosan érintettek a sajtok, amikből 2024-ben 1,3 milliárd euró értékben importált az USA, főként Olaszországból, Franciaországból, Spanyolországból és Hollandiából. Az olaszok pecorinója különösen kitett, mivel a termelés egyharmadát az Egyesült Államokban értékesítik.

Míg a görög feta sajt legutóbbi események során megúszta a vámterheket, addig a pecorino sajtot már 2019-ben külön vámokkal sújtották Trump intézkedései nyomán. Ennek következtében az amerikai kereslet körülbelül 20%-kal csökkent az áremelkedés miatt. Azóta, 2020 óta, a gyártási költségek viszont drámaian, 40%-kal emelkedtek. Mivel a pecorino előállításához szükséges tej kizárólag Szardíniáról származhat, várható, hogy a sziget gazdasági helyzete jelentős átalakulásokon megy keresztül.

A szintén európai címkézésből származó haszonnal bíró olívaolaj piacán Spanyolország és Olaszország szenvedi el a legnagyobb vámterheket. 2024-ben mindkét ország közel 1 milliárd euró értékben exportált az Egyesült Államokba, ami jelentős hatással van a kereskedelmi kapcsolatokra.

Míg az USA termelése elenyésző, addig a spanyol olívaolaj-ipar 6 milliárd eurót ér, és az ország mezőgazdasági exportjának 12%-át teszi ki. Az ő amerikai exportjuk helyére furakodhat be például Törökország vagy Marokkó, akikre csak 10% vám vonatkozik.

Ezek a változások viszont kedvező hatásokkal is járhatnak a kelet-európai vásárlók számára.

Mivel az USA-n kívül kevés az olyan nem telített piac, ami meg tudná fizetni a prémium mezőgazdasági termékek árát, a francia, spanyol és olasz gazdálkodóknak, könnyen lehet, hogy a kelet-európai piacokat kell majd becélozniuk, ahol bizonyos mértékig akarva-akaratlanul alkalmazkodni kell majd az alacsonyabb bérszínvonalakhoz.

Bár más világpiaci utak is elképzelhetőek a számukra, az Európai Bizottság már több ízben megígérte, hogy megvédik az EU piacait azoktól a termékektől, amiket más országok akarnának ideirányítani az amerikai vámok hatására.

Mindenképpen elmondható, hogy Emmanuel Macron francia elnök "vásárolj európait!" (buy European!) üzenete egyre inkább elérheti a szélesebb közönséget ebben a szektorban. A jövőben valószínű, hogy egyre többen fognak tudatosan a kontinens termékei mellett dönteni, ezzel is támogatva a helyi gazdaságot és a fenntartható fejlődést.